A budapestiNemzeti Zenedében tanult. Mivel mindkét keze megsérült, az aktív muzsikálással fel kellett hagynia, s csak zeneelmélettel foglalkozott. 1885-től az Államvasutaknál dolgozott, ahol főfelügyelő lett. Hosszú ideig Debrecenben szolgált. 1900–1910 között a debreceni városi zeneiskola tanára volt. Debrecenbe visszatérve 1912-től ismét tanított. Életének 56. évében, 1922-ben hunyt el.
Számos cikket, tanulmányt írt a különböző szaklapokba. Írt regényeket és elbeszéléseket is.
Családja
Szülei: Drumár János (1836–1883)[5] és Csorba Alojzia/Lujza (1834–1899)[6] voltak. 1888. szeptember 1-én, Budapesten házasságot kötött Ottlik Máriával (1866–?). Egy lányuk született: Izabella.[3]
Művei
Adalékok a hellének vallásához. (Nagykanizsa, 1900)
Zenetörténet: zeneiskolák, magántanítás s a művelt közönség használatára (I–II. Debrecen, 1904–1907)
Modern Odysseia, melyben ékes szavakkal íródik meg ... szerzőnek izgalmakkal ... teli utazása egy ... új földrész felé (regény, Debrecen, 1905)
Miért dallamos a magyar nyelv (Rousseau: A beszéd keletkezése című művének magyar fordításához készült bevezetés, 1907)
Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6805-5
Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikonI–III. Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965.
Gulyás Pál: Népkönyvtári cimjegyzék. Népkönyvtárak és kisebb könyvtárak részére ajánlható művek magyarázatos jegyzéke. Függelék: Az Országos Tanács mintakönyvtárainak hivatalos jegyzéke, A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának Kiadása, Budapest, 1910, 318. o.