Zádor István
Zádor István, született Weisz István (Nagykikinda, 1882. január 15. – Budapest, 1963. május 24.[9]) magyar grafikus, festő, portréfestő.
| Zádor István | |
 | |
| Született | 1882. január 15.[1][2][3][4][5] Nagykikinda |
| Elhunyt | 1963. május 24. (81 évesen)[1][2][4][5] Budapest[6] |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Sonnenberg Berta (h. 1910–1963) |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola (1910–1912) |
| Kitüntetései | Kossuth-díj (1951) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (608-93. templomi fülke)[7][8] |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zádor István témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja
Weisz Gyula és Jokly Sarolta (1863–1903)[10] fiaként született. A középiskola elvégzése után 1906-ig, mint banktisztviselő dolgozott. Munka mellett 1901-től a budapesti Mintarajztanoda tanfolyamain képezte magát. 1906-1909 közt Párizsban élt, ahol az École des Beaux-Arts-ban folytatott tanulmányokat. T. A. Steinlen grafikus volt a mestere. 1909-1910-ben a firenzei akadémia növendéke. 1910. december 27-én Budapesten házasságot kötött Sonnenberg Dávid és Fischl Janka lányával, Bertával.[11]
Az első világháború idején hadirajzoló volt Vadász Miklóssal és Vaszary Jánossal, 1918-1919-ben forradalmi riportrajzokat készített. A kommün bukása után Weimarban, majd Münchenben élt.
Magyarországra visszatérve egyik alapító tagja lett a Szinyei Merse Pál Társaságnak. Többször járt a Szolnoki Művésztelepen az 1930-as években. 1938-tól Hollandiában élt és alkotott, a második világháború után tért haza. Egész pályája során, de kivált az 1950-es években sokat foglalkozott könyvek illusztrálásával. Például: Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák c. művét,[12] s számos orosz klasszikus író, köztük Puskin, Lev Nyikolajevics Tolsztoj magyar fordításait illusztrálta.[13]
Művészetére hatással volt a nagybányai művésztelep plein air stílusa, a szecesszió és Fényes Adolf sötét tónusú szimbolikus világa. Főleg portréfestőként ismert, de grafikusként is jelentős, rajzolt krokikat is. Egyik legismertebb portréja Bajor Giziről készült. Portréfestészetére a realizmus jellemző.
Kiállítások (válogatás)[14]
- 1916, 1918, Nemzeti Szalon, Budapest, Ernst Múzeum, Budapest
- 1921, Ernst Múzeum, Budapest
- 1934, Egy hadifestő emlékei 1914 – 1918. Budapest
- 1958, Ernst Múzeum, Budapest Gartner Jenő szobrászművésszel közös (gyűjteményes) kiállítás
Műveiből[15]
- Feleségem (1910, olaj, vászon, 134 x 140 cm; Magyar Nemzeti Galéria, Budapest)
- Önarckép (1910, olaj, vászon, 70 x 60 cm; Damjanich János Múzeum, Szolnok)
- Ebédlő (1918)
- Fekvő akt (1922, olaj, vászon, 80,5 x 101 cm; magántulajdonban)
- Nő art deco fülbevalóval (1928, olaj, vászon 50 X 40 cm)[16]
- Női portré (1935 körül, olaj, vászon, 80x60 cm, magántulajdonban)
Díjak
- 1918: kis aranyérem (Ebédlő című festményéért)
- 1951: Kossuth-díj
Jegyzetek
Források
- Kortárs magyar művészeti lexikon. Főszerk. Fitz Péter. 3. köt. Budapest : Enciklopédia Kiadó, 1999. Zádor István festő, grafikus lásd 940. p. ISBN 963-8477-46-6
- Dénes Tibor: Zádor István, (Képzőművészet, 1938)
- Zádor István és Grantner Jenő kiállítási katalógusa (Ernst Múzeum 1958)
- Egy félévszázad rajzokban : riportrajzok, rajzok, rézkarcok, kőrajzok / Zádor István. – Budapest : Gondolat, 1959. – 17 p., 125 tábla
- Szolnok Zádor István művészetében : kiállítási katalógus. Szolnok : Damjanich Múzeum, Szolnoki Galéria, 1973.
További információk
- Zádor István műterme
- Zádor István, artportal.hu
- Zádor István a Képzőművészet Magyarországon honlapon
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar zsidó lexikon. 1929.
