Galápagosi albatrosz

madárfaj

A galápagosi albatrosz (Phoebastria irrorata) a madarak (Aves) osztályának viharmadár-alakúak (Procellariiformes) rendjébe, ezen belül az albatroszfélék (Diomedeidae) családjába tartozó faj.

Galapagosi albatrosz
Fiókáira vigyázó példány
Fiókáira vigyázó példány
Természetvédelmi státusz
Súlyosan veszélyeztetett
      
Rendszertani besorolás
Ország:Állatok (Animalia)
Törzs:Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság:Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály:Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport:Magzatburkosok (Amniota)
Osztály:Madarak (Aves)
Csoport:Carinatae
Alosztály:Neornithes
Alosztályág:Újmadárszabásúak (Neognathae)
Öregrend:Neoaves
Csoport:Passerea
Csoport:Ardeae
Csoport:Aequornithes
Rend:Viharmadár-alakúak (Procellariiformes)
Család:Albatroszfélék (Diomedeidae)
Nem:Phoebastria
Reichenbach, 1853
Faj:P. irrorata
Tudományos név
Phoebastria irrorata
(Salvin, 1883)[1]
Szinonimák
  • Diomedea irrorata Salvin, 1883
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Galapagosi albatrosz témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Galapagosi albatrosz témájú médiaállományokat és Galapagosi albatrosz témájú kategóriát.

Előfordulása

Költési időszakon kívül Chile, Kolumbia, Ecuador és Peru partvidékén található meg. Kóborlásai során eljut Panamába is.

Költőhelye elsősorban a Galápagos-szigeteken vannak, a szigetcsoportból is Española szigetén fészkel az állomány nagy része. Kisebb számban (maximum 10-20 költőpár) fészkel Genovesa szigetén is, valamint az Ecuador partvidékén található Isla de la Plata szigeten is.

A galápagosi albatrosz az egyetlen albatroszfaj, amely a trópusi éghajlaton honos, itt is költ. A természetes élőhelye köves partok, parti vizek és nyílt óceánok.

Megjelenése

Testhossza 85–93 centiméter, szárnyfesztávolsága pedig 240 centiméter. Tollazata barna, feje fehér, nyaka okkersárga. A csőre sárga.

Röpképe

Életmódja

Tintahalakkal, halakkal és rákokkal táplálkozik.

Szaporodása

A galápagosi albatrosz monogámfaj. Március végén érkezik a költőhelyére, a tojásrakás április közepétől a június végéig tart.

A tojása

Természetvédelmi állapota

Az IUCN vörös listáján a végveszélyben lévő kategóriába szerepel.

Jegyzetek

Források