Új vallási mozgalmak
Az új vallási mozgalmak a modern korban, elsősorban a 20-21. században világszerte, de főleg a nyugati világban, a Távol-Keleten és Afrikában kialakult ezernyi vallási mozgalmat (és esetenként a vallás szekuláris alternatíváit) jelölő általános kifejezés. De nincs egységes, elfogadott kritérium az „új vallási mozgalom” meghatározására.[1] Időnként ide számítják már a 19. században létrejött mozgalmakat is. A fogalom nem feltétlen új vallási ébredésekre utal, hanem csak a modern korban létrejött vallások és részben vallásos nézetű csoportok összegző megnevezése.
A kutatók becslései alapján az új vallási közösségek száma világszerte több tízezerre tehető, és tagjaik többsége Ázsiában és Afrikában él. Néhány közösségnek több millió követője van.[2]
Az "új vallási mozgalom" kifejezést Eileen Barker brit szociológus népszerűsítette.[3] Tudományos kutatásuk az 1970-es években született meg.
Áramlatok
Az új vallási mozgalmakat a következő főbb áramlatokba, megnyilvánulásokba sorolják:
Taxonómia
A francia Jean Vernette, aki számos tanulmányt írt a témában, Szekták című könyvében (2003) a klasszikus leíró tipológia alapján a következő csoportokat adja:
- ébredési mozgalmak (pl. karizmatikusok-pünkösdisták)
- gyógyító csoportok (pl. Keresztény Tudomány)
- ezredév hívők (pl. Jehova Tanúi)
- szinkretista csoportok (pl. kaodaizmus, antropozófia)
- gnosztikusok (pl. szcientológia)
- keleti vallásúak (pl. Krisna-tudatúak)
Margaret Singer amerikai kutató, pszichológus a következő kategorizálást alkalmazza:
- új-vallásos csoportok
- a hinduizmusra és a keleti vallásokra épülő csoportok
- okkultista - sátánista, boszorkány csoportok
- a zenre, kínai-japán filozófiára és misztikára épülő csoportok
- az ufókra és űrlényekre alapozó csoportok
- pszichológiai és pszichoterápiás csoportok
Süle Ferenc pszichológus Valláspatológiája (1997) alapján:
- keresztény gyökerűek (pl. Jehova Tanúi, Hit Gyülekezete, adventisták, mormonok)
- hindu gyökerűek (pl. a jógairányzatok)
- buddhista gyökerűek (pl. Szóka Gakkai)
- iszlám gyökerűek (pl. bahái)
- teozófia, antropozófia
- sámánisztikus mozgalmak
- mágia központú mozgalmak (okkultisták, boszorkányok, sátánisták)
- világi, szekuláris, tudományosságra hivatkozó "vallási" mozgalmak
Jellemzők
Az új vallások követőinek száma sok millióra tehető. Az új keresztény felekezeteken kívül jelentős részük szinkretista, amelyek szertartásaira és tartalmára kisebb-nagyobb mértékben hatással voltak a keresztény, buddhista és hindu spirituális technikák és gondolkodásformák. Nem egy iszlám és zsidó kötődésű új vallás is létezik, és számtalan ezoterikus, metafizikai és újpogány mozgalommal találkozhatunk.
A 19. századi gyökerű mozgalmak közül széles körű népszerűségre tett szert az iráni eredetű bahái hit, továbbá a mormonok, a Jehova tanúi és az adventisták. A 20. századi születésűekből kiemelhető a pünkösdi-karizmatikus mozgalom, a szcientológia, a Krisna-tudatúak, az Afrikai Intézményesült Egyházak.
Indiában a vallás annyiféle formát vehet fel, hogy egy elismert vallás kiegészítése sokkal ritkább, mint annak új, jelenkori formába öntése. Erre példa a Krisna tudatú Hívők Nemzetközi Közössége (ISKCON), melynek célja az állandó Krisna-tudat kifejlesztése, úgy munka, mint játék közben. Ezzel ellentétben a transzcendentális meditáció alapítója (Maharisi Mahes jógi) eklektikusabb indiai hagyományokat vett alapul ahhoz, hogy célját elérje. Ez a cél az állítólag elhanyagolt természeti törvények felélesztése és a kreatív intelligencia tudományának megteremtése, főleg a mantrák ismételgetésének speciális módszerével.
Latin-Amerikában, Afrikában és olyan területeken, ahol "bennszülött" népesség él, olyan új szerveződésű kultikus formákat figyelhetünk meg, amelyek a helyi hagyományok bizonyos elemeire támaszkodnak. Ezekre az új vallásokra a sokszínű kultikus szertartási formákon és az érzelmi eksztázisra való hajlamon kívül jellemző az erőteljes univerzalizálódás.
A pogányságot és a Wiccát gyakran emlegetik a New Age részeként, bár fontos különbséget tenni, különösen a Wicca esetében. A New Age olyan címke, amelyet több 20. század végi szokásra és mozgalomra is ráragasztanak. 1996-ban Paul Heelas filozófus a nagyszámú és egymástól sokban eltérő New Age mozgalmak négy általános jellemzőjét azonosította: "az életed nem működik", "légy a magad ura", "engedd el" és "száműzött istenek és istennők vagytok".
A mozgalmakat nehéz osztályozni, az egyik legsikeresebb felosztás R. Wallis nevéhez fűződik, aki 1984-ben három csoportot állított fel: világigenlőt, világmegtagadót és világelfogadót. Aszerint is lehet csoportosítani őket, hogy miként viszonyulnak a már elismert vallásokhoz: van, amelyik egy már fennálló vallást egészít, vagy teljesít ki; van, amelyik egy elismert vallás helyét veszi át, és akad olyan, amely esetleg új kinyilatkoztatással együtt, egy új (esetleg az egyetlen igazi) vallásnak tekinti magát.
A bahái valláshoz vezető út az elismert vallást kiegészítő vagy beteljesítő új vallásokra korai példa. Átmenet a judaizmusból a kereszténységbe és végül az iszlámba. A világelfogadó vallások egyike. A muzulmánok üldözik, mert ellentmond hitüknek, azaz, hogy Mohamed és a Korán volt a végső kijelentés.
Más példa a szcientológia, amely Hubbard The Modern Science of Mental Health (Dianetika: A szellemi egészség modern tudománya) című művén alapszik, melynek célja a dianetika tudományának és gyakorlatának megismertetése. A dianetika elsősorban a "reaktív elmével" foglalkozik, melynek forrása a tudatalatti, a Szcientológia Egyház központi témája pedig a Thetán (lélek, szellemi lény).
Az elismert vallások helyettesítésére példa az Egyesítő Egyház. Ez az 1954-ben alapított mozgalom az összes keresztény egyház egyesítésére törekszik, mint ahogy az a nevéből is kiderül: A Szentlélek Társasága a Világ Kereszténységének Egyesítéséért. Valójában sokkal inkább a többi felekezet helyének átvételére törekszik.
Más mozgalmak új (vagy újonnan felfedezett) kinyilatkoztatás alapján merőben más vallást hirdetnek. A mormon vallás – melynek legnagyobb felekezete, az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza – alapítója, Joseph Smith azt állította, hogy a moroni angyal felfedte előtte azoknak a tábláknak a rejtekhelyét, amelyekre Isten szava volt felírva. A mormonok szerint az ő egyházuk az igazi, Jézus által alapított egyház és bár számos hittételük nem különbözik a többi keresztény felekezet hittételétől, legalább kettő világossá teszi, hogy a mormon vallás a kereszténység többi formájának alternatíváját kínálja.
A világmegtagadó vallások legdrámaibb példái azok, amelyek követőiket a halálba küldik, vagy öngyilkosságot vagy mások meggyilkolását követelik tőlük. Nagy nyilvánosság kísérte a guyanai Népek Temploma egyház létezésének véget vető tömeges öngyilkosságot 1978-ban (lásd: Jim Jones), vagy az adventizmus mozgalmából kiszakadt David Koresh alapította dávidisták szektájának wacói (Texas) központja ellen intézett FBI-támadást 1993-ban (lásd: wacói ostrom), vagy a Naptemplom Rendje tagjainak öngyilkosságát a 90-es években, vagy az Aum Sinrikjó szekta tagjai által a tokiói metró elleni gáztámadást 1995-ben (lásd tokiói gáztámadás).
Az utóbbi időben jelentősen megerősödtek a világelfogadó mozgalmak, többek között az olyan metafizikai mozgalmak, mint a Spirituális Határok Társasága, az olyan "én-központú" vallások vagy részben vallásos mozgalmak, mint az Exegesis és a Silva-féle agykontroll, az afrikai és japán új vallások, mint például az Aladura-egyházak és a Szóka Gakkai. A világelfogadó mozgalmak (vagy én-központú, illetve pszichovallások) a teljes önmegvalósítás eszközeit rendelkezésre bocsátva igyekeznek átformálni az egyént, tudatosítva bennük, hogy isteni természetű a valódi én, és a vallási keresés végső célja nem az, hogy az ember megismerje Istent, hanem hogy Istenné legyen.
A világhoz alkalmazkodó mozgalmak (a kialakuló keresztény házi egyházak, a különféle megújulási csoportok) a személyes szentséget és az elismert vallások életteliségének fokozását helyezik a középpontba.
Lista
Nemzetközileg és Magyarországon ismertebb egyházak, mozgalmak, közösségek:
Kapcsolódó cikkek
Jegyzetek
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben a List of new religious movements című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Hivatkozások
- Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009
- Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár, 2006
- Nanovfszky György: Vallástörténeti olvasókönyv, 2008
- Lista: