1919

Január

• január 1.
  • A csehszlovák alakulatok harc nélkül bevonulnak Pozsonyba. (A december 23-i Vyx-jegyzékben rögzített demarkációs vonalon belüli területet – amely jórészt azonos a trianoni határokkal – a csehszlovák hadsereg január 20-áig ellenőrzése alá vonja. Jelentősebb magyar ellenállásba sehol sem ütköznek.)^[1]
  • Megkezdi működését Jan Szembek lengyel diplomata Budapesten a függetlenségét 123 év után visszaszerző Lengyelország első diplomatájaként.
• január 3. – Henri Berthelot francia tábornok, a romániai francia katonai misszió vezetője és Apáthy István, Kelet-Magyarország főkormánybiztosa megállapodik abban, hogy a magyar csapatok kiürítik a Déva-Kolozsvár-Nagybánya demarkációs vonaltól délre eső területeket és a demarkációs vonal két oldalán 15 km-es semleges terület jön létre.^[2]
• január 4. – A Szabad Bajor Népállam parlamentje elfogadja az ország ideiglenes alaptörvényét.^[3]
• január 5. – Berlinben kezdetét veszi a spartakista felkelés. (A forradalom célja a proletariátus diktatúrájának bevezetése volt.)^[4]
• január 8.
  • A prágai csehszlovák kormány Szlovákia irányításával megbízott teljhatalmú minisztere, Vavro Šrobár feloszlatja az 1918. október 30. után létrejött szlovák nemzeti tanácsokat. (A központi Szlovák Nemzeti Tanács január 23-án szűnik meg.)^[1]
  • Az erdélyi szászok képviselői a medgyesi gyűlésen kinyilvánítják a Romániához való csatlakozási szándékát.
• január 9. – Paál Árpád székelyudvarhelyi helyettes alispán úgy teteti le az esküt a tisztviselőkkel a Magyar Népköztársaságra, hogy amennyiben Udvarhely megyében megszűnik a magyar államiság, az eskü a székely önkormányzatiságra továbbra is érvényes marad.^[5]
• január 11.
  • Károlyi Mihályt ideiglenes köztársasági elnökké nevezik ki.^[6]
  • Berinkey Dénes alakít kormányt névlegesen.^[7]
  • A legitim német kormány hadvezetése véresen elfojtja a spartakista puccsot.^[4]
• január 12.
  • Az Antant által támogatott Csehszlovákia megszállja Ungvárt és az Ung folyó völgyét.^[8]
  • A Szabad Bajor Népállamban – az új, általános választójog szerint tartott – alkotmányozó tartományi gyűlési választásokon a független szociáldemokraták (USPD) súlyos vereséget szenvednek.^[3]
• január 15. – A sikertelen Spartacus-felkelés után Freikorps-katonák meggyilkolják Rosa Luxemburgot és Karl Liebknechtet, a felkelésben kulcsszereppel bíró, radikális baloldali értelmiségieket.^[4]
• január 17. – Lengyelországban Jędrzej Moraczewski – kéthavi miniszterelnökség után – lemond. (Az új miniszterelnök, Ignacy Jan Paderewski koalíciós kormányt alakít.)^[9]
• január 18. – Párizsban megnyitják az I. világháborút lezáró békekonferenciát.^[10]
• január 19.
  • Választásokat tartanak Németországban, ahol – bár új összetételben és új pártnevekkel, de – a régi birodalmi gyűlés pártjai diadalmaskodnak.^[4]
  • Károlyi Mihály az első Magyar Köztársaság (nem ideiglenes) elnöke.
  • Megalakul a Berinkey-kormány, mely a tanácsköztársaság kikiáltásáig maradt hatalmon.^[11]
  • Megalakul a Gólyavárban a Magyar Országos Véderő Egyesület.^[12]
• január 21. – A csehszlovák kormány memorandumban közli Varsóval, hogy a sziléziai Teschen vidékét katonai ellenőrzése alá helyezi. (A katonai konfliktust a febr. 3-i demarkációs megállapodás zárja le.)^[1]
  • január 22. – A Kijev központú Ukrán Népköztársaság és a Lemberg központú Nyugat-Ukrán Népköztársaság egyesülésével létrejön az „egységes és oszthatatlan Ukrán Népköztársaság”.^[13]
• január 26. – Alkotmányozó nemzetgyűlési választásokat tartanak a második Lengyel Köztársaságban, ahol a szavazás általános, közvetlen és titkos. (Összesen 296 nemzetgyűlési képviselőt választanak. Első ízben szavazhatnak a nők is. A választásokon a Nemzeti Demokrata Párt és a parasztpártok aratnak győzelmet. A nemzetgyűlés elnöke Wojciech Trampczynski, a Nagy-lengyelországi Népi Főtanács tagja.)^[14]
• január 28. – Elfogadják a brünni (brnói) állami egyetem alapításáról szóló törvényt.^[1]
• január 29.
  • Balassagyarmat megvédi határait a csehszlovák csapatokkal szemben, ezzel elnyeri a Civitas Fortissima címet.
  • A Berinkey-kormány által, „a nemzet halottjának” nyilvánított Ady Endrét örök nyugalomra helyezik a főváros által adományozott díszsírhelybe.^[15]

Február

• február 2. – Edvard Beneš csehszlovák külügyminiszter a január 18-án megnyitott versailles-i békekonferencián a Tízek Tanácsa előtt kifejti Csehszlovákia területi követeléseit, melyeket később hét külön memorandumban részletez.^[1]
• február 3. – A székesfehérvári megyegyűlés megvonja a bizalmat a kormánytól, Károlyi József korábbi főispán – Károlyi Mihály öccse – egyenesen a királyság visszaállítását követeli. (Válaszul február 5-én a fehérvári munkástanács és katonatanács által választott direktórium megjelent a megyeházán, és átvette a hatalmat.)^[16]
• február 4. – A magyar hadseregen belül megalakul az első önálló térképészeti szervezet, a Magyar Katonai Térképészeti Csoport. (Informálódni lehet a Magyar Katonai Térképészet Szakmatörténeti Múzeumának kiállításán.)
• február 6. – Weimarban összeül az új német nemzetgyűlés.^[4]
• február 9. – Lengyelországban életbe lép a tankötelezettségről szóló törvény, amelynek értelmében – az ország történetében először – minden iskoláskorú gyermeknek iskolába kell járnia.^[17]
• február 12. – Pozsonyban a szociáldemokrata párt sztrájkot hirdet a Šrobár-féle kormány ellen. (A város német és magyar polgársága által támogatott megmozdulás 8 halottat követelő katonai beavatkozással ér véget.)^[1]
• február 14. – Lengyelországban egy 30 tagú bizottság hozzákezd az alkotmánytervezet kidolgozásához.^[17]
• január 16. – Münchenben Gustav Landauer, Erich Müham és a tanácsrendszer többi híve nagy tüntetést szervez az új parlamenti viszonyok ellen, s a tanácsrendszer kikiáltását követeli.^[3]
• február 20. – A lengyel nemzetgyűlés elfogadja az ún. kis alkotmányt. (Ennek megfelelően a hatalom a nemzetgyűlés kezébe kerül. Hatáskörébe tartoznak a belügyek is. Józef Piłsudskira a hadsereg és a külpolitika felügyeletét bízzák.)^[17]
• február 21. – Gróf Anton Arco-Valley joghallgató – szabadságolt hadnagy – meggyilkolja a bajor miniszterelnököt, a Németországi Független Szociáldemokrata Párt (USPD) elnökét, Kurt Eisnert.^[4] (Az USPD elnöke éppen a tartományi parlamentbe indult, hogy bejelentse lemondását a miniszterelnöki posztról.)^[3]
• február 22.
  • Mannheimben kikiáltják a tanácsköztársaságot.^[4]
  • Az általános müncheni tanácsgyűlés ideiglenes kormányként megválasztja a Bajor Köztársaság Központi Tanácsát, amely a többségi szociáldemokraták (MSPD), az USPD, a kommunisták (KPD) és a paraszttanácsok képviselőiből állt. (Élére a baloldali szociáldemokrata augsburgi tanárt, Ernst Niekischt választják.)^[3]
• február 23. – Károlyi Mihály gróf a Heves vármegyei Kál határában megkezdi a földosztást.^[16]
• február 25. – Királyi manifesztum a földreformról a Szerb–Horvát–Szlovén Királyságban.^[18]
• február 26. – A magyar hatóságok internálják a Budapesten tartózkodó Mikes János gróf, szombathelyi megyés püspököt, aki az állam és az egyház szétválasztására törekvés, valamint az egyházi birtokokat is érintő kisajátítás szándéka miatt került szembe a kormányzattal.^[19]
• február 28. – Braunschweigben kikiáltják a tanácsköztársaságot.^[4]

Március

• március 2. – A Székely Hadosztály szatmárnémeti főhadiszállásán Károlyi Mihály harcias beszédet tart, amelyben megfogalmazza a Nem! Nem! Soha! tételét, vagyis azt az elvet, hogy a népköztársaság nem fogadja el az ország radikális megcsonkítását .^[20]
• március 2–6. – Moszkvában, a kommunista és baloldali pártok kongresszusán 21 ország 35 pártjának 52 küldöttje részvételével döntenek a Kominternt létrehozásáról, elfogadják az erről szóló kiáltványt, s felállítják a vezető testületet. (A Komintern történetének első időszaka nagyjából 1921-ig tartott.)^[21]
• március 3. – Berlinen újabb sztrájkhullám söpör végig.^[4]
• március 3–9. – Csehszlovákiában lepecsételik az osztrák-magyar pénzeszközöket, leállítják a pénzkivitelt, törvényben szabályozzák a pénzforgalmat.^[1]
• március 10. – A kaposvári munkástanács direktóriuma átveszi a hatalmat Somogy vármegyében.^[16]
• március 11. – A Zemplén vármegyei főispánt – Buza Barna földművelésügyi miniszter öccsét – lemondatja a sátoraljaújhelyi munkástanács.^[16]
• március 14. – A szekszárdi munkástanács lemondatja a főispánt, és öttagú direktóriumot állít a megye élére, míg Szegeden a szocialista Wallisch Kálmánt „választja” meg a munkástanács kormánybiztos-főispánnak.^[16]
• március 20.
  • Újabb Vix-jegyzék, amelyben a párizsi békekonferencia a román csapatok további előrenyomulását, a Szatmárnémeti–Nagykároly–Nagyvárad–Arad vonaltól nyugatra pedig egy semleges zóna létrehozását rendelte el.^[4]
  • A miskolci munkástanács direktóriumot választ a megye élére az elkergetett főispán helyébe.^[16]

• március 21.
  • A Berinkey-kormány lemond, a Károlyi Mihály utasítására szabadon bocsátott Garbai Sándor és Kun Béla javaslatára kikiáltják a Tanácsköztársaságot.^[22]
  • Károlyi Mihály, a Magyar (Nép)köztársaság elnöke lemond.^[20]
  • Az Erdélyt megszálló román hadsereg első alkalommal tartóztatja le Paál Árpád Udvarhely vármegyei alispánt, az Udvarhely megyei Székely Nemzeti Tanács vezetőjét azzal a váddal, hogy egy erdélyi magyar állam (vagyis a Székely Köztársaság) létrehozását kísérelte meg. (Társaival együtt április 16-án állították hadbíróság elé.)^[23]
• március 25. – Vavro Šrobár csehszlovák miniszterelnök a magyar tanácsköztársaság kikiáltása miatt Szlovákia területén rendkívüli állapotot hirdet ki.^[1]
• március 26. – A Tanácsköztársaság új karhatalmi szervezetet hoz létre, a Vörös Őrséget.^[4]

Április

• április 3. – A tanácskormány megjelenteti az alaptörvényt pótló rendeletét („kisalkotmány”), melyben a szocialista termelési és társadalmi rendszer megteremtését fogalmazza meg.^[24]
• április 7. – Münchenben kikiáltják a Bajor Tanácsköztársaságot.^[25] (Az Ernst Niekisch által aláírt kiáltványban feloszlatták a tartományi parlamentet, s lemondatták a többségi MSPD-s Johannes Hoffmann kormányát, amely Bambergbe menekült.)^[3]
• április 8. – Nürnberg kivételével Bajorország összes nagy városa csatlakozik a tanácsköztársasághoz. (A helyi tanácsok azonban – az szociáldemokrata (SPD-s) képviselők nyomására – már másnap megszakítják kapcsolataikat Münchennel.)^[3]
• április 12. – A fürthi munkás- és katonatanács már nyíltan a Bajor Tanácsköztársaság ellen foglal állást, amelynek befolyása így az Augsburg–München–Rosenheim tengelyre korlátozódik.^[3]
• április 13. – Az Alfred Seyffertitz parancsnok vezetése alatt álló, s a bambergi kormányhoz hű köztársasági védcsapat (Schutztruppe) Münchenben puccsot kísérel meg a tanácsköztársaság ellen. (Letartóztatják a központi tanács néhány tagját, közöttük Erich Mühsamot is. A virágvasárnapi puccskísérlet a szervezés alatt álló Vörös Hadsereg még aznap este, a müncheni főpályaudvarnál leveri. Az akció 21 halálos áldozatot követel.)^[3]
• április 16.
  • A román csapatok Magyarország elleni offenzívája, amely több ponton is viszonylag gyorsan áttörte a front magyar védelmi vonalait. (A Tanácsköztársaság vezetése és egységei nem voltak képesek feltartóztatni a Gheorghe Mărdărescu tábornok vezette román hadsereget, amely néhány nap alatt a hegyek közül kiért a Tiszántúlra.)^[26]
  • Csehszlovákiában elfogadják a földreformtörvényt. (Ez 150 hektárban maximálja a szántóföldtulajdont.)^[1]
• április 19.
  • Román félkatonai alakulatok lemészárolják Köröstárkány 91 lakosát.
  • A Budapesti Központi Munkás- és Katonatanács fegyverbe szólította Magyarország munkásságát.
• április 20. – A porosz és württembergi csapatokból és szabadcsapatokból álló „fehér” egységek elfoglalják Augsburgot, ahol erre válaszul általános sztrájkot hirdetnek.^[3]
• április 20–23. – A délszláv állam szociáldemokrata pártjainak egyesülési kongresszusán megalakítják a Jugoszláviai Szocialista (kommunista) Munkáspártot, a JSZ(K)MP-t.^[18]
• április 21. – Az antanthadvezetés támogatásával a román hadsereg eléri a Vix-jegyzékben meghatározott vonalat.^[19]

• április 23–27. – A Lengyel Szocialista Párt különböző frakciói egyesült pártkongresszust tartanak.^[17]
• április 27–29. – A csehszlovák hadsereg támadást indít a Magyar Tanácsköztársaság ellen. (A csehszlovák csapatok kemény ellenállásba ütköznek.)^[1]
• április 30. – A forradalmi kormányzótanács elrendeli valamennyi „politikai terrorcsapat” felszámolását, tagságukat pedig a magyar Vörös Hadsereg kötelékébe sorozzák be.^[4]

Május

• május 1.
  • A párizsi békekonferencián az antanthatalmak elismerik a szerb–horvát–szlovén délszláv államot, azaz Jugoszláviát.^[18]
  • A német „fehér” hadsereg benyomul Münchenbe, és másnapra teljesen elfoglalja a várost. (A Vörös Hadsereg mintegy 2000 harcosának ellenállása gyengének bizonyult.)^[3]
  • A román csapatok – a Vix-jegyzékben kijelölt demarkációs vonalon is átlépve – felsorakoznak a Tiszánál, közben pedig felveszik a kapcsolatot a szintén előretörő csehszlovák egységekkel.^[26]
• május 2.
  • Román csapatok szállják meg Szolnokot.^[27]
  • Csehszlovák csapatok vonulnak be Miskolcra. (A magyar csapatok május 21-ére visszafoglalják a várost.)^[28]
• május 3. – A Bajor Tanácsköztársaság leverése. (Az összecsapások során 606 emberéletet oltottak ki.)^[4]
• május 8. – Ungváron a rutén nemzeti tanácsok küldöttei megerősítik az amerikai ruténok 1918. november 12-ei határozatát, amely szerint Kárpátalja autonóm közigazgatási egységként Csehszlovákiához csatlakozik. (A csehszlovák hadsereg által már korábban megszállt területet a trianoni békeszerződés 1920. június 6-án Csehszlovákiának ítéli, de a terület a békeszerződésben előírt autonómiát az első Csehszlovák Köztársaság felbomlásáig nem nyeri el.)^[29]
• május 17. – Felbomlik a lublini terület munkástanácsa, miután a Lengyel Szocialista Párt frakciója kilép.^[17]
• május 19. – Bőhm Vilmos utasítására lefegyverzik a Cserny-csoportot.
• május 19. – A török függetlenségi háború kezdete. (A függetlenségi háború a Török Köztársaság kikiáltásával ért véget 1923. október 29-én.)^[30]
• május 23. – A románok átkelve a Tisza északi szakaszán, a csehszlovák csapatokkal egyesülve ellencsapást indítanak Miskolc elfoglalására. (A második miskolci csata során, a három irányból indított ellentámadást a magyar csapatok sikeresen elhárítják.)^[28]
• május 28. – Az aradi ellenkormány (Károlyi Gyula gróf kormánya) átköltözik Szegedre.^[31]
• május 29. – Kikiáltják a Vendvidék (Muravidék és Szentgotthárd nyugati vidéke) függetlenségét Vendvidéki Köztársaság néven.

Június

• június 5.
  • A magyar Vörös Hadsereg ellentámadása miatt a Felvidéken katonai diktatúrát vezetnek be, s a csehszlovák hadsereg francia és olasz tisztjei ellenőrzik a polgári közigazgatást.
  • A hazaárulás vádjával perbe fogott Eugen Levinét, a Bajor Tanácsköztársaság vezetőjét halálra ítélik^[4] és június 5-én kivégzik.^[3]
• június 6. – A Szegedi Ellenforradalmi Kormány hadügyminisztere, Horthy Miklós elrendeli a Nemzeti Hadsereg felállítását.^[32]
• június 14. – Budapesten megnyílik a köztulajdonba vett műtárgyak kiállítása.
• június 16. – Sároseperjesen kikiáltják a Szlovák Tanácsköztársaságot, melynek elnöke a cseh Antonín Janoušek.^[29]
• június 17. – A német hadvezetés kiadja az előző évben lefegyverzett és az angoloknak kiszolgáltatott német hajók önelsüllyesztésének előkészítésére irányuló titkos parancsot. (Ludwig von Reuter admirális június 21-én délelőtt 11 órakor kiadta az azonnali elsüllyesztés jelét.)^[33]
• június 23. – Megszavazzák a magyar tanácskormány alaptörvény pótló rendeletének végleges szövegét („nagyalkotmány”), mely A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság Alkotmánya címet viselte.^[24]
• június 24. – Budapesten kirobban a Tanácsköztársaság ellen szervezett legjelentősebb puccskísérlet, melyet Lemberkovics Jenő százados, a hadügyi népbiztosság osztályvezetője vezet, a Ludovika Akadémia növendékeinek részvételével.^[34][35]
• június 26. – A magyar Vörös Hadsereg bevonul a Vendvidékre.
• június 27. – Csehszlovákiában elfogadják a pozsonyi állami egyetem létrehozásáról szóló törvényt. (Az 1914-ben alapított magyar Erzsébet Egyetem január óta nem működik, majd októberben – az 1920 nyaráig működő jogi kar kivételével – teljesen felszámolják.)^[29]
• június 28.
  • A német delegáció Versailles-ban aláírja a békeszerződést. (Vége az I. világháborúnak.)^[10]
  • A versailles-i békeszerződés elismeri Lengyelország függetlenségét és szentesíti az 1918. december végi nagy-lengyelországi felkelés eredményeit, továbbá Lengyelországnak ítéli Lengyel-Pomerániát, de Gdańskot (Danzig) és környékét a Nemzetek Szövetsége által ellenőrizendő „szabad várossá” nyilvánítja. (Az összeköttetés fenntartására folyosót (korridort) létesítenek. Kelet-Poroszország Németországé marad, Felső-Szilézia, Mazurföld, Varmia és a szomszédos Powisłe (Visztula-vidék) kérdésében népszavazásnak kell döntenie. A békeszerződés keretében Lengyelország egyoldalúan kötelezi magát, hogy biztosítja a területén élő kisebbségek jogait.)^[17]
• június 30. – Megkezdődik a kivonulás a Felvidékről.

Július

• július 5. – Károlyi Mihály átlépi az osztrák határt, kezdetét veszi első emigrációja.^[22]
• július 7.
  • A magyar Vörös Hadsereg kivonul Felvidékről, elbukik a Szlovák Tanácsköztársaság.^[36]
  • Mihály Dénes első televíziós képátvitele. (Állóképek: egyszerű vonalak, betűk, geometriai alakok.)
• július 8. – Vlastimil Tusar szociáldemokrata politikus vezetésével új kormányt nevez ki Tomáš Garrigue Masaryk csehszlovák elnök.^[29]
• július 10. – A lengyel nemzetgyűlés hosszas viták után mindössze egy szavazattöbbséggel elfogadja a földbirtokok rendezéséről szóló törvényt, melyben elrendelik a 180 hektárnál nagyobb földbirtokok felparcellázását, a volt porosz területeken pedig a 400 hektárnál nagyobb birtokok felosztását, továbbá az erdők államosítását. (1919–21 között 263 ezer hektár felparcellázására kerül sor.)^[17]
• július 20. – Utolsó ülését tartja a varsói munkástanács, mindeközben a Paderewski-kormány letartóztatja a dąbrowai szénmedence munkástanácsának tagjait.^[17]
• július 21. – A Vörös Hadsereg támadást indít a megszálló román csapatok ellen a csongrádi hídfőnél, és felszabadítja Szentest. (Három nappal később román ellentámadás indul, amely 26-ára visszaszorítja a magyar csapatokat a Tisza csongrádi oldalára.)
• július 22. – Csehszlovákiában külön minisztériumot hoznak létre a jogrend egységesítésére Milan Hodža vezetésével.^[29]
• július 23. – Böhm Vilmos magyar követként Bécsbe érkezik és a Magyar Szociáldemokrata Párt vezetőségének megbízásából megegyezik az antantmissziókkal a tanácskormány eltávolításáról.^[37]
• július 24. – Károlyi Mihály Prágába érkezik.^[22]
• július 25. – Hódmezővásárhelyi tömeggyilkosság.
• július 30. – Kun Béla Moszkvában tárgyal Leninnel.^[38]
• július 30. – A román csapatok átlépik a Tiszát és megindulnak Budapest felé.

Augusztus

• augusztus 1. – Elbukik a Tanácsköztársaság, a Forradalmi Kormányzótanács lemond és Peidl Gyula alakít kormányt, az úgynevezett szakszervezeti kormányt.^[39][40]
• augusztus 2.
  • Közzéteszik az 1/1919. sz. kormányrendeletet, mely szerint az ország hivatalos neve Magyar Népköztársaság.^[41]
  • Szamuely Tibor népbiztos illegálisan átlépi az osztrák határt. (Az osztrák csendőrök elfogják; Szamuely Bécsújhely közelében öngyilkosságot követ el.)^[41]
• augusztus 3.
  • Közzéteszik a 4/1919. számú kormányrendeletet a Vörös Őrség megszüntetéséről és visszaállítják a régi rendőrséget.^[41]
  • Utoljára jelenik meg a Vörös Ujság.
  • Este, Budapest utcáin román lovasok jelennek meg.^[26]
• augusztus 4.
  • Szombathelyen elfogják Cserny Józsefet, a Belügyi Népbiztosság egyik nyomozó csoportjának volt parancsnokát.
  • A Prónay Pál által szervezett tiszti különítmény és csendőrszázad elindul Szegedről a Dunántúlra.
  • Gheorghe Mărdărescu román tábornok Budapesten, az Andrássy úton katonai díszszemlét tart.^[26]
• augusztus 6.
  • Hat nap után lemond a Tanácsköztársaság után alakult Peidl-kormány.^[40]
  • Ismét megkezdi működését a Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ).
• augusztus 7. – Megalakul az ideiglenesen megbízott Friedrich-kormány (hivatalnokkormány).^[42]
• augusztus 9. – Horthy Miklós az ellenforradalmi kormánytól független „fővezérség”-et hoz létre.^[43]
• augusztus 10. – A bánsági svábok vezetői kinyilvánítják a Román Királysághoz való csatlakozási szándékát.
• augusztus 11. – A Német Birodalom Alkotmányának – ismertebb nevén a weimari alkotmány – elfogadása.^[25]
• augusztus 15.
  • Horthy Miklós fővezérként hivatali esküt tesz József főherceg jelenlétében, ezzel valamennyi fegyveres erő fölött átveszi a főparancsnokságot.^[43]
  • Ténylegesen Friedrich István tölti be a miniszterelnöki tisztet.^[42]
• augusztus 17.
  • Felső-Sziléziában tömegsztrájkok kíséretében kitör az első felkelés, mely hatással van a népszavazás eredményére és a későbbi határmegvonásra.^[17]
  • Egy tiszti különítmény Siófokon letartóztatja Stromfeld Aurélt, a Vörös Hadsereg volt vezérkari főnökét.
• augusztus 19. – A Harmadik szegedi kormány lemond a Friedrich-kormány javára.
• augusztus 22. – Horthy Miklós elrendeli az ország idegen hadsereg által meg nem szállt részein a kerületi parancsnokságok szervezését.^[43]
• augusztus 23. – Habsburg József főherceg lemond Magyarország kormányzói tisztségéről.
• augusztus 24. – Újjáalakul az MSZDP, vezetői Peyer Károly és Peidl Gyula.
• augusztus 27. – Andrej Hlinka és František Jehlicka, néppárti szlovák politikusok titokban a párizsi békekonferenciára utaznak, hogy ott a tervezett autonóm Szlovákia számára nemzetközi garanciákat szerezzenek.^[29]
• augusztus 30. – Friedrich István és gr. Teleki Pál vezetésével megalakul a Keresztény Nemzeti Párt.

Szeptember

• szeptember 3. – Megalakul az Egyesült Kisgazda- és Földművespárt.^[44] (A párt 4 tagú elnökségének egyik tagja Sokorópátkai Szabó István.)^[45]
• szeptember 10.
  • Az antant hatalmak aláírják Ausztriával a békeszerződést,^[10] amelynek értelmében Nyugat-Magyarország egy része Ausztriához kerül (később Burgenland néven), Csehszlovákia pedig megkapja a történelmi Csehország németek lakta területeit.
  • Az Ausztriával kötött békeszerződés értelmében népszavazás a szlovén lakta karintiai területeken. (Mivel csak a szavazók 41%-a akar a délszláv államhoz tartozni, a terület Ausztria része marad.)^[18]
• szeptember 12. – Gabriele D’Annunzio elfoglalja Fiumét és kikiáltja a de facto Carnarói Olasz Kormányzóságot.^[46]

Október

• október 5. – Az amerikai Harry Hill Bandholtz tábornok, az amerikai katonai misszió parancsnoka lovaglóostorral zavarja el a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek rekvirálására – az Erdély révén „Romániát megillető” rész elszállítására – készülő román katonákat, megmentve így a múzeum gyűjteményeit Magyarországnak.^[26]
• október 10.
  • Kínában Szun Jat-szen újjáalakítja a Kuomintangot Csungkuo Kuomintang néven.
  • Megalakul a Nemzeti Demokrata Polgári Párt, melynek elnöke Vázsonyi Vilmos lett.
• október 12. – Kaposvárott nagygyűlést tart a Nagyatádi Szabó István vezette Országos Kisgazda és Földműves Párt, ezzel megkezdődik a párt országos szervezése.
• október 23. – A párizsi békekonferencia Ötös Tanácsának megbízásából Budapestre érkezik Sir George Clerk angol diplomata, akinek feladata koalíciós kormány létrehozása.
• október 25. – A Keresztény Nemzeti Párt és a Keresztényszociális Gazdasági Párt egyesülésével létrejön a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja.

November

• november 5. – Sir George Clerk pártközi megbeszélést hív össze, melyen megegyezés születik, hogy Horthy Miklós bevonul Budapestre. (Horthy ígéretet tesz, hogy nem létesít katonai diktatúrát, a hadsereg pedig alárendeli magát az antantmegbízott közvetítésével megalakuló kormánynak.)
• november 14–16. – A román hadsereg az antant utasítására kivonul Budapestről.^[47]
• november 16. – Horthy Miklós – a Nemzeti Hadsereg élén – bevonul Budapestre.^[43]
• november 17. – Közzéteszik az 5985/1919. sz. kormányrendeletet a nemzetgyűlési, törvényhatósági és községi választójogról. (A rendelet kimondja az általános, egyenlő és titkos választójogot; nemzetgyűlési választójogot biztosít minden magyar állampolgárnak, aki 24. évét betöltötte, legalább hat év óta magyar állampolgár, legalább fél éve ugyanabban a községben lakik vagy ott lakása van; nőknél azzal a megszorítással, hogy bármely hazai élő nyelven tud írni és olvasni.)
• november 19. – A svájci parlament megszavazta a Népszövetséghez való csatlakozást.
• november 24. – Megalakult a Huszár-kormány.^[48]
• november 25. – Megalakul a „nemzeti alapon álló” Független Szociáldemokrata Párt. Elnöke az MSZDP-ből kivált Csizmadia Sándor.
• november 27. – A Neuillyi béke aláírása Bulgáriával.^[10]
• november 29. – Egyesül az Országos, illetőleg az Egyesült Kisgazda és Földműves Párt. Az új párt neve: Országos Kisgazda és Földműves Párt. Elnöke Nagyatádi Szabó István.
• november 30. – Bécsben megalakul a KMP ideiglenes központi bizottsága. Tagjai: Kun Béla, Landler Jenő, Szántó Béla, Hirossik János és Lukács György.

December

• december 1.
  • Elindul Ágostonfalváról Kolozsvárra az első székely önkénteseket szállító páncélvonat a Székely Hadtest felállítása érdekében.^[2]
  • Georges Clemenceau a nagyhatal­mak nevében felszólítja a magyar kor­mányt, küldje el megbízottait a béke­konferenciára.
• december 8. – A párizsi konferencián Lord George N. Curzon brit külügyminiszter javaslatot tesz Lengyelország keleti határának megvonására (ún. Curzon-vonal). (A határ mint demarkációs vonal a Suwałki-Vilnó-Grodnó vasútvonal mentén húzódik Bresztig, onnan a Bug-folyó középső szakaszán Kryłówig, Galícián át Rawa Ruskán át Przemyśl felé és tovább délre.)^[17]
• december 13. – Lengyelországban megbukik Ignacy Jan Paderewski kormánya. (Utóda, Leopold Skulski centrista kormányt alakít.)^[17]

Határozatlan dátumú események

• január –
  • Tormay Cécile létrehozza a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevű konzervatív-nemzeti beállítottságú szervezetet.^[49]
  • Pénz-, majd adóreform a szerb országrészekre előnyös feltételekkel.^[18]
• április –
  • A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az (ILO) megalakulása.
  • A lengyel csapatok, a németek kivonulása után, elfoglalják Vilnót, később Suwałkit és vidékét, és megkísérlik (sikertelenül) rábírni Litvániát, hogy egyesüljön Lengyelországgal.^[17]
• július – Lengyelország területéhez csatolja Nyugat-Ukrajnát.^[17]
• az év folyamán –
  • Gödöllőn az Állami Burgonya Kísérleti Telepen megépül az első magyarországi permetező öntözőtelep.^[50]
  • Barcelónában rendezik az első Katalán Turisztikai Kongresszust.^[51]

Államok vezetőinek listája 1919-ben

1919 a tudományban

1919 a légi közlekedésben

1919 a vasúti közlekedésben

1919 a filmművészetben

• február 5. – Charlie Chaplin, Mary Pickford, Douglas Fairbanks és D. W. Griffith megalapítja a United Artists filmstúdiót.
• április 17. – Hans Vogt, Jo Engl, és Joseph Massolle német feltalálók hangosfilmkészítő eljárást szabadalmaztatnak.
• Blind Husbands – rendező Erich von Stroheim.
• Bolshevism on Trial – rendezte Harley Knoles
• Letört bimbók – főszereplője Lillian Gish és Richard Barthelmess; rendező D. W. Griffith.
• Madame DuBarry – főszereplő Pola Negri és Emil Jannings.
• Korda Sándor – Yamata, Se ki, se be, Fehér rózsa, Ave Caesar
• Balogh Béla – Tilos a csók, Nantas, A baba
• Garas Márton – Twist Olivér, A lélekidomár, A legnagyobb bűn, Kutató Sámuel

1919 az irodalomban

1919 a zenében

• március 7. – Huszka Jenő Lili bárónő című operettjének bemutatója.

1919 a sportban

• Az MTK nyeri az NB 1-et. Ez a klub hatodik bajnoki címe.

• január 1. – Jerome David Salinger, amerikai író († 2010)
• január 9. – Bulányi György, piarista, tanár († 2010)
• január 11. – Farkas Vince tengerésztiszt, múzeumalapító († 2007)
• február 7. – Fábián László református lelkész, politikus, mezőgazdasági szakíró († 1977)
• február 10. – Komlós Juci, Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, a nemzet színésze († 2011)
• február 10. – Bessenyei Ferenc, kétszeres Kossuth-díjas magyar színművész, a nemzet színésze († 2004)
• február 10. – Pogácsás György, mezőgazdász, egyetemi tanár, politikus († 1977)
• február 21. – Baleczky Emil, magyar nyelvész, egyetemi tanár, szlavista († 1981).
• február 25. – Pál István, dudás, pásztor († 2015)
• március 7. – Székely János, erdélyi magyar költő, író, drámaíró († 1992)
• március 9.
  • Lola Müthel német színésznő († 2011)
  • Keresztes Sándor (politikus) († 2013)
• március 17. – Nat King Cole, amerikai jazz-zenész, énekes († 1965)
• március 19. – Bán Jenő, sakkozó, sakkpedagógus, szakíró († 1979)
• március 26. – Zsoldos Imre magyar trombitaművész, zenekarvezető († 1985)
• április 7. – Gábor Miklós Kossuth-díjas magyar színművész († 1998)
• április 12. – Anhalt István, zeneszerző († 2012)
• április 16. – Fráter Gedeon karmester († 1998)
• április 20. – Belák Sándor magyar agrogeológus, egyetemi tanár († 1978)
• június 10. – Soós Ferenc, négyszeres világbajnok asztaliteniszező († 1981)
• június 14. – Gene Barry, amerikai színész († 2009)
• június 18. – Jüri Järvet, észt színész († 1995)
• június 19. – Garas Klára, magyar művészettörténész, a Szépművészeti Múzeum volt főigazgatója († 2017)
• június 19. – Fábry Pál magyar–amerikai politikus, diplomata, üzletember, a magyarországi Joseph Pulitzer-emlékdíj alapítója († 2018)
• július 17. – Krúdy Zsuzsa, író, költő († 1992)
• július 20. – Sir Edmund Hillary, a Mount Everest első meghódítója († 2008)
• július 28. – Bálint György magyar kertészmérnök, politikus († 2020)
• augusztus 12. – Béky-Halász Iván, költő, műfordító († 1997)
• augusztus 15. – Andrea Bosic, olasz színész († 2012)
• augusztus 31. – Ifj. Kós Károly néprajzkutató, az MTA tagja, az erdélyi magyar néprajztudomány kiemelkedő alakja († 1996)
• szeptember 14. – Ranódy László, filmrendező († 1983)
• szeptember 15. – Lévárdi Ferenc bányamérnök, nehézipari miniszter (1963–1971) († 1991)
• szeptember 23. – Ubrizsy Gábor növénypatológus, mikológus († 1973)
• szeptember 25. – Faggyas Jenő magyar tsz-elnök, politikus, országgyűlési képviselő († 1980)
• szeptember 26. – Matilde Camus spanyol költő († 2012)
• október 22. – Doris Lessing Nobel-díjas brit író († 2013)
• október 24. – Frank Piasecki lengyel származású amerikai mérnök, repülőgép-tervező († 2008)
• október 26. – Mohammad Reza Pahlavi, az utolsó iráni sah († 1980)
• november 9. – Mőcsényi Mihály kertészmérnök, tájépítész, egyetemi tanár († 2017)
• november 11. – Kalle Päätalo finn író († 2000)
• november 19. – Kézdi Árpád építőmérnök, az MTA tagja, a talajmechanika és a geotechnika kiemelkedő tudósa († 1983)
• december 1. – Bánáthy Béla, magyar származású amerikai rendszertudós († 2003)
• december 13. – Hans-Joachim Marseille német pilóta († 1942)
• december 25. – Balogh József mezőgazdász, kelet-magyarországi helyi politikus, országgyűlési képviselő († 1977)

• január 6. – Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok 26. elnöke (* 1858)
• január 19. – Wagner Sándor, festő (* 1838)
• január 27. – Ady Endre, költő (* 1877)
• április 4. – Óváry Lipót történész, levéltáros, az MTA tagja (* 1833)
• április 5. – Kolossváry Dezső, lovassági tábornok, miniszter (* 1854)
• április 8. – Eötvös Loránd, magyar fizikus, miniszter (* 1848)
• április 10. – Emiliano Zapata, mexikói forradalmár (* 1879)
• április 29. – Frim Jakab, gyógypedagógus, az első magyar, fogyatékosok számára épített nevelőintézet (Rákospalota) atyja (* 1852)
• május 4. – Milan Rastislav Štefánik francia csillagász, tábornok, diplomata, Csehszlovákia egyik alapítója (* 1880)
• május 6. – L. Frank Baum, az Óz, a csodák csodája írója (* 1856)
• május 14. – Bagáry József, magyarországi szlovén író (* 1840)
• május 23. – Aggházy Gyula, festőművész (* 1850)
• május 26. – Gozsdu Elek, író, ügyvéd (* 1849)
• június 6. – Kvassay Jenő, vízépítő mérnök, a magyar vízügyi szolgálat megalapítója (* 1850)
• június 20. – Csontváry Kosztka Tivadar, festőművész (* 1853)
• június 30. – Lord Rayleigh, angol fizikus (* 1842)
• július 15. – Hermann Emil Fischer, német kémikus, a cukrok és a purinszármazékok vizsgálataiért 1902-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat (* 1852)
• augusztus 24. – Heikki Paasonen finn nyelvész, finnugrista, a MTA tiszteleti tagja (* 1865)
• szeptember 5. – Vaszilij Ivanovics Csapajev, orosz katonatiszt (* 1887)
• szeptember 5. – Schulek Frigyes, építész (* 1841)
• szeptember 9. – Hopp Ferenc, optikus, műgyűjtő, múzeumalapító (* 1833)
• szeptember 11. – Csáth Géza, író (* 1887)
• szeptember 22. – Gáspár Alajos, magyarországi szlovén író (* 1848)
• október 7. – Kherndl Antal mérnök, műegyetemi tanár, az MTA tagja (* 1842)

• A Nobel-díjat a svéd Alfred Nobel alapította, 1901 óta adják át, melyet a Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítél oda a tudomány, az irodalom és humanitárius területen kimagasló eredményt elért magánszemélyeknek, illetve intézményeknek.

• ↑ Baló–Lipovecz: Baló György–Lipovecz Iván. Tények Könyve '92. Ráció Kiadó Kft., [Budapest] (1992) 
• ↑ Bölöny–Hubai: Bölöny József–Hubai László. Magyarország kormányai 1848–2004. 5., bővített és javított kiadás. Akadémiai Kiadó, Budapest (2004). ISBN 963 05 8106 X 

• Magyar Katonai Térképészet Szakmatörténeti Múzeuma

A Wikimédia Commons tartalmaz 1919 témájú médiaállományokat.