Világkiállítás

A világkiállítások eredete az országos kiállítások francia hagyományaira nyúlik vissza, amelyek közül a legnagyobb az 1844-ben Párizsban rendezett Francia Ipari Kiállítás volt. Ezt követően az európai kontinensen számos hasonló országos kiállítást rendeztek, majd Londonban valósult meg az első valódi nemzetközi vásár.Az 1851-es kezdetek óta fokozatosan alakult a világkiállítások karaktere. Három korszak különböztethető meg:^[forrás?] az iparosodás kora, a kulturális csere kora, valamint a nemzeti megnyilatkozások kora.

Iparosodás (1851–1938)

Az első korszak durván az 1800–1950 közötti időszakra esik. Ebben az időszakban a világkiállítások középpontjában elsősorban a kereskedelem állt, és a technológiai találmányok és fejlesztések bemutatásáról váltak híressé. Ezek az események adtak lehetőséget arra, hogy egy helyütt legyen bemutathatóak a világ különböző helyeiről származó tudományos és a technikai újdonságok. Ebből a szempontból az 1851-es londoni, az 1889-es párizsi, az 1893-as chicagói, az 1900-as párizsi, az 1904-es St. Louis-i kiállítások tekinthetők mérföldkőnek.^[forrás?] Olyan találmányokat, mint a telefon, ebben az időszakban mutattak be. Az expó mai hírnevének jelentős része ekkor alapozódott meg.

Kulturális csere (1939–1987)

Az 1939-es New York-i és az 1949-es stockholmi világkiállítás már másra helyezte a hangsúlyt. Onnantól kezdve az expók mindig egy adott kulturális jelentőségű témát helyeztek a középpontba, és az emberiség különböző problémáinak kérdéseit. A jövőbe tekintő kiállítások utópisztikus jelleget öltöttek. A technika és az újítások megőrizték fontosságukat, de már nem a kiállítás egyetlen érdekességeként. A Holnap Világa (New York, 1939), és a Sport (Stockholm, 1949) expók példák erre. A kiállítások meghatározó eleme lett a kultúrák közötti párbeszéd és a megoldások megvitatása. A korszak legjelentősebb expója vitathatatlanul az 1967-es montréali. A 2000-es hannoveri világkiállítás 'Világ körüli programok' (Projects Around the World) címmel az egész földkerekségről hozott össze maradandó ötleteket és megoldásokat. A 2005-ös aicsi expó volt az eddigi leginkább tematikus kiállítás.

Nemzeti védjegyek (1988–tól napjainkig)

A brisbane-i 1988-as expó óta a résztvevők számára nemzeti megjelenésük nagy lehetőségeként használják az eseményt, amiben nagy szerepet kapnak az egyes pavilonok. Finnország, Japán, Kanada, Franciaország és Spanyolország kiváló példák erre. Tjaco Walvis "A 2000-es hannoveri expó számokban" (Expo 2000 Hanover in Numbers) címmel megjelent átfogó tanulmányában leírta, hogy a kérdéses kiállításon részt vevő országok 73%-ának a nemzetkép javítása volt az elsődleges célja. Egy olyan világban, ahol a nemzetről kialakított kép kulcsfontosságú, a pavilonok reklámhadjárat eszközévé váltak, az expó pedig a „nemzeti védjegyek” bemutatásának színtere. A kulturális és a jelképes indokokon kívül a rendező országok (és persze azon belül a vendéglátó térség illetve város) szintén reklámozza magát az eseménnyel. Wally Olins márkaszakértő szerint Spanyolország arra használta az Expo '92-t és az ugyanabban az évben megrendezett barcelonai nyári olimpiát, hogy az Európai Unió és a világ közösségének fontos, modern és demokratikus tagjaként mutatkozhasson be.

A mai világkiállítások mindhárom korszak jegyeit magukon viselik. Új találmányokat mutatnak be, tematikusan segítik a kulturális cserét, és reklámlehetőséget jelentenek egy városnak, térségnek, illetve nemzetnek.

Jelenleg kétféle világkiállítás létezik: bejegyzett és elismert. A bejegyzett kiállítások jelentik a legnagyobb kategóriájú eseményeket. Régebben a bejegyzett expókat “Univerzális kiállításnak” nevezték. Bár a köznyelvben még használatos ez a megnevezés, hivatalosan már nem használatos. A bejegyzett kiállításokon a résztvevők általában megépítik a saját pavilonjukat, ezért ezek a legkülönlegesebb és legköltségesebb expók. Tarthatnak hat hétig, vagy akár hat hónapig is. 1995 óta két bejegyzett kiállítás között legalább 5 évnek el kell telnie. A legutóbbi világkiállítás a 2015. május 1. – október 31. között, Milánóban rendezett Expo 2015.

Az elismert kiállítások kisebb terjedelműek, alacsonyabb költségűek, és általában rövidebb ideig tartanak: három hét és három hónap között. Korábban ezeket "Nemzetközi vagy Szakvásárok" néven emlegették, de ezek a fogalmak ma már nincsenek hivatalos használatban. Az elismert kiállítások teljes területe nem haladhatja meg a 25 hektárt, és a részt vevő országok számára emelt pavilonokért a szervezők nem kérhetnek semmiféle bérleti díjat, költségtérítést vagy egyéb címen pénzt. A legnagyobb pavilon nem lehet 1000 m²-nél nagyobb alapterületű. Két bejegyzett világkiállítás között csak egy elismert kiállítás tartható.^[3]

A világkiállítások harmadik kategóriáját a Nemzetközi Kertexpó ˙(International Garden Exposition) teszi ki, amely a BIE és a Nemzetközi Kertészeti Egyesület (International Horticultural Association) közös rendezvénye, ahol a résztvevők kertek és kerti pavilonok segítségével mutatkoznak be.

Bejegyzett avagy univerzális kiállítások

Az univerzális kiállítások egyetemes témákat ölelnek fel, amelyek az emberi tapasztalat teljes spektrumát felölelik. Itt a nemzetközi és a céges résztvevők megjelenésének alkalmazkodnia kell az adott világkiállítás témájához. Ezeket a kiállításokat ritkábban rendezik meg, mint a nemzetközi vagy szakkiállításokat, mivel drágábbak és a pavilonokat teljesen az alapoktól kezdve kell megtervezni. Ennek eredményeképpen a részt vevő nemzetek azért versengenek, hogy a lehető legkülönlegesebb és legemlékezetesebb épületeket hozzák létre. Ennek legutóbbi példái: Japán, Franciaország, Marokkó és Spanyolország pavilonjai az Expo '92-n. További univerzális kiállítások: a brüsszeli Expo '58, a montréali Expo 67, az oszakai Expo '70, és a sevillai Expo ′92. A fejlődő országok illetve az azonos földrajzi területről érkező nemzetek előre gyártott építményeket használnak, illetve ugyanott állítanak ki (pl. az Amerikai országok plázája a sevillai kiállításon).

Az 1939-1940 és az 1964-1965 között rendezett New York-i világkiállításokat a BIE jóváhagyása nélkül rendezték meg. Mivel ezek az expók sem a helyet, sem az időt tekintve nem feleltek meg a BIE előírásainak (hiszen legfeljebb hat hónapig tarthattak volna), a testület megvonta tőlük a “hivatalos” státuszt. A rendezők azzal fordultak az idegenforgalmi és kereskedelmi szervezetek felé, hogy nemzeti pavilonokat állítsanak fel hivatalos állami szponzoráció helyett. Azonban számos kormány mindkét világkiállításon részt vett. 1959-ben New York polgármestere, Robert Wagner felkérte Frederick Pitterát (nemzetközi vásár- és kiállításszervezőt, aki az Encyclopaedia Britannica és a Comptons Encyclopedia szócikkeihez a világvásárok történetének megírásával járult hozzá), hogy az 1964-es New York-i világvásár előtt készítse el az első megvalósíthatósági tanulmányt. A tanulmány elkészítésében részt vett Pittera mellett Victor Gruen osztrák építész (a 'pláza' feltalálója). Számos amerikai város közül az Eisenhower Bizottság egyhangúlag New Yorknak ítélte a világkiállítás rendezésének jogát. Az 1939-1940-es világkiállítás helyszíne Flushing Meadow 1216 hold területe volt, ugyanezen a területen az 1964-1965-ben rendezett kiállításhoz csupán 646 holdat vettek igénybe (ez körülbelül a Central Park mérete).

A századforduló óta a BIE csupán ötévente engedélyezi az expók megrendezését, mivel az 1980-as és 1990-es években egymást érték az ilyen rendezvények, egyesek szerint ez a részt vevő nemzetek lehetséges költségeinek csökkentésével magyarázható. Ezt a szabályt talán mindegyik expóra vonatkoztatják majd, ám lehet, hogy csak az univerzális kiállítások rendezhetők ötévente, míg a nemzetközi vagy a szakkiállítások megrendezhetők időközben, amennyiben adott országok jelzik részvételi szándékukat.

„Elismert kiállítások” avagy nemzetközi vagy speciális kiállítások

A nemzetközi kiállítások létrejöttét gyakran egy közös téma motiválja, mint például a közlekedés (Vancouver Expo 86), vagy, a “Kikapcsolódás a technológia korában” (Brisbane, Expo '88). A 2008-as Nemzetközi Kiállítást a spanyol Zaragoza városa rendezte "Víz és fenntartható fejlődés" címmel. Ezek a témák szűkebb érdeklődési területet mutatnak be az univerzális kiállításokhoz képest.

A nemzetközi és szakkiállítások általában kisebb fókuszúak és alacsonyabb költségűek mind a rendezők, mind a résztvevők számára, mivel az építészeti kiadásokat csökkenti, hogy csupán bérbe veszik a helyet a rendezőbizottságtól, és általában előre gyártott építményt állítanak fel. Ezekre az építményekre az országok saját színeiket festhetik fel, illetve elképzeléseik szerint díszíthetik a külsejét, belsejét pedig saját tartalommal tölthetik meg. Ennek egyik példája Kína: a nemzetet jelképező kínai boltívek több előre gyártott kiállítási pavilonjukon megjelenik (Expo '88, Expo '92, Expo '93).

A 2012-es expó helyszíne a dél-koreai Joszu volt, témája pedig „Az élő óceán és partja: forrásaink sokfélesége és fenntartható tevékenységeink”^[4]

Nemzetközi kertészeti kiállítások

• Japán: Oszaka 1990 avagy: 'Hana-haku', a Virágkiállítás
• Kína: Kunming 1999
• Thaiföld: 2006 Királyi Flóra Ratchapruek
• Tajvan: Tajpej 2010

Az eddigi hivatalos világkiállítások listája (univerzális, nemzetközi/speciális, nemzetközi kertészeti) a Bureau International des Expositions hivatala szerint^[5] and ExpoMuseum:^[6]

Japán Oroszországot és Azerbajdzsánt győzte le a szavazáson a 2025-ös világkiállítás megrendezésére, legyőzve Jekatyerinburgot. A kiállítás témája: A jövő társadalmának kialakítása, életünk elképzelése a holnapban.

Az épületek többsége ideiglenes, és az esemény után lebontják. Figyelemre méltó kivételt képeznek ez alól a tornyok, melyek közül a leghíresebb az Eiffel-torony, amit az Exposition Universelle (1889) alkalmából emeltek, és mára a rendező város, Párizs meghatározó jelképe lett. Meglepő módon néhány kortárs kritikus a kiállítás után a torony lebontása mellett emelt szót.

Számos világkiállítási pavilont áttelepítettek új helyszínre, és uszodaként, táncteremként vagy étteremként használják.^[8] Az 1964-es New York-i kiállításra Walt Disney maga tervezett néhány attrakciót, amelyet az esemény után Disneylandbe szállítottak, és ott ma is működtetnek.

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Expo (exhibition) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben a Weltausstellung című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

^[1]

Nézd meg Expo világkiállítás címszót a Wikiszótárban!

A Wikimédia Commons tartalmaz Világkiállítás témájú médiaállományokat.

• Donald G. Larson Collection on International Expositions and Fairs, 1851-1940, from the website of California State University, Fresno
• ExpoMuseum, an online world's fair museum
• A lot of World's Fairs presented by a lot of photographs
• Exposition Posters. Paintings and Drawings. Victoria and Albert Museum. [2007. október 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 19.)
• A Treasury of World's Fair Art and Architecture: A Digital Archive, 1851-1986. essays, images, virtual exhibits, postcards and ephemera. University of Maryland Libraries, Digital Collections. [2013. december 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 12.)
• Burnham, Beaux-Arts, Plan of Chicago, & Fairs: Ryerson & Burnham Libraries: Archives Collection
• Expo FAQs
• Alexander C.T. Geppert, Jean Coffey, Tammy Lau: International Exhibitions, Expositions Universelles and World's Fairs, 1851-1951. A Bibliography.
• Az 1878-as párizsi világkiállítás osztrák-magyar pavilonja, centrart.hu