Zenélő íj

A zenélő íj vagy zenei íj egy egyszerű húros (kordofon) hangszer, amelyet számos afrikai nép használ, de Amerikában,^[1] továbbá Ázsiában és Óceániában is megtalálható.^[2]

Zenélő íj
Nigériai férfi a zenélő íjon játszik
Sachs–Hornbostel-féle osztályozás	311.1
Hangminta
A Wikimédia Commons tartalmaz Zenélő íj témájú médiaállományokat.

Ez a hangszer egy hajlékony, általában 0,5–3 méter hosszú botból készül, amelynek végeit egy húrral kötik össze. Alakja hasonlít egy íjra, melyről a nevét kapta.

Többnyire egy, de ritkán kettő vagy három húros.^[3] A húrokat ujjakkal, pengetéssel, ütéssel vagy vonóval hozzák rezgésbe.^[2] Csatlakozhat hozzá még egy kivájt tök hangszertest, rezonátor.A rezonáló test nélküli zenei íjaknál a rezonanciát úgy tudják erősíteni, hogy az íjat üreges botból készítik.^[4]A rezonátort helyettesítendő, a zenész az íj egyik végét a szájába helyezi, s így a szájüreg működik rezonátorként.^{[4][5] [6]} A rezonátortest pótlásának másik fajtája, amikor az íjat fémdobozra helyezik és az veszi át, illetve erősíti fel a rezgéseket.^[4]

A Kongó-medencében a topoke nép tagjai nem a húrt, hanem az íj botrészét tartják a szájukban, de itt is a szájüreg szolgál rezonátor erősítőként.^[4]

Nyugat-Afrika egyes részein (pl. Libéria) használják a több húros, tökhéj rezonátorral ellátott zenei íjat.^[4]

Bizonytalan, hogy a zenei íj a vadászíjból fejlődött-e ki, de a Kalahári-sivatag bushmanjai vadászati íjaikat időnként zenei használatra alakítják át. ^[6] Valamikor Európában is megtalálható volt, de itt továbbfejlődött.^[4] Amerikában ez volt az egyetlen vonós hangszer, amely az európai hódítás előtt létezett a dél-amerikai indiánok között.^[2]