Buzogányfejű szarvascsőrű
A buzogányfejű szarvascsőrű más néven sárgasisakos szarvascsőrű (Ceratogymna elata) a madarak osztályának a szarvascsőrűmadár-alakúak (Bucerotiformes) rendjéhez, ezen belül a szarvascsőrűmadár-félék (Bucerotidae) családjához tartozó faj.[1][2]
 | ||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||
Sebezhető       | ||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||
| ||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||
| Ceratogymna elata (Temminck, 1831) | ||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Buzogányfejű szarvascsőrű témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Buzogányfejű szarvascsőrű témájú kategóriát. |
Rendszerezése
A fajt Coenraad Jacob Temminck holland arisztokrata és zoológus írta le 1831-ben, a Buceros nembe Buceros elatus néven.[3]
Előfordulása
Afrika nyugati részén, Bissau-Guinea, Elefántcsontpart, Guinea, Ghána, Kamerun, Libéria, Mali, Nigéria, Szenegál, Sierra Leone és Togo területén honos.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők, valamint ültetvények. Állandó, nem vonuló faj.[4]
Megjelenése
Testhossza 70 centiméter.[5]
Életmódja
Tápláléka legfőképp gyümölcsökből áll. Kis csoportokban figyelhető meg, melyek egy hímből egy tojóból és 2-3 fiatalból állnak.
Természetvédelmi helyzete
Az elterjedési területe még nagy, de csökken, egyedszáma is gyorsan csökken. A vadászat, az élőhelyeinek elvesztése és széttagoltsága veszélyezteti. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[4]
Jegyzetek
Források
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. december 19.)
