Csebol
A csebol (nemzetközi átírással: chaebol) a családi alapítású dél-koreai óriásvállalatok megnevezése.[1][2] A szó a „gazdagság, tulajdon” jelentésű cse () (재) és a „klán” jelentésű bol () (벌) összetétele.[1] A kifejezés első ismert említése 1984-ből származik.[1] A csebolok ()at irányító családok befolyásosak és rendkívül gazdagok,[2] ezek a vállalatok pedig nagy hatást gyakorolnak Dél-Korea gazdaságára, a Samsung cégcsoport bevételei például az ország GDP-jének 20%-át adják.[2] Közismert csebol () cégcsoportok még például a Hyundai, a Kia, az LG, a Daewoo és az SK.
| Átírási segédlet | |
| csebol () | |
| ⓘ | |
| Etimológia: | „gazdagság, tulajdon” jelentésű cse () (재) és a „klán” jelentésű bol () (벌) |
| Koreai átírás | |
| Hangul | 재벌 |
| Handzsa | 財閥 |
| McCune–Reischauer | Chaebŏl |
| Átdolgozott | Jaebeol |
.svg){kind=logo}
.svg){kind=logo}
A csebolok ()at számos kritika is éri a hatalmukkal való visszaélés, a gazdaságban betöltött túlzott vezető szerepük, kormányzati kapcsolataik, vitatott üzleti etikájuk és a korrupció miatt.[2][3][4][5] A konkrét bírálatoktól eltekintve is, a csebolok () uralta nemzetgazdaság egésze meglehetősen távol áll nem csak a szabadversenyes piaci gazdaság ideálisnak tartott képétől, hanem a jelenlegi globális, illetve a nyugati gyakorlattól is, különösen ami a független kis- és középvállalatok önálló lehetőségeit illeti.
A koreai televíziós sorozatokban (főként a Hamupipőke-jellegű történetekben) gyakran játszanak főszerepet fiktív csebol ()családok, de mozifilmek is készültek a témában, amelyek meglehetősen sötét képet festenek a csebolok ()ról.
Jellemzőik
A csebolok () két legfőbb jellemzője, hogy a vállalatóriás több szektorban aktív, több cégből áll, és családi alapítású. A csebol () családi irányítása többféleképpen is történhet. Van, ahol az alapító és családtagjai vezetik az összes céget, máshol a család irányítja az úgynevezett anyavállalatot, ami a leányvállalatokat felügyeli, így közvetett kontrollal rendelkezik az összes vállalat fölött. Lehetséges olyan struktúra is, hogy a család az anyacéget uralja, a leányvállalatok pedig egymás részvényeit birtokolják, hálót alkotva. A csebolok ()ra igen jellemző, hogy a vállalat felsővezetésében is szép számmal találhatóak rokonok. A vezetőségi pozíciók általában öröklődnek a családon belül, tehát mondjuk a vezérigazgatói széket az alapító legidősebb gyermeke kapja meg. A családi hatalom megtartása érdekében a csebolok () érdekházasságokat kötnek, előfordul, hogy a legnagyobb csebolok ()at tulajdonló családok egymás között házasítják a gyerekeiket, így erősítve a gazdasági pozíciójukat.[8]
A csebolok () nem ritkán egymástól teljesen eltérő gazdasági ágazatokban is tevékenykednek, így például az elektronikai eszközök gyártásáról ismert Samsungnak egy időben autógyára is volt,[5] de divatmárkával (FUBU)[9] és szállodalánccal (The Shilla) is rendelkezik.[10] Az LG Group a szórakoztatóelekronikai és telekommunikációs eszközökön túl a vegyi anyagok és a műanyagok piacán is jelen van.[11] A Hyundai áruházlánccal is rendelkezik, bár ma már ez is csak nevében tartozik a konglomerátumhoz, miután a Hyundai Groupot a 2000-es évek elején kormányzati nyomásra feldarabolták.[12] Egy-egy csebol () akár 20–50 céget is összefoghat.[13]
A csebolok () további jellemzője, hogy szoros kapcsolatot ápolnak a kormánnyal, a kormányzati gazdaságpolitika részét képezik, és a kormányzat gyakran előtérbe helyezi a vállalatóriások érdekeit, bár volt példa az ellenkezőjére is.[8][5][13] A csebolok ()at összefoglalóan gyakran nevezik Korea Inc.-nek, a szoros kapcsolatukra utalva.[8][2][14]
Gyakran hasonlítják őket a japán zaibacu vállalatokhoz (mint amilyen a Mitsubishi),[13][8] azonban több lényeges különbség is van a két cégtípus között.[8] A csebolok () szinte kizárólag a vér szerinti kötelékre építenek a topmenedzsment területén, míg a zaibacuknál gyakori, hogy a megbecsült, hosszú éveken át a cégnek dolgozó munkatársakból kerülnek ki vezetők.[8] A vállalatirányítási módszerek és a struktúra tekintetében is eltérnek egymástól, például minden zaibacu tulajdonában van egy bank, ami fedezi a pénzügyi szükségleteket,[8] a csebolok () azonban csak az állami bankokra és külföldi hitelekre támaszkodhatnak.[13][5] A zaibacuk gyakran alvállalkozókkal dolgoztatnak, míg a csebolok () inkább megalapítják az összetevők gyártásához vagy éppen a termék exportálásához szükséges cégeket.[15]
A központi irányítás és a szerteágazó érdekeltségek miatt gyakran hasonlítják a csebolok ()at a polipokhoz.[8]
| Az öt legnagyobb csebol () érdekeltségei[16] | |||||
|---|---|---|---|---|---|
| Ágazat | Hyundai | Samsung | LG Group | Daewoo | SK Group |
| Gépjárműipar | Igen | Igen | Igen | ||
| Repüléstechnika | Igen | Igen | Igen | ||
| Építőipar | Igen | Igen | Igen | Igen | Igen |
| Fogyasztói elektronika | Igen | Igen | Igen | Igen | |
| Pénzügyi szolgáltatások | Igen | Igen | Igen | ||
| Nehézgépek | Igen | Igen | Igen | Igen | |
| Olajfinomítás | Igen | Igen | Igen | ||
| Petrolkémiai ipar | Igen | Igen | Igen | Igen | |
| Félvezetők | Igen | Igen | Igen | Igen | |
| Hajóépítés | Igen | Igen | Igen | ||
| Távközlési eszközök | Igen | Igen | Igen | Igen | |
| Távközlési szolgáltatás | Igen | Igen | |||
Történetük
A kezdetek
A főképp mezőgazdaságból élő Korea 1910 és 1945 között Japán fennhatósága alatt állt. A japánok számos gyárat építettek, amiket a második világháborúban elszenvedett vereségük után hátrahagytak. A koreai háborút követően a Dél-Koreában épen maradt gyárak és felszerelések kiváló lehetőséget teremtettek az ipari gazdaság kialakításának megkezdéséhez, számos későbbi csebol () azokból a cégekből fejlődött ki, amelyek a hátrahagyott japán felszerelések és technológia hasznosításával alakultak meg. Ezen cégek egy része feltehetően szoros személyes kapcsolatban állt Li Szin Man ()nal, a köztársaság első elnökével, akinek kormányát különösen korruptnak tartották.[15][5] Az ország Li elnöksége idején keveset fejlődött, a kormány nem fordított figyelmet a gazdaság fellendítésére.[17]
1960-ban az elégedetlenkedők népfelkelése folytán Li elmenekült az országból, ám alig egy év múlva katonai puccsal Pak Csong Hi () tábornok ragadta magához a hatalmat, akinek feltett célja volt kiirtani a korrupciót, nem csak a kormányzatból, de a gazdaságból is. A junta hamar rádöbbent, hogy ha véghez akarják vinni az ország modernizációját, szükségük lesz a vállalatok segítségére, így kompromisszumos megoldásként pénzbüntetés fejében több megvádolt cégvezetőt is elengedtek. A csebolok () és a kormány kapcsolata szorosra fonódott: a kormány meghatározta a gazdaság irányvonalát, az ütemtervet, a csebolok () pedig kivitelezték.[15] A fókuszt az exportra helyezték, és a kormány aktívan segítette (például adókedvezményekkel, alacsony hitelkamattal) a csebolok () fejlődését.[5][16] Meghatározták, mely cégek, milyen termékekkel, mely piacokon jelenjenek meg.[5] Az exportra gyártáshoz csak bizonyos cégek kaptak támogatást a kormánytól, az áruik gyártásához szükséges félkész termékeket a csebolok () mind maguk állították elő. A bankokat államosították, és ezek a bankok finanszírozták a csebolok () terjeszkedését. A hitelek nagy részét (több mint 60%-át) ezek a cégek vették fel. Cserébe a cégeknek meghatározott exportkvótát kellett teljesíteniük.[16] Bár a csebolok () nem rendelkezhettek saját bankkal, más pénzügyi intézményekkel igen,[18] és külföldi hiteleket is felvehettek.[15]
Ha egy csebol () új leányvállalatot kívánt létrehozni, azt a meglévő cégek finanszírozták, cserébe az új vállalat a meglévőek részvényeinek egy részét vásárolta meg. A gyorsan növekvő cégek a munkaerőt is megosztották. Az egyes leányvállalatok nem külön vettek fel dolgozókat, hanem az anyavállalat csoportosan alkalmazta őket, képezte ki, majd szétosztotta a dolgozókat a leányvállalatok között. Új vállalat alapításakor a meglévőkből helyeztek át menedzsereket a felső pozíciókba. A terjeszkedés másik módja állami „kérésre” történt, a csődbe ment vagy megszorult állami cégeket privatizálták, ezek általában valamely csebol ()hoz kerültek, amelyek „felvirágoztatták” őket.[18]
Kezdetben ez a fajta politika óriási gazdasági fejlődést hozott az országnak. A GDP évente átlagosan 10%-kal nőtt 1962 és 1994 között. A csebolok () soha nem látott mértékben nőttek és terjeszkedtek, a kormány pedig gyakorlatilag bebiztosította őket csőd ellen. 1989-re a 30 legnagyobb csebol () már a GDP 29,6%-át adta. 1997-re a gazdaság vállalati szektora tőkéjének, adósságának, nettó profitjának és bevételének fele is a harminc legnagyobb csebol ()hoz tartozott.[16] A gazdaságpolitikának köszönhetően Dél-Korea erős függésbe került az exporttól (a kivitelből származó bevétel 1965-ben a GDP 8%-át tette ki, 2008-ban már az 56%-át[16]) és így a csebolok ()tól.[5] Külső tényezők is hozzájárultak a csebolok () sikeréhez, például a külföldi befektetők beáramlása, a Japánnal való kapcsolatok normalizálódása és a Szovjetunió széthullása, ami kiváló lehetőségeket teremtett az építőipari cégek számára.[5]
1987 és 1997 között a csebolok () szerepe olyan fontossá vált Koreában, hogy az időszakot „csebol ()köztársaságnak” is szokás nevezni. Miközben az ország a demokratizálódás útjára lépett, a csebolok () fokozatosan függetlenedtek az állami kontrolltól.[19]
Az volt az általános vélemény, hogy a csebolok () olyan hatalmasak, hogy nem bukhatnak el.[16]
Az 1997-es ázsiai gazdasági válság
Mivel a csebolok () nem igazodtak a piacok várható jövedelmezőségéhez, csak az állami kvótákat voltak hivatottak bármi áron teljesíteni és az állam szavatolta a pénzügyi biztonságukat, hatalmas összegű hiteleket vettek fel a külföldi tőkebefektetések felett rendelkező koreai bankoktól. 1985-re a csebolok () eladósodottsági együtthatója elérte a 384,4%-ot, ami triplája volt az amerikai cégekének.[5] Ez az 1997-es gazdasági válságig még tovább nőtt, a legnagyobb 30 csebol () eladósodottsági együtthatója ekkor már meghaladta az 500%-ot.[16]
Az 1990-es években Dél-Korea OECD-tagságának egyik feltétele a tőke- és pénzügyi piac liberalizációja volt, ami új pénzintézetek megjelenéséhez vezetett. Miközben a külföldi devizában felvehető hitelek kamatai nőttek, a kormány továbbra is biztosította a saját tőke helyett hitelből terjeszkedő csebolok () könnyű hitelhez jutását. A kormány a hosszú távú tőkeáramlás liberalizálása helyett a rövid távú tőkeáramlásra koncentrált, ami devizahitel formájában a csebolok ()hoz került. 1996-ra a csebolok () terjeszkedésének finanszírozása 77,6%-ban külföldi hitelekből történt. A tőke beáramlása ezen kívül a von erősödéséhez vezetett, ami az exporttól függő csebolok () versenyképességének romlásával járt.[16]
1996-ban a folyó fizetési mérleg hiánya Koreában a GDP 5%-a volt, míg egy évvel korábban csak a 2%-a. Az export növekedése 31%-ról 15%-ra esett vissza. Az 1997-ben bekövetkező ázsiai gazdasági válság következtében a japán jen gyengült, ami a von erősödéséhez vezetett. A válság következtében szűkült a felvevőpiac, a koreai exporttermékek, például a személygépkocsik, a hajók és a mikrochipek ára csökkent. A gazdasági válságban megnövekedett hitelkamatok súlyos terheket róttak az eladósodott csebolok ()ra.[5]
A kormánynak a korábban időszakosan bekövetkező kisebb gazdasági recessziók alkalmával különféle átmeneti megoldásokkal sikerült foldozgatnia az egyre labilisabb lábakon álló pénzügyi rendszerét. Az 1982-es banktörvény nagyobb hatalmat adott a pénzintézetek kezébe, és gyakorlatilag csökkentette az állami irányítást. Az 1997-es válság előtt azonban Dél-Koreában olyan politikai-társadalmi változások történtek, amelyek hatással voltak a pénzügyi döntésekre is. Az 1990-es években az ország a demokratizálódás útjára lépett.[20] A pénzügyi piac liberalizálásával azonban nem járt együtt a vállalkozások hozzáállásának változása. A csebolok () irányítás nélkül maradtak és gyakorlatilag belefulladtak a hiteleikbe. A pénzintézetek nem tudták tovább finanszírozni a csebolok () merész és gyakran minden piaci realitást nélkülöző terjeszkedését, némelyeknek több leányvállalatot is fel kellett adniuk, a 30 legnagyobb csebol () közül legalább 11 ment csődbe.[5][16] Az egyik prominens példa a Daewoo, amit 1999-ben háromfelé kellett darabolni a hatalmas adósságai miatt,[16] de a Hyundait is szétforgácsolták.[12] A demokratizálódás következtében megnőtt a szakszervezetek, a külföldi befektetők és a civil szervezetek politikai befolyása – ez szintén a csebolok () korlátlan hatalma ellen dolgozott.[19]
A csebolok () reformja
A pénzügyi szektor és a csebolok () összeomlása a külföldi befektetői kedv rohamos csökkenésével járt. A von 1997 decemberére egyetlen hónap alatt a dollárhoz viszonyítva 50%-ot zuhant. Dél-Korea kénytelen volt a Nemzetközi Valutaalaphoz fordulni gyorssegélyért, amit meg is kapott, egy 58 milliárd dolláros, különféle megkötéseket tartalmazó csomag formájában, melyben benne volt a vállalati szektor kötelező reformja is. Kim Dedzsung () elnök a csebolok () újrastrukturálására kezdett koncentrálni.[16] A cél az volt, hogy a konglomerátum-központú gazdaság helyett „demokratikus piacgazdaságot” építsenek ki és a csebolok () a terjeszkedés helyett a profitabilitásra helyezzék a hangsúlyt.[19]
A csebolok ()at arra bátorították, hogy szabaduljanak meg a veszteséges, az anyacég profiljába nem illő vállalatoktól, és koncentráljanak a fő erősségeiket jelentő ágazatokra. Elindult a csebolok () újraszerveződése, megkezdődtek a felvásárlások és beolvasztások. A Hyundai Electronics felvásárolta például az LG Semiconductorst, a Hyundai Motors 51%-os részesedést szerzett a csődbe ment Kiánál, az ugyancsak veszteséges Samsung Motorst pedig felvásárolta a Renault.[16] A Samsung kivételével a legtöbb csebol szövevényes konglomerátumból holdinggá alakult át.[19]
A reformcsomag emellett előírta a nagyobb átláthatóságot (például azzal, hogy olyan vezetőségi tagoknak is lenniük kellett a cégeknél, akik nem álltak a cég közvetlen alkalmazásában; illetve növelték a kisebbségi részvényesek jogait[5]) és a vezetői elszámoltathatóságot, valamint megszüntette a vállalatok közötti adóssággarancia-vállalást. A pénzügyi szektorban is változások történtek, felszámolták a gyenge pénzintézeteket és előirányozták a szabályok szigorúbb betartatását. Ennek következtében a 2072 pénzügyi intézet 44%-a 2001-re megszűnt működni. A reformok következtében a nem teljesítő hitelek aránya az 1999-es 13,6%-ról 2001-re 3,3%-ra csökkent. 2005-re a csebolok () eladósodottsági együtthatója 118%-ra zuhant vissza. A kormány megnyitotta az utat a külföldi befektetők előtt és lehetőséget adott külföldi részvényeseknek tulajdoni hányad szerzésére a koreai cégekben.[16]
A válság idején és közvetlenül utána a közvélemény meglehetősen negatívan vélekedett az óriásvállalatokról, akiknek meggondolatlan, hitelalapú terjeszkedéseit tartották a válság elsődleges okának.[19]
A 2000-es évek és a 2008-as gazdasági világválság
.jpg)
A válságot követő tíz évben Kim Dedzsung () és No Muhjon () liberális gazdaságpolitikájának következtében a csebolok () uralma némileg megcsappant. Nagyobb befolyáshoz jutottak a külföldi befektetők, a szakszervezetek és a civil szervezetek, melyek nyomást gyakoroltak a csebolok () átalakítására is. A koreaiak azonban hamar elvesztették illúzióikat a liberális politikában, mivel a túlzottan piacgazdaságra koncentráló, csebolok () hatalmát megnyirbáló kormánynak nem sikerült mérsékelnie a szabad gazdaság okozta egyre szélesedő társadalmi egyenlőtlenségeket. A 2008-as elnökválasztáson így a konzervatív I Mjongbak () győzedelmeskedett, aki korábban maga is az egyik legnagyobb csebol () leányvállalat, a Hyundai Engineering & Construction vezérigazgatója volt. A csebolok () ellensúlyául szolgáló szakszervezetek, valamint a Koreai Munkáspárt ereje is megcsappant, mivel képtelenek voltak nagyobb tömegeket vonzó alternatív politikai megoldásokat nyújtani.[19]
Az amerikai stílusú piacgazdaság tehát megbukott Dél-Koreában, amikor az óriás konglomerátumok elkezdtek alkalmazkodni az új viszonyokhoz és rájöttek, hogy többé nincsenek rákényszerítve a kompromisszumokra. A magukra találó, újraszerveződött csebolok () lettek ismét azok, akik előteremtették a külföldi hitelcsomag visszafizetéséhez szükséges valutát.[19] Miközben Európa és Amerika gazdasági válsággal küszködött, a tíz legnagyobb csebol () piaci kapitalizációja folyamatosan nőtt, 2012 januárjában 577 milliárd dollárra.[21] A válság ellenére – bár kezdetben az export megcsappant – Dél-Korea gazdasága 2008-ban 2,2%-kal, 2009-ben 0,9%-kal nőtt, a 2010-es export növekedését 26,4%-ra teszik.[16] A legnagyobb csebolok ()nak a válság idején is sikerült növelniük a piaci részesedésüket amerikai és japán cégek rovására.[16] 2010-ben a Samsung például a Fortune 500 listáján 39. volt,[16] 2011-ben pedig 22.[22]
2018-ban a csebol ()ok a koreai vállalatoknak mindössze 0,2%-át tették ki, de a működési profit mintegy 41%-át (106,1 milliárd amerikai dollárt) termelték. A legsikeresebb szektor a csebolok () számára a félvezetőké volt.[23]
2020-ban a Samsung csoport örököse, I Dzsejong () bejelentette, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben vállalatok vezetése nem fog automatikusan a gyerekeire szállni.[24]
Hatásuk a gazdaságra
Dél-Korea gazdasága erősen függ a csebolok ()tól, ami egyszerre adja az erősségét és a gyenge pontját. Az 1997-es gazdasági válság megmutatta, hogy a rossz gazdaságpolitika és vállalatirányítás együttesen katasztrófához is vezethet, azonban az is világossá vált, hogy a 2008-as gazdasági válságot a csebolok () hatékonyan kezelték és a saját hasznukra tudták fordítani. A kis cégekkel ellentétben a csebolok () rendelkeznek a szükséges erőforrásokkal új, versenyképes exporttermékek tervezésére és előállítására, és képesek folyamatosan versenyben maradni a globalizált világban. Annak ellenére, hogy a csebolok () exportfüggő vállalkozások, a 2008-as válságban bebizonyosodott, hogy a piaci sokszínűségük képes felülemelkedni a gazdasági nehézségeken, valamint képesek alkalmazkodni a változó pénzügyi-piaci helyzetekhez is.[5][16] A gazdasági válság idején például, amikor a legtöbb autógyár stagnált vagy éppen tönkrement, a Hyundai a legnagyobb piaci versennyel rendelkező Amerikai Egyesült Államokban növelni tudta a piaci részesedését – és világszerte is 11%-kal növelte az eladott járművek számát[26] –, míg a helyi General Motors gyakorlatilag csődbe ment.[27] A koreai kormány továbbra is támogatja a csebolok () fejlődését és terjeszkedését, a 2009-ben meghirdetett, úgynevezett „zöld iparágakat” támogató pénzügyi csomag 81%-át olyan iparágak kapták, amelyekben a csebolok () a domináns vállalatok.[19] Az ökológiai lábnyom csökkentésének érdekében a kormány 2022-ig 37 milliárd vont kívánt költeni, elsősorban atomerőművek építésére – ebben a szektorban is a csebolok () a mérvadóak.[19] A csebolok () hatalmas befolyással bírnak a koreai gazdaságra, míg 1989-ben a harminc legnagyobb csebol a GDP 29,6%-át adta,[28] 2010-ben már a 70%-át,[29] a Samsung egymaga 20%-ot.[2] 2019-ben a nominális GDP 84%-át 64 csebolvállalat bevétele jelentette, miközben a koreai munkahelyek számának mindössze 10%-át adták.[30]
| Jelentős csebol ()cégek piaci kapitalizációja (2010)[16] | |
|---|---|
| Vállalat | Piaci kapitalizáció (millió USD) |
| Hyundai Motor | 29 557 |
| Hyundai Mobis | 21 940 |
| Hyundai Heavy Industries | 21 829 |
| LG Electronics | 12 191 |
| LG Chemicals | 19 383 |
| Samsung Electronics | 100 374 |
| Samsung Life Insurance | 18 242 |
| S K Energy | 11 799 |
| S K Telecom | 12 145 |
Kritikájuk
A csebolok ()at a gazdasági sikerük ellenére számos kritika éri. Általánosan jellemző rájuk, hogy a beszállítói és egyéb munkákat nem más cégeknek, hanem saját leányvállalataiknak juttatják, ezzel kizárva a kisebb, a cégcsoporthoz nem kapcsolódó vállalatokat a versenyből. Ugyancsak jellemző a nem szabadpiaci alapon folyó kereskedelem is a leányvállalatok között.[31] A csebolok ()at uraló gazdag családokat is kritizálják vezetői módszereik, életvitelük és üzleti erkölcseik (hiánya) miatt. 2003-ban az SK Group, 2006-ban a Doosan, 2007-ben a Hanhwa vezérigazgatóját ítélték felfüggesztett büntetésre, 2006-ban a Hyundai elnökét, Csong Monggu ()t is elítélték sikkasztás miatt, börtönbüntetését azonban közmunkára és pénzbírságra változtatták. 2008-ban a Samsung elnökét, I Gonhi ()t is elítélték adócsalás miatt, de ő sem kapott letöltendő börtönbüntetést.[2] A Reuters riportja szerint „a csebol ()tulajdonosok nem értik, miért vonatkoznának rájuk a civil törvények”.[4] A csebolok () még a reformok után sem rendelkeznek teljesen átlátható struktúrával, vállalatvezetéssel, és nagyban függenek a tulajdonosok döntéseitől, mindez pedig táptalaja lehet a korrupciónak.[5]
A csebolok () uralta nemzetgazdaság egésze meglehetősen távol áll nem csak a szabadversenyes piaci gazdaság ideálisnak tartott képétől, hanem a jelenlegi globális, illetve a nyugati gyakorlattól is, különösen ami a független kis- és középvállalatok önálló lehetőségeit illeti.[19]
Csebolok () listája
A csebolok () pontos száma nem ismert. Az alábbi lista az elérhető források alapján[33][18][34] reprezentatív jellegű, és betűrendben sorolja fel a csebolok ()at.
A kultúrában
A csebol () családok témája gyakran szerepel a koreai filmművészetben, főképp a televíziós sorozatokban. A csebol ()örökösöket először tökéletes, lovagias, hősies, végtelenül jóképű férfiként ábrázolták, aki a bajba jutott női főszereplőn segít, és semmi más nem hiányzik az életéből, csak a szerelem. Később az ábrázolásmód árnyaltabbá vált: létrehoztak arrogáns, nagyképű, gyáva, túlzottan büszke, mizofób, klausztrofób csebol () karaktereket, és olyan örökösöket is, akiknek eszük ágában sincs örökölni a családi cégóriást.[35] A Protect the Boss főszereplője például gyermeteg, fél a nyilvánosságtól, a kosztól és a piszoktól, és nem hajlandó a cégnél dolgozni, csak ha kényszeríti a családja. A Secret Garden csebol ()családjának feje kiállhatatlanul arrogáns, nagyképű és kicsinyes. A Rooftop Prince csebol ()cégének örököse inkább művész lenne, Amerikába menekül rajzolni a vállalati felelősség elől, míg a helyére pályázó unokatestvére vesztegetésre és gyilkosságra is hajlandó. A Szépek és gazdagok sorozat óriás konglomerátumát egy asszony irányítja, aki kegyetlenül viselkedik a saját gyermekeivel szemben is, a lányát érdekházasságba kényszeríti, a fia pedig a szülői szeretet hiánya miatt rideg, kegyetlen és erőszakos fiatal felnőtté válik, aki vég nélkül költekezik és lenézi a szegényeket.
Im Szangszu () rendező több filmet is készített a csebolok ()ról, 2010-es A cseléd című filmje és a 2012-ben bemutatott The Taste of Money is meghívást kapott Cannes-ba. Utóbbi igen sötét képet fest a koreai óriás konglomerátumokról, a rendező vélekedése szerint a csebol ()családok korruptak, boldogtalanok, csak a pénz és a hatalom érdekli őket, bárkin átgázolnak, ha érdekeik úgy kívánják. A filmbéli csebol ()örökös nem riad vissza a gyilkosságtól, politikusok megvesztegetésétől sem, és szexorgiákkal kompenzálja családi élete boldogtalanságát. A filmet egyébként részben csebol ()cégek finanszírozták, Im szerint azért, mert nem olvasták el a forgatókönyvet.[36][37]
A csebolok () a koreai szórakoztatóipar patrónusaiként is működnek, a Samsungnak szponzorszerződése van például a Big Bang együttessel, és a YG Entertainmenttel közösen dobott piacra saját ruhakollekciót,[38] az LG több koreai sztárt is szerződtetett, például a Super Junior együttest és I Minho () színészt,[39] az SK Telecom arca pedig egy időben Rain volt.[40] A Dongbu Group ezen felül K-pop-sztárokról mintázott robotfigurákat tervezett piacra dobni.[41]
A Big Bang az LG modelljeként
A csebolok () nem csak koreai sztárokkal reklámoznak (a képen Eva Longoria és Victoria Beckham egy LG-esemény házigazdájaként)
Samsung-szponzorálta Grease-előadás Koreában
A Lotte Giants baseballcsapatot a Lotte szponzorálja
Jegyzetek
Ajánlott irodalom
- Chwa, Sung-hui, In Kwon Lee. Competition And Corporate Governance In Korea: Reforming And Restructuring The Chaebol. Edward Elgar Publishing (2004). ISBN 1843769123
- Kim, Eun Mee. Big Business, Strong State: Collusion and Conflict in South Korean Development, 1960-1990. SUNY Press (1997). ISBN 0791432092
- Kim, Samuel S.. Korea's Globalization. Cambridge University Press (2000). ISBN 0521775590
- Kong, Tat Yan. The Politics of Economic Reform in South Korea: A Fragile Miracle. Routledge (2000). ISBN 0415145031
- Kwon, Seung-Ho, O'Donnell, Michael. The Chaebol and Labour in Korea: The Development of Management Strategy in Hyundai. Routledge (2001). ISBN 0415221692
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Dél-koreai cégek témájú kategóriát.- László Géza: Erőltetett menet: Pak tábornok és a „nagy lökés”. Magyar Narancs, (2023. április 13.)
