Vinkovich Benedek
Jaski Vinkovich Benedek (Vinkovits; Jaska, Zágráb vármegye, 1581. – Zágráb, 1642. december 2.) pécsi-, majd zágrábi püspök.
| Vinkovich Benedek | |
 | |
| Született | 1581[1] Jasztrebarszka[1] |
| Elhunyt | 1642. december 2. (60-61 évesen)[1] Zágráb[1] |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
A kolozsvári jezsuita kollégiumban tanult, majd a zágrábi papnevelőben tanár lett. Bécsben[2] és Bolognában tanult tovább, ahol filozófiai és teológiai doktor lett. 1606-ban a bolognai Collegium Illiricum Hungaricum rektora[3] és kanonok volt. 1609-től csázmai főesperes lett. 1617-ben magyar nemességet kapott. 1619-től a horvát rendek követe a királynál, hogy a szerb menekülteket az ország kormánya s a földesúri székek alá helyezzék. 1624–1637 között zágrábi nagyprépost. 1625-ben az országgyűlésen a muraközi ügyben fölszólalva e területet, mely akkor szinte teljesen a lutheri irányt követte, „Felső-Horvátország” részének tartotta, s dicsérte a protestáns prédikátorokat elűző püspököt, mire a protestáns rendek haját s szakállát a helyszínen kitépték.[4] Elégtételként II. Ferdinánd az 1625/61. törvénycikkben kimondatta, hogy a zágrábi nagyprépostoknak örök időkre helye van a magyar országgyűlésben, s a horvát küldöttek egyike a felső táblán kapott helyet. Neki és nagyprépost utódainak adta a bélai apáti, a vránai perjeli s a királyi tanácsosi címet. VIII. Orbán ezt megerősítette, s megengedte neki a püspöki jelvények használatát. 1626-ban a horvát rendek országos biztosnak nevezték ki a görögkeleti szerbek ügyeinek rendezésére, ez évben megkezdte a bécsi horvát szeminárium szervezését.
II. Ferdinánd Draskovich György helyére 1630. október 25-én pécsi püspökké nevezte ki.[5] VIII. Orbán 1633. június 6-án megerősítette székében. 1634. március 19-én Bécsben szentelték fel püspöknek. Püspöksége idején Pécsett csupán 4 jezsuita és 1 katolikus egyházmegyei pap működött, s csak egy fa kápolnájuk volt.[6] A tizedekből csupán 100 forintot kapott, azt is a jogfolytonosság megőrzéséért. 1635-ben a latin liturgia elleni küzdelméért Pázmány Péter érsek és VIII. Orbán is megdorgálta.[7] Sikertelenül próbálkozott a szerb uszkókok polgári hatóság alá helyezésével, így azok sok kárt okoztak az egyházmegyéjének. 1637-ben a káptalan ellen kitört stibrácski parasztlázadás lecsendesítésével próbálkozott. Támogatta Borković Márton ellenreformációs tevékenységét a Muraközben.[8]
1637. május 2-án a király kinevezte zágrábi megyéspüspökké,[9] amit VIII. Orbán 1642. április 28-án hagyott jóvá. Pereskedett a káptalannal, Erdődy György horvát bánnal, a német tábornokokkal és a várkapitányokkal. A római kúriával a pápai adományi illetmények (annatae) miatt, mely ügyben fő megbízottja földije és barátja, Rafael Levaković későbbi püspök és érsek volt.[10] Helyreállíttatta a székesegyházat, és szemináriumot nyitott Zágrábban. 1642-ben egyházmegyei zsinatot tartott.
Utóda a pécsi püspöki székben 1637-től Cseh János, a zágrábi székben 1643. április 11-től Bogdán Márton.
Művei
- Notitiae episcopatus et episcoporum ecclesiae Zagrabiensis. Kz.
- Relatio et informatio de Valachis et episcopatu Valachorum seu Rascianorum... Kz.
Források
- Magyar Katolikus Lexikon
- Payr Sándor 1924: A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület története I. Sopron
- Margalits Ede: Horvát történelmi repertórium