RT–2PM Topol
Eszközök
Általános
Nyomtatás/exportálás
Nyomtatás/exportálás
Társprojektek
Pontosság | ellenőrzött |
RT–2PM Topol | |
RT–2PM Topol dísszemlén | |
NATO-kód | SS–25 Sickle |
GRAU-kód | 15ZS58 |
Egyéb elnevezés | RSZ–12M |
Funkció | interkontinentális ballisztikus rakéta |
Gyártó | Votkinszki Gépgyár |
Tervező | Moszkvai Hőtechnikai Intézet (Alekszandr Nadiradze, Borisz Lagutin) |
Rendszeresítők | Oroszország |
Szolgálatba állítás | 1985 |
Irányítás | Inerciális |
Robbanótöltet | 550 kt |
Méret- és tömegadatok | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Hossz | 21,50 m |
Törzsátmérő | 1,80 m |
Indulótömeg | 45 100 kg |
Repülési jellemzők | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Hatótávolság | 10 500 km |
CEP | 900 m |
Fokozatok | |
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
Fokozatok száma | 3 |
A Wikimédia Commons tartalmaz RT–2PM Topol témájú médiaállományokat. |
Az RT–2PM Topol[1] (РТ–2ПМ Тополь, NATO-kódja SS–25 Sickle) interkontinentális ballisztikus rakéta, melyet az 1980-as évek végére fejlesztettek ki a Szovjetunióban. A START szerződésben RSZ–12M jelzéssel szerepel. Napjainkban 200 példányát Oroszország tartja hadrendben. Egyetlen 550 kilotonnás atomtöltetet szállít. A három fokozatú, szilárd hajtóanyagú rakéta egy héttengelyes (MAZ–7310 vagy MAZ–7917 típusú) terepjáró hordozójárműről indítható, így a rakéták helye nagyon nehezen felderíthető, ami javítja a túlélőképességet. A rakétát átalakítva űrhajózási hordozórakétaként is használják, eme változat neve Sztart–1.
Az 1968-ban rendszeresített, silóból indítható RT–2P szilárd hajtóanyagú interkontinentális ballisztikus rakéta továbbfejlesztett változata. A tervezés során a fő cél egy önjáró rendszer kialakítása volt, melyhez kompaktabb felépítésű rakétát terveztek. A fejlesztési munkálatok 1975-ben kezdődtek a Moszkvai Hőtechnikai Intézetben (MIT) Alekszandr Nadiradze vezetésével, de kormányhatározat csak 1977. június 19-én született a rendszer kialakításáról. Nadiradze halála után a munkát Borisz Lagutin irányította. Az első kísérleti indításra 1983. február 8-án került sor Pleszeckben. A rakéta tesztelése 1987. december 23-án fejeződött be, addig 70 kísérleti indítást végeztek. A rendszer telepítése 1985-ben kezdődött.
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
UGM–27 Polaris · UGM–73 Poseidon · LGM–30 Minuteman · UGM–96A Trident I (C4) · LGM–118A Peacekeeper · UGM–133A Trident II (D5) | |
(NATO-kód) | 2K6 Luna · 9K52 Luna–M · 9K720 Iszkander · 9M72 Iszkander · OTR–21 Tocska · R–5 · R–7 Szemjorka (SS–6 Sapwood) · R–11 · R–12 Dvina · R–14 Csuszovaja · R–15 · R–16 (SS–7 Saddler) · R–17 · R–21 · R–29 · R–30 Bulava · R–36 (SS–9 Scarp) · R–36M (SS–18 Satan) · R–39 · R–300 Elbrusz · OTR–23 Oka · RSZ–26 Rubezs · RSZ–28 Szarmat · RSZD–10 Pionyer · RT–2PM Topol (SS–25 Sickle) · RT–2UTTH Topol-M · RT–15 · RT–23 Mologyec (SS–24 Scalpel) · TR–1 Tyemp · UR–100 |
Prithvi I · Prithvi II · Prithvi III · Agni I · Agni II · Agni III · Agni IV | |
Tephodong–1 · Tephodong–2 · Kvaszong–14 | |
Levegő-föld rakéták · Légiharc-rakéták · Páncéltörő rakéták · Ballisztikus rakéták · Robotrepülőgépek · Légibombák |