Feng-huang
A feng-huang () vagy kínai főnix csodálatos madár a kínai mitológiában, a tollas lények ura. Nyugaton általában főnixként értelmezik, és így is fordítják. Már a Sang ()-kori jóslócsontokon is említik. Az ókortól kezdve népszerű a kínai művészetben. A középkorban, a sárkánnyal együtt az uralkodó szimbólumának számított, de még gyakrabban a császárnét, a köznép körében pedig a menyasszonyt jelképezte.
| Átírási segédlet | |
| feng-huang | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 鳳凰 |
| Egyszerűsített kínai | 凤凰 |
| Mandarin pinjin | fènghuáng |
| Wade–Giles | feng4-huang2 |
| Kantoni jűtphing | fung6wong4 |
Eredete
A feng 鳳 írásjegy piktografikus változata már a kínai írás első emlékein, a Sang ()-korból származó úgy nevezett jóslócsontokon is megtalálható. A kutatók szerint a feng a szél istenét jelenthette, aki a legfőbb isten Sang-ti () küldötte lehetett. Továbbá azt sem lehet kizárni, hogy a feng kapcsolatba hozható azzal, hogy a jin () törzsek egy részének a madár volt a totemőse.[1]
A kínai főnixet később kéttagú szóösszetétel formájában nevezték meg. Azonban a feng-huang () (鳳凰) kifejezésben szereplő huang 凰 szó etimológiája nem teljesen egyértelmű. Egyes tudósok azt feltételezik, hogy a huang eredetileg egy különleges fésű volt, amelyet a feng viselt a fején. Ez a fésű, vagy fésűszerű tárgy a felkelő napot mintázhatta, melynek sugarai a fésű három ága volt. A feng szoláris kapcsolatára utalhat az is, hogy a hagyományos öt őselemről vallott elképzelés szerint a feng-huang () a tűz elemhez kapcsolódik. A középkori kínai szöveget nevének etimológiáját úgy magyarázzák, hogy a feng a hím, a huang pedig a nőstény főnix.[2]
Megjelenése
Az i. sz. 100-ban összeállított kínai etimológiai szótár, a Suo-ven csie-ce () szerzője, Hszü Sen () szerint a feng egy isten madár, amelynek kakascsőre van, begye a fecskéé, nyaka a kígyóé, a testén a sárkányéhoz hasonló minták láthatók, farka halé, hátulról az egyszarvúhoz hasonlít, a háta pedig olyan, mint a teknősé. Ötszínű (ti. tarka) a tollazata, és a Tökéletes emberek keleti országában (Tung-fang csün-ce cse kuo () 東方君子之國) lakik. Amikor kirepül onnan, akkor a négy tenger (sze haj () 四海) határain kívül röpköd. átrepül a Kunlun-hegyen, a sebes ár övezte Csecsu ()-hegynél (砥柱) iszik, a Zsosuj ()-folyóban (弱水) nedvesíti meg tollait. Megjelenése az égalatti tartsó békéjét és nyugalmát jelenti.[3][4]
A Kuo Pu () által az Er ja ()hoz írt kommentárban az olvasható, hogy a feng-huang () olyan ismertetőjegyekkel rendelkezik, mint a kakasfej, a fecskeáll, a kígyónyak, a teknőshát, és a halfarok. Ötszínű, vagyis tarka és hat láb (cse () 尺), vagyis kb. 180 cm.
Fajtái
Caj Heng () (蔡衡) a következő csoportosítását ismerteti a kínai főnixszerű madaraknak:
- feng-huang () (鳳凰) – vörös színű
- luan-niao () (鸞鳥) – zöldeskék vagy azúr színű
- jüan-csu () (鵷雛) – sárga színű
- hung-hu () (鴻鵠) – fehér színű
- jüe-cso () (鸑鷟) – bíbor, lila színű
A Mérlegelések című műhöz írott kommentár (Lu heng hsziao si () 《論衡校釋》) a négy égtájnak valamint a középnek, mind megvan a maga óriás madara (ta-niao () 大鳥), amelyek, ha kirepülnek, a többi madár csoportba verődve követi őket.
A Suo-ven csie-ce () az öt égtájhoz kapcsolódó „isteni madarakról” (sen-niao () 神鳥) tesz említést:
- kelet – fa-ming () (發明)
- dél – csiao-ming () (焦明)
- nyugat – szu-suang () (鷫鷞)
- észak – ju-csang () (幽昌)
- közép feng-huang () (鳳皇)
A Madarak kánonja (Csin csing () 《禽經》) a színek szerint a következő fajtáit ismeri és különbözteti meg a főnixnek:
- a zöldeskék vagy azúr színű a ho () (鶡)
- a vörös színű a csun () (鶉)
- a sárga színű a jen () (焉)
- a fehér színű a szu () (肅)
- a bíbor vagy a lila színű a cso () (鷟)
Szerepe jelentősége
A feng-huang () felbukkanását a kínai mitológiában leginkább a béke és a felvirágzás előjelének tartották. Szerepel a Sárga Császárról és a Sun ()ról szóló legendákban is. Fu-hszi () amikor megjelent a feng-huang () elragadtatásában és tisztelete jeléül külön zenedarabot is szerzett. A források elemzésével kimutatható hogy a feng-huang () érkezése eredetileg kapcsolódott az eső eleredéséhez. Úgy tartották továbbá, hogy a feng-huang () az évszakok ismerője ezért például Sao-hao () a naptárért felelős hivatalnokait Feng-niao-si ()nek (鳳鳥氏), vagyis a „Főnix nemzetségből való”-nak nevezte el.[5]
A középkori mitológiában az altruizmus, az emberszeretet (zsen () 仁) megtestesülésének tartották és a sárkánnyal együtt az uralkodó szimbólumának számított. Ennél is elterjedtebb volt, hogy a mindenkori császárnét jelképezte, a köznép körében pedig a menyasszonyt.[6]
A feng-huang () alakja gyakorta összeolvadt a déli égtájat jelképező vörös madár (csu-niao () vagy csu-csiao ()) alakjával is. A taoista legendák szerint a halhatatlan szentek olykor a feng-huang () hátán utazták be az eget. Több elbeszélés is fennmaradt azzal kapcsolatban, hogy asszonyok megjelent a feng-huang () álmukban akik azután kiváló érdemű fiakat szültek.[7]
A feng-huang () alakja már a legősibb időktől kezdve népszerű a kínai képző- és díszítőművészetben. Már a Sang ()-kori szertartási bronzedényeken megjelenő hosszú farkú, tarajos madár is a feng-huang () lehetett. A szakértők szerint nem lehet kizárni azt a lehetőséget, hogy a feng-huang () megjelenítésére erősen hatott a páva alakja.[8]
Jegyzetek
Irodalom
- ↑ Kínai mitológia 1988.: „Kínai mitológia”. In Mitológiai enciklopédia II. kötet, 385-456. o. Fordította: Kalmár Éva. Budapest, Gondolat Kiadó, 1988 ISBN 963 282 028 2 II. kötet
- ↑ Tokaji 2002.: Tokaji Zsolt. Kínai jelképtár. Budapest, Szukits Könyvkiadó, 2002 ISBN 963 9393 27 4
- ↑ Ong 1997.: Ong Hean-Tatt: Chinese Animal Symbolisms.Pelanduk Publications. Selangor Darul Ehsan, Malysia ISBN 967-978-435-5
- ↑ Tokaji 2002.: Tokaji Zsolt. Kínai jelképtár. Budapest, Szukits Könyvkiadó, 2002 ISBN 963 9393 27 4
- ↑ Vasziljev 1977.: Vasziljev, L. Sz. Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában. Budapest, Gondolat Kiadó, 1977 ISBN 963 280 475 9
