2010-es szlovákiai parlamenti választás
| 2010-es szlovákiai parlamenti választások 2010. június 12. | ||||||||
| Párt | Smer - SD | SDKÚ | SaS | KDH | ||||
| Lista- vezető |  |  |  |  | ||||
| Robert Fico | Iveta Radičová | Richard Sulík | Ján Figeľ | |||||
| Párt | Most-Híd | SNS | MKP | HZDS | ||||
| Lista- vezető |  |  |  |  | ||||
| Bugár Béla | Ján Slota | Csáky Pál | Vladimír Mečiar | |||||
A 2010-es szlovákiai parlamenti választások 2010. június 12-ére voltak kiírva Szlovákiában.[1][2] A pártok március 12-ig regisztrálhatták magukat a választási listára. A választásokon 18 párt és 2401 képviselőjelölt indult.[3]
A választásokon az eddigi kormánypárt, a Smer a szavazatok 34,8%-át szerezte meg, ennek ellenére nem ők alakíthattak kormányt, mivel addigi koalíciós partnerei meggyengültek: a Szlovák Nemzeti Párt támogatóinak több, mint felét elveszítve csak 5,07%-ot szerzett, a Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom pedig kiesett a parlamentből, emiatt 2006 és 2010 között működő kormánykoalíció elvesztette többségét a törvényhozásban. Így a Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió – Demokrata Párt, a Kereszténydemokrata Mozgalom, a Szabadság és Szolidaritás és a Most–Híd[4] alakíthattak kormányt Iveta Radičová vezetésével július 8-án.
A választásokon induló pártok
- A Mi Szlovákiánk Néppárt
- Szövetség Európa Nemzeteiért
- Egység - Párt Szlovákiért
- Európai Demokratikus Párt
- Irány – Szociáldemokrácia (Smer-SD)
- Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH)
- Magyar Koalíció Pártja (MKP)
- Most–Híd
- Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS)
- Pali Búcsúpohara Vidám Politikai Párt
- Roma Koalíció Pártja
- Szabadság és Szolidaritás (SaS)
- Szlovák Demokratikus Baloldal
- Szlovák Dolgozók Szövetsége
- Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió – Demokrata Párt (SDKÚ)
- Szlovák Kommunista Párt
- Szlovák Nemzeti Párt (SNS)
- Új Demokrácia
Az Egyszerű Emberek (OĽ) jelöltjei a Szabadság és Szolidaritás, a Polgári Konzervatív Párt (OKS) jelöltjei pedig a Most-Híd listáján szerepeltek.
Kampány
Az Irány – Szociáldemokrácia miniszterelnöke, Robert Fico titokban azt jelentette ki, hogy nem lép újra koalícióra a radikális Szlovák Nemzeti Párttal.[5] Főbb témát jelentett a kampány során, hogy egyes vélemények szerint Szlovákia túlvállalta magát Görögország euróövezetbeli megsegítésében, valamint a szlovákiai magyarok kettős állampolgárságának az ügye is vitát kavart. A Szlovák Nemzeti Párt cigányellenes plakátkampányt folytatott.[6]
Közvélemény-kutatási adatok
A közvélemény-kutatási adatok szerint[7] az egyes pártok támogatottsága a kampány hónapjai alatt a következőképpen alakult(a parlamentbe jutáshoz szükséges küszöb 5%-os):
| Párt | 2010. január | 2010. február | 2010. március | 2010. április | 2010. május | 2010. május vége[8] | 2010. június[9] | |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Irány – Szociáldemokrácia | 41,4% | 38,6% | 38,4% | 36,8% | 35,3% | 33,7% | 29,5% | |
| Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió – Demokrata Párt | 15,2% | 11,3% | 14,3% | 13,6% | 14% | 15,5% | 12,1% | |
| Kereszténydemokrata Mozgalom | 9% | 9,6% | 9,7% | 8,6% | 8,3% | 10,3% | 9,2% | |
| Szabadság és Szolidaritás | 5,1% | 9,6% | 8,6% | 11,5% | 13,3% | 9,4% | 12,4% | |
| Most–Híd | 5,2% | 5,6% | 6,9% | 5,1% | 5,6% | 6% | 6,5% | |
| Szlovák Nemzeti Párt | 6,2% | 6,2% | 6,3% | 8,6% | 6,1% | 5,2% | 7,7% | |
| Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom | 6,5% | 5,8% | 5,4% | 5,4% | 5,1% | 4,1% | 5% | |
| Magyar Koalíció Pártja | 5,6% | 5,1% | 5,2% | 5,1% | 5,9% | 3,3% | 5,2% | |
| Szlovák Demokratikus Baloldal | n/a | n/a | n/a | n/a | n/a | 4% | n/a | |
Eredmények
A részvételi arány: 58,83%.
| Párt | Szavaztok | Képviselők száma | Változás az előző parlamenthez képest | |
|---|---|---|---|---|
| száma | aránya (%) | |||
| Irány – Szociáldemokrácia | 880 111 | 34,79 | 62 | +12 |
| Szlovák Demokratikus és Keresztény Unió – Demokrata Párt | 390 042 | 15,42 | 28 | –3 |
| Szabadság és Szolidaritás | 307 287 | 12,14 | 22 | +22 |
| Kereszténydemokrata Mozgalom | 215 755 | 8,52 | 15 | +1 |
| Most-Híd | 205 538 | 8,12 | 14 | +14 |
| Szlovák Nemzeti Párt | 128 490 | 5,07 | 9 | –11 |
| Magyar Koalíció Pártja | 109 638 | 4,33 | – | –20 |
| Néppárt – Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom | 109 480 | 4,32 | – | –15 |
| Demokratikus Baloldal Pártja | 61 137 | 2,41 | – | – |
| A Mi Szlovákiánk Néppárt | 33 724 | 1,33 | – | – |
| Szlovákia Kommunista Pártja | 21 104 | 0,83 | – | – |
| Egység – Egy Párt Szlovákiának | 17 741 | 0,70 | – | – |
| Pali Búcsúpohara Vidám Politikai Párt | 14 576 | 0,57 | – | – |
| Európai Demokrata Párt | 10 332 | 0,40 | – | – |
| Új Demokrácia | 7 962 | 0,31 | – | – |
| Roma Koalíció Pártja | 6 947 | 0,27 | – | – |
| Szlovákiai Munkásszövetség | 6 196 | 0,24 | – | – |
| AZEN Szövetség a Nemzetek Európájáért | 3 325 | 0,13 | – | – |
| Összesen | 2 303 139 | 100 | 150 | 0 |
Politikai következmények
Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártja elnöke és az egész pártelnökség benyújtotta lemondását.
A Smer egyértelmű győzelme ellenére nem Robert Fico alakíthatott kormányt, ugyanis a mandátumok 71:79 arányban oszlanak meg a parlamentben a jobbközép pártok (SDKÚ, SaS, KDH, MOST-Híd) javára, tehát viszonylag kényelmes többséget értek el a parlamentben. Ennek ellenére Ivan Gašparovič mégis a győztes párt listavezetőjét kérte fel kormányalakításra. Az ellenzéki pártok vezetői azonban bejelentették, hogy nem kívánnak Ficóval koalíciót kötni, viszont egymással már megkezdték a háttértárgyalásokat egy esetleges jobbközép koalíciós kormányról.[10] A 2010. július 8-án megalakult kormány vezetője Iveta Radičová lett.
Az OĽ-nek és az OKS-nek is 4-4 képviselője került be a parlamentbe más párt listáján. Mivel a listaállító pártok a kormánykoalícióban is tagok voltak, a kormány működésében valójában közvetve kettővel több párt vett részt.
Jegyzetek
További információk
- Pártok népszerűségi grafikonja – Sme.sk, 2010 májusa
- Választási plakátok gyűjteménye – Infovolby.sk (szlovákul)
- Az SaS kampánya volt a legolcsóbb – A pártok kampányköltései. In: Bumm.sk, 2010. július 15.