Game Boy

Az eredeti Game Boy konzol csak szürke színben készült. A doboza viszonylag nagy, műanyag ház, két kézzel fogható, kellemesen aszimmetrikus formájú, a jobb alsó sarka lekerekített. Az előlapon található a kijelző és a kezelőszervek. A játékok játékkazettákban kerültek forgalomba. Ezek eleinte csak ROM-ot tartalmaztak, de memóriakezelő chip (MBC, Memory Bank Controller), RAM, elem és egyéb külső eszköz is kerülhetett beléjük.^[2][3] A Game Boy játékok nem voltak régiókra korlátozva és a kazettákban nem volt hardveres védelem (ellentétben pl. az NES konzollal, ami a 10NES lockout chipet használta a játékok eredetiségének ellenőrzésére).

A Game Boy előlapján a képernyő / kijelző alatt helyezkednek el a fő kezelőszervek: a D-pad, mellette a négy kezelőgomb: az "A", "B", "SELECT", és "START" gombok.^[4]A gép jobb oldalán kapott helyet a hangerőszabályzó tárcsa, és egy hasonló gomb a bal oldalon a képernyő kontrasztjának szabályozására.^[5]A bekapcsoló csúszka és a játékkazetta (cartridge) aljzata a gép tetején található.^[6]A cég azt tanácsolta, hogy a felhasználók mindig hagyjanak egy kazettát az aljzatban, mert ez megakadályozza, hogy por vagy piszok kerüljön a csatlakozóba.^[7] A Game Boy bekapcsológombját úgy tervezték, hogy megakadályozza a kazetta kihúzását bekapcsolt állapotban, mert ez károsíthatná a gépet.

A Game Boy tápfeszültsége 6 V, min. 250 mA egyenáram.^[8]A tápellátást biztosíthatja 4 db. 1,5 voltos AA típusú elem, ezeket a gép hátoldalán található elemtartóba lehet tenni. A gép bal oldalán egy külső tápcsatlakozó van, ami lehetővé teszi külső tölthető elemcsomag vagy AC adapter használatát.^[9]A konzol alján van még egy 3,5 mm-es audio csatlakozó (jack), ezen keresztül fejhallgatót vagy hangszórókat lehet csatlakoztatni.^[10]Érdekesség, hogy a konzol mono hangszóróval rendelkezik, de a fejhallgatón keresztül sztereo hangot képes kiadni.

A gép összeköthető további Game Boy konzolokkal is, összekötő kábel használatával; ennek a csatlakozója a gép bal oldalán található. Az összekötött gépekkel eleinte két játékos játszhatott egymás mellett ugyanazzal a játékkal, ilyen volt pl. a Tetris, később megjelentek a több konzol összekötését lehetővé tevő játékok és kábelek is. Legfeljebb 4 gépet lehet ilyen módon összekapcsolni.Ezt a kapcsolatot több játék komolyabban is kihasználja, pl. a Pokémon játékokban a játékosok ezen keresztül cserélhetnek Pokémonokat és kommunikálhatnak egymás között.Néhány játékban van nyomtatási lehetőség is, a Game Boy nyomtatót szintén a játékösszekötő aljzatba kell csatlakoztatni.

A konzol 3 régióban más időben került forgalomba, a kezdeti játékkínálat is különböző volt:

• Alleyway
• Baseball
• Radar Mission (Európában)
• Solar Striker (Európában)
• Super Mario Land
• Tennis (USA-ban)
• Tetris (a csomagban, US és EU induláskor)
• Yakuman (Japánban)

A Game Boy és Game Boy Color konzolokból együttvéve 118,69 millió darabot adtak el világszerte, ebből 32,47 millió darabot Japánban, 44,06 milliót (Észak- és Dél-)Amerikában és 42,16 milliót egyéb régiókban. 1997-ben, még a Game Boy Color piaci megjelenése előtt egyedül a Game Boy konzolból 64,42 milliót adtak el szerte a világon.^[11][12]

1989-es megjelenésekor került a piacra egy másik játékkonzol is, az Atari Lynx. Ez a 16 bites gép színes képpel, háttérvilágítású képernyővel és hálózati lehetőségekkel rendelkezett,^[13] de a bevezető ára 189,95 USD volt és 6 db AA elemmel működött, ami kb. 4-5 óra játékidőt biztosított, szemben a Game Boy 10–12 órányi játékidejével 4 AA elemmel és 89,99 dolláros árával; mindezzel együtt az Atari Lynx az eladásokban messze lemaradt a Game Boy mögött.^[14]

A Nintendo egy másik erős konkurense a Game Gear volt. A Sega a saját konzoljának népszerűsítése érdekében negatív reklámhadjáratba kezdett az Egyesült Államokban, amiben a Game Boy monokróm képernyőjét gúnyolta, szembeállítva a Game Gear színes képernyőjével. A Lynxhez hasonlóan ezt is 6 AA elem táplálta, amivel kb. 4–6 órát lehetett játszani egyhuzamban és drágább is volt a Game Boynál.^[15]

A Game Gear egyik előnye az volt, hogy egy adapter segítségével futtatni tudta az összes Sega Master System játékot.Bár nem volt annyira sikeres, mint a Game Boy, 1991-től 1997 elejéig forgalmazták és összesen 11 milliót adtak el belőle.^[16]

• CPU: Egyedi 8 bites Sharp LR35902^[17] processzor, órajele 4,19 MHz. Hasonlít az Intel 8080 processzorra, annyiban, hogy a regiszterek és az alap utasításkészlet azonosak (nincsenek index- és árnyékregiszterek), de ez tartalmaz a Z80-as processzornál bevezetett kiterjeszett utasításokat (CB prefixű bitkezelő utasítások) és néhány egyedi utasítást is, valamint beépített hanggenerátort.
• RAM: 8 kB beépített S-RAM
• Video RAM: 8 kB beépített
• ROM: a CPU tokban 256 bájt az indítókódnak (bootstrap);^[18] 32 [kiB], 64 kiB, 128 kiB, 256 kiB, 512 kiB és 1 MiB kazettákban
• Hang: 2 négyszögjel, 1 programozható 32 mintás 4 bites PCM hullám, 1 fehér zaj, és egy audio bemenet a kazettából.^[19] A készülékben csak egy hangszóró van, de fülhallgatón keresztül sztereo hangot ad.
• Képernyő: 160 × 144 pixeles reflektív STN (szupercsavart nematikus, super-twisted nematic) LCD (folyadékkristályos képernyő)
• Képfrissítési frekvencia: közelítőleg 59,7 kép/másodperc az eredeti Game Boy-nál, 61,1 a Super Game Boy-ban;^[20] függőleges képkioltási intervallum (vertical blank rate) közelítőleg 1.1ms^[20]
• Képernyő mérete: 66 mm (2,6 in) képátmérő
• Színek: 2-biten kódolva (4 "szín", azaz világostól a sötétig terjedő olivazöld árnyalat)
• Kommunikáció: 2 Game Boy összeköthető a beépített soros porton keresztül, 4 egység összeköthető DMG-07 4-játékos adapterrel. Több gép összekötése lehetséges az adapterek egymáshoz csatlakoztatásával.
• Tápellátás: 6 V, 0,7 W (4 db AA elem, kb. 14–35 óra játékidőt biztosít)
• Méretek: 90 mm x 148 mm x 32 mm / 3,5" x 5,8" 1,3"^[21]

• 
  A CPU
• 
  A Game Boy belseje
• 
  Két Game Boy és (alul) egy GBC, illetve egy GBA kazetta

A Wikimédia Commons tartalmaz Game Boy témájú médiaállományokat.

• Hivatalos weboldal

Ez a szócikk részben vagy egészben a Game Boy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.