Vora alközség
Vora alközség harmadik szintű közigazgatási egység Közép-Albánia nyugati részén, Tiranától kb. 15 kilométerre északnyugati irányban, a Tiranai-sík és a Durrësi-sík találkozásánál. Tirana megyén belül Vora község alárendelt közigazgatási egysége. Székhelye Vora, további települései Gërdec, Gjokaj, Kuç, Marikaj, Marqinet, Picar és Sharga.[1] A 2011-es népszámlálás alapján az alközség népessége 10 901 fő.[2] Hagyományosan mezőgazdasági terület, a 20. század eleje óta fontos közlekedési csomópont.
| Vora alközség | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Albánia |
| Megye | Tirana |
| Község | Vora |
| Népesség | |
| Teljes népesség | ismeretlen |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
Az alközség területe Alacsony-Albánia középső részére, a Tiranai-sík és a Durrësi-sík közötti Vorai-szorosra (Nyja e Vorës), illetve az ettől északra fekvő Gërdeci-dombságra (Kodra e Gërdecit, legmagasabb pontja Gërdeci-hegy, Maja e Gërdecit, 295 m), délen pedig a Hosszú-dombság (Kodra e Gjatë, legmagasabb pontja az alközség területén Kuçi-hegy, Maja e Kuçit, 377 m) vonulataira terjed ki. Területén elszórtan több kisebb mesterséges víztározó található.[3] Az alközséget és székhelyét, Vorát átszeli a Tiranát Durrësszal összekötő SH2-es főút, amelyről itt ágazik le észak felé az SH52-es út. Az SH1-es Tirana–Shkodra–Han i Hotit-út megépüléséig ez biztosította a főváros összeköttetését az északi országrésszel. Vora vasúti csomópont is, itt találkozik a Tirana–Durrës–Librazhd-, és a Shkodra–Vora-vasútvonal.[4]
Története és nevezetességei
Az i. e. 2. században a hódító rómaiak által megépített út, a Via Egnatia egyik állomáshelye (mansio) állt a mai Vora helyén Vorea néven.[5] A 20. századig döntően agrárterület volt, amelyet először az első világháborúban az ország északi részét megszálló Osztrák–Magyar Monarchia hadserege által épített Shkodra–Vora-országút és Lezha–Vora-drótkötélvasút, majd az 1920-as években a Tirana–Durrës-országút modernizálása tett közlekedési csomóponttá.[6]
A terület lakói az ezredfordulóig elsősorban mezőgazdasággal, szőlő- és olajfatermesztéssel foglalkoztak. Napjainkban a főváros, Tirana elővárosi övezetének nyugati végpontja.[7] Marikajban található az albán hadsereg egyik legnagyobb bázisa.[8]
A demokratikus Albánia egyik legnagyobb tömegszerencsétlensége kötődik Vorához. 2008. március 15-én a gërdeci lőszerraktárat – ahol a munkavédelmi előírások betartatása nélkül kiselejtezett lőszerek szétszerelése folyt – két egymást követő robbanás rázta meg. A szerencsétlenségben huszonhatan vesztették életüket, további százak pedig a tűzben, vagy a robbanás erejétől szétszóródó üvegszilánkoktól sebesültek meg.[9]
Jegyzetek
Források
- ↑ Abrahams 2016: Fred C. Abrahams: Modern Albania: From dictatorship to democracy in Europe. New York; London: New York University Press. 2016. ISBN 9780814705117
- ↑ Bakiu 2014: Gazmend A. Bakiu: Tirana e vjetër: Një histori e ilustruar. Bot. i dytë, i plotësuar. Tiranë: Mediaprint. 2014. ISBN 9789928081018
- ↑ Ceka 2013: Neritan Ceka: The Illyrians to the Albanians. Tirana: Migjeni. 2013. ISBN 9789928407467
- ↑ Elsie 2010: Robert Elsie: Historical dictionary of Albania. 2nd ed. Lanham: Scarecrow Press. 2010. = European Historical Dictionaries, 75. ISBN 9780810861886
- ↑ Hortobágyi 2010: Események a balkáni hadszíntéren az első világháborúban: Az elfelejtett zászlóalj: Kutatási jegyzetek. Írta és szerkesztette Hortobágyi Ferenc. Nagykanizsa: Czupi. 2010. ISBN 9789639782143
- ↑ Pasha 2006: Myslim Pasha: Gjeografia ushtarake. Tiranë: Instituti Gjeografik Ushtarak i Shqipërisë. 2006. arch Hozzáférés: 2019. május 27.
- ↑ Réti 1991: Réti György: Albánia. Budapest: Panoráma. 1991. = Panoráma Külföldi Útikönyvek, ISBN 9632433890
- ↑ Sheme & Mara 2017: Selman Sheme – Valbona Mara: Gjeografia 11. Tiranë: Albas. 2017. ISBN 9789928028631
