Club Universidad Nacional

A Mexikói Autonóm Nemzeti Egyetem (Universidad Nacional Autónoma de México) rektora, Luis Chico Goerne, már az 1930-as években felvetette az ötletet, hogy létre kellene hozni egy egyetemi focicsapatot, de ezt a javaslatot akkor még elvetették. 1940-ben Gustavo Baz rektor a Costa Rica-i Rodolfo Muñozt bízta meg ugyanezzel a szervezőfeladattal, aki el is vállalta. 1942-ben Roberto Méndez javaslatára felvették a Pumas (Pumák) nevet, majd 1952-ben az egyetemi város területén felépült későbbi stadionjuk. Mivel a korábban megszervezett 1954 augusztusában vált professzionálissá azzal, hogy megkezdte szereplését a Liga Mayor nevű másodosztályú bajnokságban, ezért hivatalos alapítási dátumának ezt az évet tekintik.

Az első hivatalos mérkőzésüket szeptember 12-én játszották a Rayados de Monterrey otthonában, a mérkőzés az új-leóniak 3–1-es győzelmével végződött. A kedvezőtlen eredmények sorozata az egész szezonban kitartott, mindössze a nyolcadik helyen zárt a csapat. A következő évben új edző jött és folyamatosan érkeztek az egyetemről az új játékosok, de egy év múlva is csak hatodikok tudtak lenni, az 1956–1957-es szezonban pedig utolsók lettek, így a vezetőség úgy döntött, egy évre „pihenteti” a csapatot. Az általános gondok elhárítása után a pumák visszatértek a másodosztályba, és lassan egyre több, első osztályt is megjárt játékossal bővült a keretük.

Az 1961–1962-es szezonban kiélezett bajnokságot megnyerve, a végén 5–1-re legyőzve az azóta megszűnt torreóni Cataluña csapatot, feljutottak az első osztályba. A játékosokat a pályára beözönlő szurkolók a levegőbe emelve ünnepelték, később az egyetem rektora saját irodájába is behívta őket.

Az első osztályú szereplés sem kezdődött fényesen, évekig várattak magukra a jó eredmények. 1968-ban azonban sikerült az ezüstérmet megszerezniük a Deportivo Toluca mögött. Eközben számos változás történt a klub vezetőségében, valamint edzői és játékosai körében.

1975-ben Fekete Árpád vezetésével megnyerték a mexikói kupát, majd 1977-ben a szintén magyar Marik György pedig a bajnoki győzelemig is elvezette őket. Újabb edzőikkel viszont „csak” két ezüstéremig jutottak a következő két évben, majd 1981-ben újra bajnokok lettek. 1985-ben és 1988-ban ismét második helyek következtek, 1991-ben pedig megint bajnoki címet szereztek, csakúgy, mint 2004-ben mind a Clausura, mind az Apertura bajnokságban. Hatodik és hetedik győzelmüket a 2009-es és a 2011-es Clausura alkalmával szerezték.^[2]

A CONCACAF-bajnokok ligájában régebben eredményesen szerepelt a csapat: egy második hely (2005) mellett három győzelemmel rendelkeznek (1980, 1982 és 1989), ezzel ebben a sorozatban a negyedik legeredményesebb mexikói csapatnak számítanak. 1981-ben a Copa Interamericanát is elhódították.

A csapat első osztályú szereplése során az alábbi eredményeket érte el:^[3][4]

A régi rendszerben

A rájátszásos rendszerben

Bővebben: Estadio Olímpico Universitario

A Mexikóváros Coyoacán nevű kerületében, az egyetemvárosban 1952. november 20-án felavatott Estadio Olímpico Universitaro nem csak a pumák otthona: itt került sor többek között az 1968-as nyári olimpia és az 1986-os labdarúgó-világbajnokság több küzdelmére is.

A 68 954 férőhelyes stadion lelátója két szintes: az alsó szinten kb. 27 000-en férnek el, fönt 34 000-en. Az épült 20 bejárattal, 8 parkolóval (2631 autó számára) és 4 × 4 pénztárral rendelkezik. A stadion keleti oldalát Diego Rivera óriási falfestménye díszíti.^[5]

A csapat kiterjedt utánpótlásbázissal rendelkezik. Csak Mexikóvárosban 18–19 helyen működtet utánpótlásképzőt, de a vidéki Mexikó számos városában is, főként México állam területén: itt Atizapán de Zaragozában, Tlalnepantlában, Texcocóban, Huixquilucanban, Naucalpanban, Cuautitlán Izcalliban, a Cuautla felé vezető út mellett, Chicoloapan de Juárezben, Teotihuacan de Aristában és Coacalco de Berriozábal községben, más államokban pedig Oaxaca de Juárezben, Huatuscóban, Cuautlában, Ciudad Juárezben, Villahermosában, Cancúnban, Coatzacoalcosban, Cuernavacában, Xochitlan Todos Santos községben, Pueblában és Corregidora községben. Emellett az USA területén három nagyvárosban szintén működik Pumas-csapat: Los Angelesben, San Diegóban és San Antonióban.^[6]

A Pumasnak természetesen az egyetem sok diákja szurkol, de országszerte sok rajongója van. Az egyik dolog, amiről híresek, az az úgynevezett Goya, amikor az egész stadion közönsége felkiált: „¡Goya! ¡Goya! ¡Cachun, cachun, ra, ra! ¡Cachun, cachun, ra, ra! ¡Goya! ¡Universidad!” Ennek az 1940-es évekből származó szurkolói felkiáltásnak az utolsó szó kivételével egyébként semmi értelme nincs, a Goya állítólag egy közeli mozi neve volt, ahova a diákok előszeretettel jártak az órák helyett.^[7]