Cikkjelölt:2023-as ukrán ellentámadás
 | Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
| 2023-as ukrán ellentámadás | |||
| Az ukrajnai orosz invázió része | |||
 | |||
| Dátum | 2023. június 4.[1][2][3] – napjainkig (20 napja) | ||
| Helyszín | Dél-Ukrajna és Kelet-Ukrajna | ||
| Eredmény | folyamatban | ||
| Harcoló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Egységek | |||
| |||
| Haderők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
A 2022-es ukrajnai orosz invázió 2023-as ukrán ellentámadása 2023 júniusának elején kezdődött, mikor Ukrajna jelentős támadásokat indított a területét megszálló orosz erőkkel szemben a frontvonalak áttörésével.[18][19][20][21][22] Ezek az erőfeszítések több irányba is történtek, többek között Donyeck és Zaporizzsja megyében.[23][24][25] Ukrajna egyre nagyobb sikereket ért el, a déli frontokra összpontosítva, miközben a jól bevált orosz védelem ellen harcol, és erős ellenállással néz szembe.
Az ellentámadást széles körben a háború döntő mozzanatának tekintik, amelynek végeredménye eldöntheti, hogy Ukrajna továbbra is erős nyugati katonai támogatást kap-e.[26] Az ukrán tisztviselők nagy várakozásának ellenére arra figyelmeztetnek, hogy az ellentámadás időbe telik, és az áldozatok száma magas lesz.[27]
Háttér
Tervezés
A 2022 végén lezajlott herszoni és harkivi ellentámadást követően a frontvonalon folyó harcok nagyrészt stagnáltak, és 2023 első felében a harcok többnyire Bakhmut városa körül összpontosultak[28] 2023 februárjában az ukrán és a nyugati tisztviselők megkezdték a lehetséges tavaszi ellentámadás terveinek megvitatását, miközben az ukrán csapatok katonai kiképzést kaptak a NATO-tól, és nyugati felszereléseket vártak, elsősorban M1 Abrams és Leopard 2 harckocsikat.[29] Májusban Ukrajna megkezdte az előkészületeket a várható ellentámadásra, azonban nem jelentette be, mikor is kezdődik az.[30] Az általános várakozások ellenére, hogy az ellentámadásra tavasszal kerül sor, ez nem történt meg, Volodimir Zelenszkij ukrán elnök kifejtette, hogy nem kaptak elegendő nyugati utánpótlást, és még nem fejeződött be a nyugatról érkező ukrán katonai kiképzés. Ezen túlmenően az időjárás lényeges tényező volt, amely késleltette az ellentámadást; ebben az időszakban Ukrajnában a szezonális raszputyica ciklus zajlott, ami megnehezítette az olyan járművek utazását, mint a tankok.[31]
Orosz védelem
A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) az ukrajnai orosz erődítményeket „a második világháború óta a legkiterjedtebb védelmi munkáknak” minősítette Európában. [32] 2023 áprilisára Oroszország 800 kilométer hosszú védelmi vonalat épített ki az ukrán ellentámadásra készülve.[33] Az Oroszország által az ellentámadást megelőző utolsó erődvonalak közel 2000 kilométer hosszúak voltak, és Fehéroroszországtól a Dnyeper-deltáig terjedtek. A védelem fele (háború előtti) ukrán megyékben található. A védelem elsősorban árkokból, sárkányfogakból, lövészárkokból, tüzérségi állásokból, járműelhárító sorompókból és járművek számára előkészített lőállásokból állt. [32]
A Zaporizzsja megyében Oroszország nagyjából három védelmi vonalat épített ki: egy 150 km hosszú frontvonalat Vaszilivkától Novopetrykivkáig a Zaporizzsja-Donyec határon, egy 130 km hosszú második védelmi vonalat Orljanszkétől Bilmaktól északra, és "a nagyobb városokat körülvevő, szétválasztott erődítmények konstellációja". A 150 km-es vonal több mobilitás elleni akadályt és gyalogsági lövészárkokat tartalmazott, amelyeket tüzérségi állások támogattak a közelben 30 km-re. A második vonal hasonló az elsőhöz, lehetővé téve Oroszországnak, hogy új frontot nyisson, miközben védekezik az oldalsó támadásokkal szemben. A harmadik védelemsor stratégiailag elhelyezett erődítményeket tartalmaz, amelyek az orosz pozíciók megőrzését szolgálják ukrán győzelem esetén. [34] A Herszon megyében védműveket hoztak létre a Krím és a Dnyipro folyó védelme érdekében, miközben néhány kilométerenként lövészárkok találhatók az úton. A cél az volt, hogy megakadályozzanak egy lehetséges partraszállást. [35] A Donyeck megyében az orosz erők egymástól 5 km-re terepi erődítményeket építettek, városi tereppel kombinálva. A megfigyelt erődítmények hozzávetőleg 76%-át becslések szerint 2022 előtt hozták létre, minőségükben pedig a viszonylagos kihasználatlanság miatt kétséges. Ezek az erődítmények Olhynka, Doneck, Makiivka és Horlivka körül helyezkednek el. [36] A Luhanszki megyében a rendszer földrajzi alapú, egy északi és egy déli rendszerből áll. A déli rendszer Donyeckéhez hasonló volt, Bahmut és Kreminna köré összpontosult. Kreminnától északra van egy védelmi vonal, amely az orosz határhoz csatlakozik, és elülső és hátsó alrendszerre szakad. A Kraszna folyó menti városokban is erődítményeket állítottak, míg a Preobrazhenne mentén az erődvonalakban hiányosságokat figyeltek meg. [37]
Kezdet
Az ukrán ellentámadást megelőző napokban az ukrán erők műveletekben vettek részt, hogy teszteljék az orosz védelmet, és gyengítsék a logisztikai és ellátási láncokat az oroszok által megszállt területeken.[23][38] A nyugati média szerint az ukránok becslések szerint 50-60 ezer katonát állítottak fel az ellentámadáshoz, tizenkét dandárba szervezve,[39] ezek közül hármat Ukrajnában, a másik kilencet az Egyesült Államok képezte ki és szerelte fel.[39] 2023. június 3-án Volodimir Zelenszkij kijelentette, hogy Ukrajna készen áll az ellentámadás megindítására.[40] Másnap ukrán tisztviselők "műveleti csendet" hirdettek, hogy elkerüljék a katonai műveletek veszélyeztetését.[41]
Június 6-án megsemmisült a Dnyeperren lévő Kahovka-gát, ami hatalmas területeket árasztott el a folyásiránnyal szemben, és csökkenti a Krím vízellátását. Az ellentámadás megkezdésekor az orosz fegyveres erők ágyúzták Hersont, ahol a mentők evakuálták az árvíz által fenyegetett lakosokat.[42][43] Az ukrán hadsereg elkezdte tervezni a Dnyeper-szigetek visszafoglalását, mivel jó helyszínt biztosított az orosz katonai tevékenységek megfigyelésére, és az ellentámadás előtt elkezdte kijelölni a helyszínt. A taktikai egységek gerilla-műveletekben vettek részt azáltal, hogy koordinátákat adtak az orosz fegyveres raktáraknak, amelyeket később megsemmisítettek, és hídfőket építettek. A pusztítás azonban jelentősen megzavarta ezeket a terveket, ami kihatott az általános ellentámadásra.[44]
Déli front
Június 3-tól kezdődően az ukrán 37. tengerészgyalogos dandár lassú, de következetes támadó akcióba kezdett a Donyeck megyei Novodonyecke fronton található települése körül. Páncélos támogatás nélkül a tengerészgyalogosok többnyire tüzérséggel tudták visszaszorítani Vosztok zászlóalját. Az ukrán előrenyomulást tovább segítette a páncélozott személyszállítók (APC) használata.[45]
Bakhmut
2023 májusától kezdődően az ukrán erők "lokalizált" ellentámadásokat indítottak Bahmut szélén, a városban zajló nagyobb csata részeként.[46] Május 12-én az ukrán erők kiszorították az oroszokat a Berhivszkei-víztározó déli partjáról.[46][47][48] Egy másik nagyszabású ukrán ellentámadás kezdődött Bahmutban és környékén június 5-én, amikor arról számoltak be, hogy az ukrán erők visszafoglalták Berhivka falu egy részét, Bakhmuttól északra.[49] Az ukrán erők azt állították, hogy június elején több száz métert haladtak előre Bahmut szárnyai körül.[50][51][52]
Kezdő dátum
Az ellentámadás pontos indulási dátumáról vita folyik, különböző hivatalos forrásokból ellentmondó információk érkeznek. Oroszország azt állította, hogy június 4-én meghiúsította a "nagyszabású offenzívát",[53] és ezt a dátumot tekintette Ukrajna ellentámadásának kezdetének.[54] Június 5-én Hanna Maliar, Ukrajna védelmi miniszterhelyettese azt mondta, hogy az ukrán csapatok „támadó akciókat hajtanak végre” több irányban; Korábban ő és más tisztviselők közzétettek egy videót a közösségi médiában, amely azt az üzenetet hordozta, hogy Ukrajna nem jelenti be az ellentámadás kezdetét.[55] Az Institute for the Study of War (ISW) arról számolt be, hogy Ukrajna június 4-én "szélesebb körű ellentámadást" indított. A nyugati média június 8-án arról számolt be, hogy megkezdődött az ellentámadás.[56][19] Június 15-én Mikhajlo Podoljak, az ukrán elnöki hivatal tanácsadója kijelentette, hogy az ellentámadást még el kell kezdeni.[57] Ezt az állítást Hanna Maliar megismételte június 20-án.[58]
Ellentámadás
Keleti front
Június 8-án az ukrán erők előrenyomultak Bahmut irányába.[59] Június 9-én további folytatták a hadműveletet, sikeresen.[60] Június 10-ig az ukrán erők 1400 métert haladtak előre a Bahmut front különböző, meg nem határozott területein, és heves harcokat vívtak Berhivkában és Jahidnéban.[61] Szintén június 9-én az ukrán erők előrenyomultak a Sziverszkij-Donyec-csatorna nyugati partja mentén Andriivkától nyugatra, és visszavonulásra kényszerítették az 57. gépesített gyalogdandárt a csatornán.
Június 11-én Hanna Maliar ukrán védelmi miniszterhelyettes bejelentette, hogy június 11-én az ukrán erők 250 métert előrenyomultak a Berhivka víztározó mentén a bahmuti fronton.[62] Június 12-én az ukrán erők további ellentámadásokat hajtottak végre Klishchiivka közelében, Bakhmut környékén,[63] és orosz források szerint az ukrán erők előrenyomultak ezen a területen.[64] Június 13-án az ukrán erők tovább nyomultak Bahmut déli és északi részén, ezenkívül az orosz erők ellentámadásokat hajtottak végre Bahmut környékén.[65] Maliar védelmi miniszter-helyettes szerint az ukrán csapatok 250 méterrel a bahmuti Berhiv víztározó közelében, a torecki fronton pedig 200 méterrel haladtak előre.[66] Június 14-én az ukrán erők további ellentámadásokat hajtottak végre Bahmut térségében.[67]
Szintén június 14-én a 20. hadsereg orosz csapatainak nagy koncentrációja várta Sukhrab Akhmedov vezérőrnagy beszédét a frontvonal mögött Luhanszk megyében, amikor a gyülekezetet megtámadták az ukrán M142 HIMARS csapások. Az ukrán és az orosz média jelentései szerint 100 orosz katona halt meg, további 100 pedig megsebesült.[67]
Június 15-én Olekszandr Shtupun, az ukrán vezérkar szóvivője kijelentette, hogy az ukrán erők egy kilométert előrehaladtak Donyeck keleti részén a Vuhledar körüli hadműveletek részeként. Bakhmut közelében Shtupun bejelentette, hogy Ukrajna sikeres ellentámadást indított Rozdolivka-Krasnopolivka és Berkhivka-Jahidne települések ellen, míg orosz források szerint az ukrán erők előrenyomultak Klishchiivka közelében. A keleti hadműveleti parancsnokság szóvivője, Szerhij Cserevaty ezredes kijelentette, hogy június 14-én és 15-én az ukrán erők 16 négyzetkilométernyi területet foglaltak vissza Bahmut körül.[68][69]
Június 18-án Vitalij Barabash, Avdiivka ukrán adminisztrációjának vezetője arról számolt be, hogy az elmúlt két hétben az ukrán erők több mint egy kilométert haladtak északra a donyecki fronton.[70]
Június 20-án az ukrán vezetők arról számoltak be, hogy három összecsapás történt Bahmut város határain belül, és mérsékelten erősödtek Klishchiivka felé. Ezenkívül június 20-án arról számoltak be, hogy az orosz paramilitarista zászlóajak, nevezetesen a Storm-Z egységek támadásokat hajtottak végre az ukrán állások ellen a Szvatove–Kreminna vonalon a mögöttük működő orosz légideszant- dandárral, a 76. és 98. gárda légideszant hadosztályával, megakadályozva őket abban, hogy visszavonuljanak vagy felhagyjanak támadásaikkal.[71]
Június 23-án Hanna Maliar ukrán védelmi miniszterhelyettes azt állította, hogy az ukrán erők „nagyon heves csatákban” megállították az orosz offenzívát Kupianszk és Lyman felé.[72]
Június 24-én Valerij Shershen, a Tavriia front területvédelmi erők szóvivője bejelentette, hogy az ukrán erők nagyobb területet szabadítottak fel Krasznohorivka közelében, amelyet 2014 óta Oroszország megszállt.[73][74]
Déli front
Veszteségek
Június 14-én nyugati tisztviselők azt mondták, hogy Ukrajna jelentős veszteségeket szenvedett a fő orosz védelmi vonalak felé közeledve, és megjegyezték, hogy az ilyen veszteségek nem váratlanok a támadó erők számára.[75] Június 5-én Velyka Novozilkától délre egy kevesebb mint 50 katonából álló ukrán egységből harmincan meghaltak, megsebesültek vagy estek fogságba.[76]
Június 16-án Olekszandr Tarnavszkij ukrán dandártábornok ezt írta a Telegramon: "Az ellenség halottai és sebesültjeik száma meghalad négy századot."[77]
Június 18-án az Egyesült Királyság védelmi minisztériuma azt írta, hogy az orosz és az ukrán erők is „nagy veszteségeket” szenvednek a harcok déli részén.[78]
Reakciók
Oroszország- Vlagyimir Putyin elnök:
- Szergej Sojgu, orosz védelmi miniszter:
Ukraine- Volodimir Zelenszkij elnök:
NATO
Jegyzetek
Fordítás
Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) 2023 Ukrainian counteroffensive című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
- Jones, Seth (2023. június 1.). „Ukraine's Offensive Operations: Shifting the Offense-Defense Balance” (angol nyelven). Center for Strategic and International Studies.
Kapcsolódó oldalak
- Csaták listája a 2022-es Ukrajna elleni orosz invázió alatt
- 2022-es orosz invázió Ukrajna ellen
- Orosz–ukrán háború
| Áttekintés | |||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Csaták |
| ||||||||||||
| Válasz | |||||||||||||
| Egyéb |
| ||||||||||||
