Erdély erődtemplomos falvai

Az erdélyi szász falvak a 13. században jelentek meg, amikor a magyar királyok szászokat telepítettek a vidékre. Különböző kiváltságokat élveztek és a sajátos közösségformáló kultúrájuk évszázadokon át fennmaradt. Mivel a vidéket állandó török és tatár betörések fenyegették, a szászok különböző méretű erődítményeket építettek. A 15. század közepéről már 250 szász falu erődtemplomáról maradtak fenn adatok. A legfontosabb városokat teljesen megerősítették, a kisebb falvak pedig egy-egy erődtemplom köré csoportosultak. A templomokat vastag fallal vették körül, amelyet lőrésekkel, szuroköntőkkel, gyilokjárókkal és a kor hadászati szintjének megfelelő egyéb védelmi elemekkel láttak el.^[1] Veszély esetén a teljes lakosság a falon belülre költözött. Az erődtemplom sarokbástyáiban és védőfalaiban raktározták a családok gabona- és szalonnakészletét, béke- és háborúidőben egyaránt, olyan zár alatt, amelyet a tulajdonos nem nyithatott ki egyedül. Itt őrizték a lányok kelengyésládáját is. Az éléstárakat hetente kétszer lehetett kinyitni, és a közösség elöljárói felügyelete alatt kivenni a tartalékból.^[2]

A templomerődök azonban csak időleges védelmet biztosítottak a támadások ellen, ezért előre látható veszély esetén a falvak lakói a legközelebbi erődített városba menekültek. Nagyszeben a 13. században, Brassó és a többi szász város a 14-15. században építette meg kőfalát, amelyet folyamatosan erősítettek és bővítettek.^[1]

A 18. századra a vártemplomok elvesztették védelmi funkciójukat, de a szász falvak lakossága még a 19–20. században is sok helyen a toronyban őrizte ünneplő ruháit.^[2] Szintén tovább él a „Speckturm”, azaz „szalonnatorony” elnevezés.^[1]

A szász hagyományok és a biztonsági megfontolások szerint a falvak kompaktak: vagy egy főutca vagy egy főtér köré csoportosulnak. A fő elem a templom, ami mindig a helység közepén helyezkedik el. A templomokat úgy alakították ki, hogy védelmi funkciót is ellássanak, függetlenül attól, hogy román vagy gótikus stílusban épültek.Majdnem minden esetben könnyen védhető helyen, például dombtetőn épült. Az anyagok a hagyományos kő, illetve vörös tégla.

A templomok mindig is kőből készültek, így végül egy támadás során biztonságos házakká változtatták őket. Második lépésként falakat és tornyokat építettek, hogy több helyet és nagyobb biztonságot kínáljanak. Ez megmagyarázza mind a templom, mind az erődítmény sokrétű funkcióját.^[3]

A templomhoz közel van a falu főtere vagy tánctere (Tanzplatz), amely a társadalmi élet központja volt. A templom közelében csak közösségi célú épületek helyezkednek el: iskola vagy községháza. A legtöbb faluban a búza tárolására használt csűrök is közel vannak a falu központjához.

• A világörökséghez nem tartozó erődtemplomok
• 
  Apold
• 
  Asszonyfalva
• 
  Bázna
• 
  Garat
• 
  Illyefalva
• 
  Kaca
• 
  Kereszténysziget
• 
  Kézdiszentlélek
• 
  Kissink
• 
  Lesses
• 
  Miklóstelke
• 
  Morgonda
• 
  Nagyajta
• 
  Nagykapus
• 
  Szászfehéregyháza
• 
  Szászhermány
• 
  Szentágota

• Villages with Fortified Churches in Transilvania (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. május 23.)
• Transylvania village sites with fortified churches (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. május 23.)
• Hajdú, Farkas-Zoltán. Székelyek és szászok. A kölcsönös segítség és intézményei a székelyeknél és az erdélyi szászoknál (PDF) (magyar nyelven), Marosvásárhely: Mentor Kiadó, 63-64. o. [2001]. ISBN 973-8002-96-6. Hozzáférés ideje: 2008. május 23. 

• Hermann Fabini: Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenburgen und Dorfkirchen. Hermannstadt: Monumenta. 1999
• Gyöngyössy János: Székelyföldi vártemplomok. Budapest: [Veszprémi Ny.] 1995 = Tájak, korok, múzeumok. 5.
• Gyöngyössy János: Székely templomerődök. Csíkszereda: szerzői kiadás. 1994
• Kerny Terézia – Szentpétery Tibor: Az Olttól a Küküllőig. Budapest: Officina Nova. 1990
• Thaler Tamás – Zsidi Vilmos: Szász erődtemplomok Erdélyben: barangolások Királyföldön és Barcaságban. [Budapest]: Anno. 2006