Vita:Gaetano Donizetti

A törölt rész másolat innen. Lily15 2006. augusztus 16., 19:25 (CEST)

én is javítani akartam tegnap, de megszámoltam az angol wikiben, és nyolcvan fölött van az operái száma... szóval valami hozzáértőnek kellene kezdeni valamit. – Alensha   ^üzi 2006. szeptember 4., 13:37 (CEST)

pl. a Il diluvio universale és a Lucrezia Borgia kétszer is szerepel az enwiki listáján (de lehet, hogy van több is) rev jelöléssel, ami esetleg újra feldolgozást, a témához való visszatérést jelenthet. Lily15 2006. szeptember 4., 19:21 (CEST)

u.i. lehet hogy vissza kellene állítani több mint hetvenre, biztos, ami biztos.

Az Operakönyv.hu alapján:

0 Zoraide di Granata (Granadai Zoraida); Róma, 18221 La zingara (A cigánylány); Nápoly, 18222 Alfredo il grande (Nagy Alfréd);Nápoly, 1823 3 Emilia di Liverpool (Liverpooli Emília); Nápoly, 18244 Alahor di Granata (Granadai Alahor); Palermó, 1826 januárja5 Gabriella di Vergy ; Nápoly, 18266 Olivo e Pasquale (Olivo és Pasquale); Nápoly, 18277 Il borgomastro di Sardaam (A sardaami polgármester); Nápoly, 18278 Le convenienze ed inconvenienze teatrali (Éljen a mama!); Nápoly, 18279 Alina [Regina di Golconda] (Alina, Golconda királynéja); Genova, 182810 Elisabetta al castello di Kenilworth (Erzsébet Kenilworth várában); Nápoly, 182911 Anna Bolena (Boleyn Anna); Milánó, 183012 Gianni di Parigi (Párizsi János); Milánó, 183113 Ugo, conte di Parigi (Hugó (vagy Hugue?), Párizs grófja); Milánó, 183214 L'elisir d'amore (Szerelmi bájital); Milánó, 183215 Il furioso all'isola di San Domingo (A San Domingó-i őrült); Róma, 183316 Parisina [d'Este] (Parisina); Firenze, 183317 Torquato Tasso [Sordello il trovatore]; Róma, 183318 Lucrezia Borgia; Milánó, 183319 Maria Stuarda (Stuart Mária); Nápoly, 183420 Marin[o] Faliero; Párizs, 183521 Gemma di Vergy; Milánó, 183422 Lucia di Lammermoor (Lammermoori Lucia); Nápoly, 183523 Il campanello [di notte] (A csengő); Nápoly, 183624 Betly [ossia la capanna svizzera] (Betly); Nápoly, 183625 L'assedio di Calais (Calais ostroma); Nápoly, 183626 Roberto d'Evereux [conte d'Essex] (Robert/o Devereux); Nápoly, 183727 Maria de Rudenz (Rudenzi Mária); Velence, 183828 Poliuto (Polyutus); Nápoly, 183829 Il duca d'Alba (Alba herceg); 1839-ben még nem mutatták be, csak Rómában, 1882-ben30 La fille du régiment (Az ezred lánya); Párizs, 184031 La favorite/a (A kegyencnő); Párizs, 184032 Rita [ou Le mari battu] (Rita, avagy a megvert férj); Párizs, 184133 Maria Padilla; Nápoly, 184134 Linda di Chamounix; Milánó, 184235 Don Pasquale; Párizs, 184336 Maria di Rohan [ossia Il conte di Chalais] (Rohani Mária [avagy Chalais grófja]); Bécs, 184337 Dom Sébastien [Roi de Portugal] (Don Sebastiano, Portugália királya); Bécs, 184338 Caterina Cornaro; Nápoly, 1844

A tatarozás előtti tartalmat áthoztam ide. --Istvánka ^posta 2011. július 10., 18:49 (CEST)

Donizetti igen szegény család ötödik gyermekeként született. Kilenc éves korától a Simon Mayr által vezetett bergamói konzervatóriumban tanult éneket és csembalójátékot. Tizenhét éves korában már színpadon énekelt. Mayr a tehetséges ifjút Stanislas Matteihez küldte, akinél két évig tanult ellenpontot. Ekkoriban komponálta első operáját, az Il Pigmalione-t, amit azonban csak posztumusz mutattak be 1960-ban, a róla elnevezett bergamói dalszínházban.

Két bátyja zenészként szolgált a Habsburgok hadseregében, talán ennek köszönhető, hogy 1818-ban felmentést kapott a sorkatonai szolgálat alól. Vannak utalások arra is, hogy egy gazdag pártfogója váltotta ki.

Néhány sikeres opera következett. A Bartolomeo Merelli szövegkönyve alapján írt Enrico di Borgogna (Burgundiai Henrik) című operáját Velencében mutatták be 1818-ban. Merellivel még ír néhány operát, de a Zoraide de Granata (Granadai Zoraida) (1822) visszafogott fogadtatása után Felice Romanival majd Jacopo Ferrettivel dolgozik együtt. Az 1822 és 1828 között keletkezett műveire elsősorban Rossini vígoperái hatottak. A Bellinire jellemző romantikus hang először az 1829-es Elisabetta al Castello di Kenilworth (Erzsébet Kenilworth várában) című munkájában jelentkezett.

1827-ben három éven belüli tizenkét opera megírására kötött szerződést a milánói Scala impresszáriójával, Domenico Barbajával (Mayr ajánlására). Az első nagy sikert a Scala színpadán az 1830-as Boleyn Anna hozta meg számára. A bemutatót sikeres londoni és párizsi előadások követték. A párizsi közönség örömmel fogadta Donizettit (Berlioz és a francia zeneszerzők nem!), hiszen Rossini visszavonult, „trónja” a Tell Vilmos bemutatója, azaz 1829 óta üresen állt. A párizsi sikerek természetesen egyben világhírt is jelentettek. 1834-től a nápolyi konzervatóriumban tanított. Bellini halála után ő lett az olasz bel canto opera koronázatlan királya. A sikereket azonban beárnyékolta gyermekeinek egymás után bekövetkezett halála, majd egy kolerajárvány elvitte feleségét is. Elhagyta Nápolyt és visszatért Párizsba. Az időszak sikeres operái sorban: L'Elisir d'Amore (Szerelmi bájital), Lucia di Lammermoor (Lammermoori Lucia), La Favorita (A kegyencnő). Első francia operája a La Fille du Régiment (Az ezred lánya) 1840-ből. Ettől kezdve Párizsban élt. Újabb operasiker (Don Pasquale), majd Bécsben élt Metternich ajánlására udvari hangversenymesterként 1842 és 1843 között. Itt írta Bécs számára a Maria di Rohant. Utolsó két operája a Párizsban bemutatott Don Sebastiano és a Nápolyban kifütyült Caterina Cornaro.

A megnemértésből fakadó mélységes csalódása után, négy éven át tartó gyötrelmes időszak következett. Eleinte búskomorság gyötörte, majd 1844-ben, röviddel a Caterina Cornaro megírása után megbénult. A Párizs melletti Ivry-sur-Seine elmegyógyintézetében kezelték lues cerebrovascularisa betegségét. 1847-ben hazaszállították Bergamóba, ahol 1848. április 8-án halt meg. Donizetti zenetörténeti jelentősége abban áll, hogy a nápolyi operaiskola stílusát, a bel canto dallamközpontúságát újra sikerre vitte. Buffáinál megfigyelhető, hogy hangvétele mindig harsányabb elődeitől (Rossini, Bellini), és féktelen temperamentumukkal hatnak. Vígoperái máig sikerdarabok, de drámai operáit is gyakran játsszák a világ operaszínpadain.

Sajnos ez nem tatarozás: tele van magyartalansággal, valami önjelölt regényíró túlzásba viszi az ömlengést; fölöslegesen hosszadalmas nem enciklopédiába való! Persze lehet, hogy csak a fordítás bukdácsolása. Írd ide az eredeti szöveget is, talán tudok segíteni.--Paxfax ^vita 2011. augusztus 1., 16:55 (CEST)

A sablont levettem. A szöveg gondos átnézése a fönti kritika megalapozatlanságáról győzött meg:

P/c ^vita 2011. október 31., 19:37 (CET)