1971-es Formula–1 olasz nagydíj

Az olasz nagydíjon problémák jelentkeztek a Lotus és az olasz rendezők között, Rindt tavalyi balesete miatt. A Lotus csapat hivatalosan nem vett részt a versenyen, bár Fittipaldival indult egy a gázturbinás Lotus 56-os fekete és arany színekben, World Wide Racing név alatt. A mezőnyhöz hat év után visszatért Mike Hailwood egy Surtees-Forddal. Monza hosszú egyenesein a V12 motoros autók voltak előnyben: Chris Amon szerezte meg a pole-t a Matrával Ickx, Siffert és Ganley előtt. Cevert a leggyorsabb Cosworth-motorosként ötödik volt.

Regazzoni emlékezetes rajtjával az első helyre jött fel a negyedik sorból. Egymás szélárnyékát kihasználva számos versenyző harcolt egymással az elsőségért, szinte folyton más haladt az élen. Regazzoni után Peterson vezetett, majd Stewart után Regazzoni visszavette az első helyet. A harcban Cevert, Siffert, Ickx, Ganley és Gethin is részt vett. A 16. körben Stewart és Ickx motorhibával kiesett, eközben Amon és Hailwood is csatlakozott az élen haladókhoz. Siffert és Ganley visszaesett, mivel mindkettejük motorja túlmelegedett. Bár Siffert utolérte a többiekhez, váltóprobléma miatt ismét hátraesett. Amon vette át a vezetést, ekkor úgy látszott, hogy képes lesz elhúzni a többiektől. Ekkor azonban elveszítette sisakrostélyát, és a motorja is elkezdett túlmelegedni, így visszaesett az élmezőnyből. Öten maradtak az élen, és egészen a célvonalig egymás közelében haladtak. A győzelmet a 14. helyről induló Peter Gethin szerezte meg, 1 századmásodperc előnnyel Peterson előtt. Őket Cevert és Hailwood követte. Az ötödik Ganley hátránya is mindössze 0,61 másodperc volt Gethinhez képest. Ez volt a Formula–1-es bajnokság legszorosabb befutója. A hatodik Amon már fél perc hátránnyal ért célba. A Tyrrell csapat bebiztosította konstruktőri bajnoki címét. 242,616 km/h-s átlagsebességgel ez volt a leggyorsabbverseny a 2003-as olasz nagydíjig.

Helyezés	#	Versenyző	Csapat/Motor	Futott körök	Idő/Kiesés oka	Rajthely	Pontszám
1	18	Peter Gethin	BRM	55	1h18:12,60	11	9
2	25	Ronnie Peterson	March-Ford	55	+ 0,01	6	6
3	2	François Cevert	Tyrrell-Ford	55	+ 0,09	5	4
4	9	Mike Hailwood	Surtees-Ford	55	+ 0,18	17	3
5	19	Howden Ganley	BRM	55	+ 0,61	4	2
6	12	Chris Amon	Matra	55	+ 32,36	1	1
7	14	Jackie Oliver	McLaren-Ford	55	+ 1:24,83	13
8	5	Emerson Fittipaldi	Lotus-Pratt & Whitney	54	+ 1 kör	18
9	20	Jo Siffert	BRM	53	+ 2 kör	3
10	28	Jo Bonnier	McLaren-Ford	51	+ 4 kör	21
Kiesett	10	Graham Hill	Brabham-Ford	47	Sebváltó	14
HN	26	Jean-Pierre Jarier	March-Ford	47	Helyezés nélkül	24
HN	24	Mike Beuttler	March-Ford	41	Motorhiba	16
Kiesett	16	Henri Pescarolo	March-Ford	40	Felfüggesztés	10
Kiesett	23	Andrea de Adamich	March-Alfa Romeo	33	Motorhiba	20
Kiesett	4	Clay Regazzoni	Ferrari	17	Motorhiba	8
Kiesett	3	Jacky Ickx	Ferrari	15	Motorhiba	2
Kiesett	30	Jackie Stewart	Tyrrell-Ford	15	Motorhiba	7
Kiesett	22	Nanni Galli	March-Ford	11	Elektronika	19
Kiesett	11	Tim Schenken	Brabham-Ford	5	Felfüggesztés	9
Kiesett	27	Silvio Moser	Bellasi-Ford	5	Felfüggesztés	22
Kiesett	21	Helmut Marko	BRM	3	Motorhiba	12
Kiesett	7	John Surtees	Surtees-Ford	3	Motorhiba	15
Kiesett	8	Rolf Stommelen	Surtees-Ford	0	Baleset	23

Vezető helyen:

• Clay Regazzoni: 4 (1-3 / 9)
• Ronnie Peterson: 23 (4-7 / 10-14 / 17-22 / 24 / 26 / 33 / 47-50 / 54)
• Jackie Stewart: 1 (8)
• François Cevert: 7 (15-16 / 23 / 31-32 / 34 / 36)
• Mike Hailwood: 5 (25 / 27 / 35 / 42 /51)
• Jo Siffert: 3 (28-30)
• Chris Amon: 9 (37-41 / 43-46)
• Peter Gethin: 3 (52-53 / 55)

Peter Gethin egyetlen győzelme, Chris Amon 4. pole-pozíciója, Henri Pescarolo egyetlen leggyorsabb köre.

• BRM 16. győzelme.

Jean-Pierre Jarier első versenye.

• A Formula–1 hivatalos oldala