Gomirje
Gomirje falu Horvátországban, a Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Vrbovskóhoz tartozik.
| Gomirje | |
 | |
| A gomirjei ortodox templom és monostor. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Tengermellék-Hegyvidék |
| Község | Vrbovsko |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Željko Mirković |
| Irányítószám | 51327 |
| Körzethívószám | (+385) 051 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 255 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 420 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 20′ 10″, k. h. 15° 07′ 01″, k. h. 15° 07′ 01″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gomirje témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
Fiumétól 54 km-re keletre, községközpontjától 6 km-re délkeletre a 42-es számú főút mellett, a Dobra folyó és a Zágráb-Fiume vasútvonal közelében fekszik.
Története
A település Vrbovskóval és Lukovdollal együtt már az 1486-os modrusi urbáriumban is szerepel. A 16. század elején a török pusztítások következtében régi horvát lakossága elmenekült, vidéke elnéptelenedett. Rövidesen teljes lakosságcsere ment végbe, mert 1599-től a török által megszállt végekről, Boszniánól, Likából és Észak-Dalmáciából a védelmi célokkal több hullámban nagy számú pravoszláv szerb lakosságot telepítettek be. A betelepítettek a vlach jog alapján kiváltságaik fejében katonai szolgálattal tartoztak. A telepesekkel együtt ortodox szerzetesek is érkeztek, akik rövidesen felépítették első fa templomukat. A monostornak egy 1772-ből származó leírása szerint 1600-ban elkezdődött a régi monostor építése is, mely két évig tartott. A monostor épületei az egész 17. század során még fából voltak. 1621-ben Frangepán Farkas gróf négyszögletes őrtornyot építtetett mellé, ahonnan a török hadak mozgása jól megfigyelhető volt. Ebben az időben a közeli Stažnik dombon is épült egy őrtorony, ahol szintén az itteni katonáskodásra kötelezett szerbek látták le az őrszolgálatot.[2]
A mai templom építése 1719-ben kezdődött és 1747-ben nagy ünnepség keretében szentelte fel Pavle Nenadović későbbi károlyvárosi metropolita a Legszentebb Istenanya Mennybevétele tiszteletére. A településnek 1857-ben 1180, 1910-ben 523 lakosa volt. Trianonig Modrus-Fiume vármegye Vrbovskói járásához tartozott. 1943-ban a monostort és templomát az usztasák felgyújtották. Értékeit és könyvtárát Zágrábba szállították és ma is ott találhatók. A háború után a templomot újjáépítették, majd 1967-ben az egész épületegyüttest megújították.A falunak 2011-ben 342 lakosa volt.
Lakosság
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1180 | 1505 | 905 | 599 | 549 | 523 | 506 | 610 | 369 | 387 | 381 | 430 | 466 | 478 | 435 | 342 |
Nevezetességei
Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt pravoszláv temploma és monostora[5] 1719 és 1747 között épült. Az épületegyüttes a régi ortodox fatemplom és monostor helyén épült, amelyet 1602-ben még mint kolostortemplomot a Frangepán család birtokában említenek. Itt állt a Frangepánok vára is a Szűz Mária-templommal, melyet a törökök elpusztítottak. Az eredeti kolostor mellé védőtornyot építettek, amelyet 1719-ben harangtornnyá alakítottak át, mellé pedig új templomot építettek, melyet 1742-ben szenteltek fel. A keresztboltozatokat freskók díszítik. A kolostor egyszintes épület, oldalszárnyakkal és központi árkád kialakítással. Ez a legnyugatibb fekvésű ortodox kolostor Horvátországban.
