2021–2022-es orosz–ukrán krízis
| Ezen a lapon vagy szakaszban aktuális eseményről, jelenségről vagy egyéb témáról számolunk be. Az itt közöltek az idő múlásával jelentősen megváltozhatnak, pontosításra, helyreigazításra szorulhatnak. Legutóbbi módosítás: 2023. november 20. |
A 2021–2022-es orosz–ukrán krízis 2021-ben kezdődő és folyamatosan eszkalálódó katonai-politikai konfliktus Oroszország és Ukrajna között, mely 2022-re nyílt katonai harcokba torkollott. 2021 márciusában és áprilisában Oroszország több ezer katonát és hadifelszerelést kezdett az ukrán határra küldeni, ami a Krím 2014-es annexiója óta a legnagyobb katonai mozgósítás volt.[1][2] Júniusra visszavonták a katonák egy részét,[3] de 2021 októberétől a krízis ismét egyre intenzívebb lett, decemberre több mint 100 ezer orosz katona sorakozott fel az ukrán határnál.[4]
| 2021–2022-es orosz–ukrán krízis | |||||||||||||
| Orosz–ukrán háború | |||||||||||||
.jpg) | |||||||||||||
| 2021. decemberi helyzet az ukrán határnál | |||||||||||||
| Dátum | Első szakasz: 2021. március–április Második szakasz: 2021. október–napjainkig | ||||||||||||
| Helyszín | Ukrajna | ||||||||||||
| Eredmény | folyamatban | ||||||||||||
| |||||||||||||
.svg){kind=small}
2021 decemberében Oroszország bemutatott két békejavaslatot, amelynek részeként „biztonsági garancia” néven jogilag is megtiltották volna Ukrajnának, hogy csatlakozzon a NATO-hoz. A szervezet ezt a javaslatot elutasította, és az Egyesült Államok szankciókkal fenyegette az oroszokat.[5]
A jelenlegi helyzetet a hidegháború óta a legintenzívebbnek nevezték.[6][7][8]
2022. február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát.[9]
Háttér
A Szovjetunió 1991-es feloszlását követően Ukrajna és Oroszország szoros kapcsolatban maradtak. 1994-ben Ukrajna beleegyezett, hogy megszabadul nukleáris fegyvereitől a budapesti memorandum értelmében, azzal a kitétellel, hogy Oroszország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok garantálja Ukrajna területi integritását és politikai függetlenségét. Öt évvel később Oroszország egyike volt azon országoknak, amelyek aláírták az európai biztonsági szerződést: ez minden országnak megadta a jogot, hogy úgy változtassa biztonsági helyzetét, ahogy azt jónak látja.[10]
Annak ellenére, hogy 1991 óta Ukrajna önálló ország, Oroszország korábbi szovjet köztársaságként a saját befolyási területe részének tekinti. 2008-ban Vlagyimir Putyin felszólalt Ukrajna NATO-tagsága ellen.[11] Egy román elemző szerint Ukrajnával kapcsolatban Oroszország folytatta a Brezsnyev-doktrína elveit, miszerint Ukrajna szuverenitása nem lehet nagyobb, mint a Varsói Szerződés tagjainak a Szovjetunió összeomlása előtt, az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején.[12]
A Jevromajdan mozgalom 2013 novemberében kezdődött tüntetései után az oroszbarát ukrán elnök, Viktor Janukovics és az ukrán parlamenti ellenzék vezetői megegyeztek egy előrehozott választásban, 2014. február 21-én. Másnap Janukovics elmenekült Kijevből, mielőtt elvették volna tőle elnöki pozícióját.[13] A többségében orosz ajkúak által lakott kelet-ukrajnai régiók kifejezték támogatásukat Janukovics mellett, ami a 2014-es oroszbarát zavargásokhoz vezetett. Ezt követte a Krím orosz annexiója márciusban, majd több területen szeparatista megmozdulások, amelyek során mintegy 9 köztársaság megalakulását jelentették be, így Odesszában,[14] Harkovban, Zaporizzsjában,[15] Herszonban[16] és Poltavában, de csak Donyeck és Luhanszk bizonyult tartósan függetlennek. A Don-medencében kitört a kelet-ukrajnai háború: az oroszok által támogatott Donyecki és a Luganszki Népköztársaságok felvették a harcot az ukrán hadsereggel.[17][18]
2020. szeptember 14-én Volodimir Zelenszkij ukrán elnök jóváhagyta Ukrajna új Nemzetbiztonsági Stratégiáját, amely a NATO-val való közeli kapcsolat kialakítását kezdte volna meg, a végső célja pedig a szervezethez való csatlakozás.[19][20][21] 2021. március 24-én aláírt egy rendeletet, melynek célja „az átmenetileg elfoglalt Krími Autonóm Köztársaság és Szevasztopol integrációja Ukrajnába”.[22]
2021 júliusában Vlagyimir Putyin kiadott egy esszét Az oroszok és ukránok történelmi egyezsége címen, amelyben arról írt, hogy véleménye szerint az oroszok és az ukránok „egy nép”.[23] Timothy Snyder amerikai történész Putyin eszméjét imperializmusként írta le,[24] míg Edward Lucas brit újságíró revizionistának nevezte.[25]
Oroszország többször is azt mondta, hogy Ukrajna NATO-hoz való csatlakozása és a NATO növekedése veszélyezteti nemzetbiztonságát.[26][27][28] Erre válaszként Ukrajna és más szomszédos európai országok azzal vádolták Putyint, hogy megpróbálja visszaállítani a Szovjet Birodalmat.[29][30][31]
2022. január 30-án 90 orosz értelmiségi, köztük Lev Ponomarjov és Szvetlana Gannushkina nyilvános nyilatkozatot adott ki a moszkvai Echo of Moszkva nevében, amelyben felszólították az orosz kormányt, hogy ne kezdjen "erkölcstelen, felelőtlen és bűnös" háborút Oroszország és Ukrajna között.[32]2022. február 7-ig a nyilatkozatot 5000 orosz értelmiségi írta alá.[33][34]
2022. január 31-én Leonyid Grigorjevics Ivasov nyugalmazott vezérezredes az orosz tisztek közgyűlésének elnökeként nyilatkozatot tett közzé, amelyben elítélte Putyin "háborút provokáló bűnös politikáját", és Putyin elnök lemondását követelte.[33][35]2022. február 20-án Ponomarjov és hét másik társa, köztük Jurij Szamodurov magányos utcai tüntetést tartott Moszkvában az Ukrajna megtámadásával kapcsolatos orosz fenyegetés ellen. A nyolc tüntetőt letartóztatták.[36]
Invázió
Már 2021-ben voltak orosz csapatmozgások az ukrán határ mentén, de látványosan 2022 januárjában indultak meg a mozgósítások. Február 22-én Putyin a szakadár népköztársaságok elismerése után agresszióval és azzal vádolta meg Ukrajnát, hogy szerinte „fasiszta népirtást” folytat a kelet-ukrajnai orosz kisebbség ellen. Mindezekre hivatkozva kezdte meg a katonai hadműveleteket Ukrajna területén 2022. február 24-én.
