Hangulnap

Október 9-e a hangul ismertetésének lett dedikálva. Mivel a hangul egyike azon írásrendszereknek, melyeknek ismert az alkotójuk, és a létrejöttük dátuma is, ezért ezen a napon Szedzsong király más eredményeiről is megemlékeznek. Dél-Korea kormánya létrehozott egy alkotmánymódosítást az ünneppel kapcsolatban:

Nyelvi alkotmánymódosítás, 20-as szakasz (Hangulnap)

1. A kormány minden október 9-ét Hangulnapnak nyilvánít,mely a pánnacionális tudatosságot és a nyelv iránti szeretetet elmélyíti, és amely a hangul eredetiségének és tudományos fölényének terjesztése érdekében emléknap;

2. Az emléknaphoz kapcsolódó eseményeknek meg kell felelniük elnöki rendeletnek.

Az ünnepet megtartják Dél- és Észak-Koreában egyaránt. Délen ez a nap hivatalosan a Hangul kikiáltásának napja, vagy röviden Hangulnap. Október 9-én megünneplik a Hunmindzsongum kihirdetését, amelyre 1446. október 9-én került sor.^[2] Északon az ünnepet hivatalosan Joseongeul-napnak hívják, mely során január 15-én a Hunminjeongeum 1444. január 15-i létrejöttét ünneplik.^[2]

A Yanbian Koreai Nemzetiségi Autonóm Prefektúrában, Kínában, szintén van egy külön nap – szeptember 2. – szentelve a koreai nyelvről való megemlékezésnek 2014 óta.^[3][4]

A hangul megalkotása előtt a Koreában (akkori nevén Csoszon) élő emberek elsősorban a kínai írásrendszert használták, ezen kívül pedig olyan őshonos fonetikus írásrendszereket, mint például az idu, hyangchal, gugyeol, és gakpil, amelyek a hangult több száz évvel megelőzték.^[5][6][7][8] Azonban a koreai és a kínai nyelv közötti alapvető különbségek, valamint a megtanulandó karakterek nagy száma miatt az alsóbb osztályok számára, akiknek gyakran nem voltak elég kiváltságos helyzetben az oktatáshoz, nagy nehézséget jelentett a kínai karakterekkel való írás megtanulása. Ennek a problémának az enyhítésére Sejong király megalkotta a hangul néven ismert egyedi ábécét, hogy elősegítse az írástudást a köznép körében.^[9] Dél-Koreában 1970 óta minden évben október 9-én ünneplik a Hangul kikiáltásának napját. Ez azonban nem foglalja magában az 1990 és 2012 közötti időszakot, mivel ekkor az embereknek ezen a napon szabadság helyett dolgozniuk kellett a vállalkozásaik fejlesztése érdekében. Észak-Koreában is ünneplik, január 15-én.^[1] A hangul, minden előnyének ellenére a Csoszon-dinasztia (조선 ; 朝鮮) idején majdnem teljesen eltűnt. Az akkori elit meg akarta őrizni a társadalmi státuszát, így a kínai karaktereket tartották az egyetlen igazi koreai írásos módnak. A 16. században a király a hangult gyakorlatilag betiltotta. A hangul használata azonban a 19. században újjáéledt, és fokozatosan egyre elterjedtebbé vált, különösen a japán megszállás idején a koreai nacionalizmusban betöltött szerepe miatt. Az 1970-es évekre a kínai írásjegyek használata visszaszorult, és manapság szinte minden koreai szöveget a hangul írásrendszer használatával írnak.^[1]

A Sejong Sillok (세종실록; 世宗實綠) szerint a Szedzsong király által elkészített Hunminjeongeum-öt (훈민정음; 訓民正音) 1446-ban, a holdnaptár kilencedik hónapjában adták ki. 1926-ban a Koreai Nyelvi Társaság, amelynek célja a koreai nyelv megőrzése volt az erőszakos japán megszállás és integrációs törekvések közepette,^[10] a holdnaptár kilencedik hónapjának utolsó napján, azaz a Gergely-naptár szerinti november 4-én ünnepelte a hangul meghirdetésének 68. évfordulóját. A társaság tagjai ezt a napot a „Gagyanal” (가갸날) első megemlékezésének nyilvánították. A név a „Gagyageul”-ből (가갸글) származik, a hangul korai köznyelvi elnevezéséből, amely a „gagya geogyeo...” (가갸거겨) kezdetű mnemonikus recitáción alapul. Az emléknap nevét 1928-ban Hangulnalra (한글날) változtatták, nem sokkal azután, hogy az eredetileg 1913-ban Ju Sigyeong által kitalált hangul kifejezés széles körben elfogadottá vált az ábécé új elnevezéseként. Az ünnepnapokat ezután a holdnaptár szerint tartották meg.

1931-ben az ünnepnapot áthelyezték a mai napig is használt Gergely-naptár szerinti október 29-re. Három évvel később a dátum átkerült október 28-ra, hogy összehangolják a 15. században használt Julián naptárral, miszerint ezen a napon történt meg a hangul kihirdetése.

A Hunminjeongeum Haerye (훈민정음 해례; 訓民正音解例), a Hunminjeongeum kommentárja, amely nem sokkal később jelent meg, mint az eredeti mű, egy eredeti példányának az 1940-es felfedezése rávilágított arra, hogy a Hunminjeongeum a kilencedik hónap első tíz napjában (sangsun; 상순; 上旬) lett kihirdetve. A holdnaptár szerinti 1446-os év kilencedik hónapjának tizedik napja megegyezik a Julián-naptár szerinti azonos év októberének 9 napjával. Az 1945-ben alapított dél-koreai állam október 9-et kinyilvánította Hangulnapnak, egy évente ismétlődő ünnepnek, amely az állami alkalmazottak számára munkaszüneti nap lett.

Az ország fő munkaadói nyomást helyeztek a dél-koreai államra, hogy növeljék az ország éves munkanapjainak számát. 1991-ben az ENSZ világnap elfogadásának kiegyensúlyozása érdekében megszüntették a Hangulnap ünnepnapi státuszát. A törvény szerint a Hangulnap továbbra is nemzeti megemlékezési ünnep maradt, és a Hangul Társaság kampányolt az ünnep visszaállításáért. 2012. november 1-jén a Társaság erőfeszítései kifizetődtek, amikor a koreai nemzetgyűlés 189 „igen” és 4 „tartózkodás” szavazattal újra nemzeti ünneppé nyilvánította a Hangulnapot. Ez jelentős nyomást helyezett a I Mjongbak kormányra, ami 2013-ban be is vezette a változást.^[11][12]

2009-ben egy nehéz, Sejong királyt ábrázoló bronzszobor lett bemutatva a közönségnek a Gwanghwamun téren, Szöul központjában, Dél-Koreában. Nagyjából 6,2 méter magasan tornyosul a járókelők fölé. Az aranyszínű szobor alatt van egy múzeum, melyet sokan meglátogatnak Hangulnap alkalmából, és amelyben a kiállítások a koreai ábécé létrejöttéről és a Sejong király uralkodása alatti technológiai fejlődésről szólnak.^[13][14]

• Hangeul Day

Ez a szócikk részben vagy egészben a Hangul Day című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.