II. Harold angol király
II. Harold vagy Harold Godwinson[3] (1022 körül[4][5][6] – 1066. október 14.[4][6]) Anglia királya 1066-ban. A Normandiai Vilmos ellen vívott hastingsi csatában vesztette életét.[4][5][6]
| II. Harold | |
 | |
| Anglia királya | |
| Uralkodási ideje | |
| 1066. január 5. – október 14. | |
| Koronázása | Szent Pál katedrális[1] 1066. január 6.[1] |
| Elődje | (III.) Eduárd |
| Utódja | II. Edgár |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Cerdic-ház[2] |
| Született | 1022 körül Wessex |
| Elhunyt | 1066. október 14. (44 évesen) Hastings közelében |
| Nyughelye | Waltham Apátság, Essex vagy Bosham, West Sussex |
| Édesapja | Godwin |
| Édesanyja | Gytha Thorkelsdottir |
| Testvére(i) |
|
| Házastársa |
|
| Gyermekei |
|
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz II. Harold témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Godwin wessexi gróf fiaként született.[6] Édesapja halála (1053) után hatalmas területeket örökölt,[7] és tulajdonképpen ő uralkodott Hitvalló Eduárd király helyett. Hadat vezetett a skótok földjére.[8] 1064-ben francia földön Normandiai Vilmos fogságába esett.[8] Bár a herceg nem éreztette vele, hogy fogoly,[8] mindenesetre arra kényszerítette, hogy hazatérése fejében esküben ígérje meg Vilmos trónigényének támogatását,[8] amit a szabadulni akaró Harold meg is tett.[8] Angliába hazatérve közölte híveivel, hogy esküjét kényszer alatt tette, így az nem érvényes.[8] Sógora, Hitvalló Eduárd halálos ágyán Haroldot jelölte meg örököséül,[8] amit a Witan, az angolszász államtanács is szentesített.[8] Rövid uralkodása első hónapjaiban harcban állt – a Normandiai Vilmos által ellene uszított[8] – féltestvérével, Tostiggal,[4] és az őt támogató III. Harald norvég királlyal,[4] akiket a Stamford Bridge-i csatában sikerült legyőznie (szeptember 25.[4][5]).[5] Közben, szeptember 28-án[9] ellenfele, Vilmos 6000 harcossal[8] Pevenseynél partra szállt. Harold viharos sietséggel délre vonult, hogy visszaverje a normann inváziót[5] (9 nap alatt tette meg a York és London közötti 280 kilométert[10]). Londonba érve – bízván az angolok számbeli fölényében[10] – szinte pihenő nélkül meneteltette csapatait tovább Sussexbe,[10] ahol Vilmos őrcsapatai állomásoztak.[10] Hastingstól mintegy 10 kilométerre, északra[10] ütközött meg a két sereg október 14-én.[9] Haroldot meglepte, hogy Vilmos kezdeményezte a csatát,[10] hiszen ő akart meglepetést szerezni,[10] mégis őt érte váratlanul a normann íjászok nyílzápora.[10] A csata, amely reggel kezdődött, még délután három órakor is eldöntetlen volt,[9] míg végül Vilmos kicsalta az angolszászokat táborhelyükről,[9] azután szembefordulva velük rémes csatában tönkreverte őket.[9] Az ütközetet végül egy vaktában felröppent nyílvessző döntötte el, amely eltalálván halálra sebezte Haroldot[11] (a szemébe fúródott). Tetemét megtalálták a csata után, de annyi seb borította, hogy még tulajdon édesanyja sem ismerte fel holttestét.[9] Vele halt ki a régi angolszász királyi ház.[6]
Gyermekei
Jegyzetek
| Előző uralkodó: (III.) Eduárd |
| Következő uralkodó: II. Edgár |
.svg)
