IV. Károly német-római császár

Ifjúsága

Károly János cseh király és Přemysl Erzsébet harmadik gyermekként eredetileg a Vencel (Václav) nevet kapta a keresztségben.

Mivel atyja kiváló viszonyt ápolt a Capeting-házzal, és sok időt töltött Franciaországban, Károly is itt töltötte gyermekkora jelentős részét. János sógora, IV. (Szép) Károly udvarában nevelkedett hét éven át, és vendéglátója tiszteletére vette fel bérmálkozásakor a Károly nevet.

Franciaországban Pierre Roger, a teológia ünnepelt doktora, a későbbi VI. Kelemen pápa gondoskodott neveléséről. Károly felnőve igen művelt emberré vált, folyékonyan beszélt a cseh mellett franciául, latinul, németül és olaszul. Harci tapasztalatot először 1331-ben szerzett édesapja oldalán Itáliában.

1333-tól kezdve viselte a trónörökösöknek járó morva őrgróf címet, és ekkortól a francia udvarban előszeretettel időző apja gyakori távollétei során ő igazgatta Csehországot. 1335-ben János társaságában részt vett a visegrádi királytalálkozón.

Német ellenkirállyá választása

Károlyt a három egyházi választófejedelem, valamint a szász herceg és édesapja Rhensben (ellen)királlyá választották IV. (Bajor) Lajos császárral szemben.^[2] Ebben fontos tényező volt János és a pápa jó kapcsolata is. Mivel azonban sem Köln, sem Aachen városa nem engedte falai közé, Bonnban koronázták meg.^[2] A Rajna menti városok megmaradtak a császár hűségén, így az ellenkirály francia területre szorult vissza.^[2] Itt vett részt a crécyi csatában, ahol édesapjával együtt harcolt a franciák mellett.^[2] Az ütközetben János elesett,^[2] Károly pedig megsebesült.^[2] Apja halálával rászállt a cseh trón és a Luxemburgi grófság is. Gyógyulását követően visszatért a birodalomba, majd sikertelen kísérletet tett, hogy elfoglalja Tirolt, amit – házassága révén – Lajos elsőszülött fia birtokolt.^[2] A nyílt háborúra a császárral nem került sor, mert Lajos 1347 októberében meghalt.^[2]

Prága fejlődése

A bajor párt azonban ekkor sem békélt meg: előbb III. Eduárd angol királyt, a crécyi győzőt választotta meg királynak 1348-ban, majd – miután az végül nem fogadta el a koronát – Schwarzburgi Günthert (1349).^[2] Günther lemondása és a Lajos brandenburgi őrgróffal és tiroli gróffal való kibékülés szilárdította csak meg Károly hatalmát, akinek uralkodása főleg saját tartománya, Csehország számára volt kiemelkedő jelentőségű^[2] Ő alapította meg 1348-ban a Prágai Egyetemet,^{[a 1]} és ugyancsak ő volt az, aki még 1346-ban a prágai püspökséget érseki rangra emelte, így vonván ki azt Mainz fennhatósága alól.^[2] Prága pezsgő kulturális és gazdasági központtá, Európa egyik legnagyobb városává nőtt; a számos építkezést kezdeményező, a művészetet pártoló uralkodó környezetében többek közt Petrarca is megfordult.

Pestisjárvány

Az 1348–1349-es nagy pestisjárvány súlyos károkat okozott német földön, és elragadta Károly leányát, Luxemburgi Margitot, I. Lajos magyar király első feleségét is. Mivel a járvány Csehországot csak kevéssé érintette, Károly zavartalanul fejleszthette királyságát.

Első itáliai út

Károly továbbra is pártolta a pápát, ennek jeleként börtönöztette be 1350-ben a Prágába látogató Cola di Rienzót, majd adta ki őt 1351-ben az egyházfőnek. 1354–1355. évi itáliai útja során Rómában császárrá koronázták.^[2]

A német aranybulla

Németország feudális széttagoltságát megerősítette: 1356-ban Metzben kiadta azt az Aranybullát, amelyben törvényre emelte a kölni, a mainzi és a trieri érsekek, a cseh király, a szász–wittenbergi herceg, a rajnai palotagróf, valamint a brandenburgi őrgróf királyválasztó jogát.^[2] Azzal, hogy e fejedelmeknek saját területükön a császárral megegyező jogokat adott (regálék, helyi igazságszolgáltatás, személyük sérthetetlensége),.^[3] lényegében szövetségi állammá alakította át a birodalmat.^[2] Ugyanakkor a választói körből kimaradó egyes fejedelmek, mint pl. a bajor, a szász–lauenburgi és a osztrák hercegek is sérelmezték háttérbe szorításukat.^[3] A bajor herceg lecsendesítésére Károlynak be kellett törnie annak tartományába, a osztrák IV. Rudolf pedig jogainak kiterjesztése érdekében okleveleket hamisított, melyekben kiváltságait egészen Julius Caesarig vezette vissza.

Hódításai, adományai

A Luxemburgok családi birtokait a császár sikerrel gyarapította: 1353-ban megszerezte Felső-Pfalzot, majd Lausitzot és a sziléziai Schweidnitz és Jauer hercegségeket (1368) – ez utóbbiakkal egész Szilézia a cseh korona fennhatósága alá került.^[3] Hogy a fejedelmeket megtartsa maga mellett, a választókon kívül a kisebb hűbéreseknek is kiváltságokat adományozott.^[3] Így 1361-ben a württembergi grófok bíráskodását is kivonta a császári igazságszolgáltatás alól, a nürnbergi várgrófok pedig 1363-ban megkapták a választófejedelmek valamennyi jogát.^[3]

Itáliai hadjárat

1365-ös avignoni látogatásakor Károly a kúria Rómába történő visszaköltöztetéséről tárgyalt V. Orbán pápával.^[3] Ezen utazása alkalmával Arles-ban Burgundia királyává koronázták meg – ennek a címnek azonban ekkor már nem volt jelentősége.^[3]) 1367-ben ismét Avignonba látogatott, majd 1368-ban itáliai hadjáratra indult.^[3] A milánói Viscontikkal folytatott összecsapások 1369-ben békével végződtek ugyan, a pápa megtámogatása mégis sikertelen maradt, hiszen 1370-ben vissza kellett térnie Avignonba.^[3]

Utolsó évei, háború a városok ellen

1372-ben Károly kisebbik fia, Zsigmond számára eljegyezte a magyar és a lengyel trón örökösnőjét.^[3] 1373-ban a fürstenwaldi egyezményben megvásárolta elsőszülött fia számára Brandeburgot a Wittelsbachoktól – Vencelt 1376-ban meg is nevezte utódjáként.^[3] A császár unokafivérei ekkor Morvaországot bírták, fivére, Vencel pedig Luxemburgot és Brabantot.^[3] A család birtokai ezzel egész Németországot behálózták.^[3]

A városokkal való szembenállása uralkodása vége felé kirobbantotta a délnémet városok háborúját (1377–1379), melynek kezdetét az 1376-ban alakult, 14 városból álló Sváb Szövetséggel való harc jelentette.^[3] Károly sikertelenül ostromolta Ulm városát, a szövetség pedig 1377-ben a reutlingeni csatában vereséget mért fő ellensége, a württembergi gróf fiának seregére.^[3] Ezután Károly már békét kívánt, és elismerte a szövetséget – a háború azonban halála után folytatódott.^[3]

A császár 1378-ban Vencel fiával együtt személyesen meglátogatta V. Károly francia királyt. Nem sokkal később, még ebben az évben Prága városában a 62 éves Károlyt elragadta a halál.

• Károly 1329-ben^[5] Prágában^[5] házasodott össze első feleségével, Valois Blankával^[5] (1316 – 1348. augusztus 1., Valois Károly leánya), aki 2 gyermeket szült férjének:

1. (Idősebb) Margit^[5] (1335. május 24. – 1349. szeptember 7.) – I.(Nagy) Lajos magyar király első felesége, nem születtek gyermekei
2. Katalin^[5] (1342. augusztus 19. – 1395. április 26.) – IV. Rudolf osztrák herceg, majd V. Ottó bajor herceg felesége, nem születtek gyermekei

Másodszorra Wittelsbach Annát^[5] (1329. szeptember 26. – 1353. február 2., II. Rudolf rajnai palotagróf és választófejedelem leánya) vette el (1349. március 4.,^[5] Bacharach^[5]). Tőle 1 fia született:

• Vencel^[5] (1350–1351) – csecsemőkorban meghalt

Harmadik felesége Świdnicai Anna (1339–1362. július 11.), II. Henrik schweidnitzi herceg és Anjou Katalin leányaként I. Károly magyar király unokája. Vele 1353. május 27-én,^[5] Budán^[5] kötötte házasságát. 2 gyermekük született:

1. Erzsébet^[5] (1358. március 19. – 1373. szeptember 19.) – III. Albert osztrák herceg első felesége, nem születtek gyermekei
2. Vencel^[5] (1361. február 26. – 1419. augusztus 16.) – Cseh király IV. Vencel néven, német király I. Vencel néven – első felesége Bajor Johanna, második felesége Bajor Zsófia, egyik házasságából sem születtek gyermekek
3. fiú (élt 1362. július 11-én)

Negyedszerre Pomerániai Erzsébetet^[5] (1347 – 1393. április 15.) (V. Boguszláv pomerániai herceg és Piast Erzsébet lengyel királyi hercegnő leányaként III. Kázmér lengyel király unokája) vette feleségül 1363. május 21-én^[5] Krakkóban, aki 7 gyermeket szült Károlynak:

1. Anna^[5] (1366. május 11. – 1394. június 7.) – II. Richárd angol király első felesége, nem születtek gyermekei
2. Zsigmond^[5] (1368. február 14. – 1437. december 9.) – Magyar és cseh király, német-római császár – első felesége I. (Anjou) Mária magyar királynő, 1 fiú, meghalt a születését követően, második felesége Cillei Borbála, 1 leány (+1 természetes fiú)
3. János^[5] (1370. június 15. – 1396. március 1.) Görlitz hercege – első felesége Mecklenburgi Richardis, Albert svéd király leánya, 1 leány
4. Károly^[5] (1372 – 1373) – Kisgyermekként meghalt
5. (Ifjabb) Margit^[5] (1373. szeptember 29. – 1410. június 4.) – III. János nürenbergi várgróf felesége, 1 leány
6. Henrik^[5] (1377 – 1378) – Kisgyermekként meghalt

• IV. Károly császár önéletrajza – Karoli IV imperatoris Romanorum vita ab eo conscripta. ELTE Eötvös Kiadó. Budapest. 2010. Fordította: Nagy Balázs ISBN 978-963-312-002-6

• Csehország uralkodóinak listája
• Cseh fejedelmek és királyok családfája
• Német királyok listája
• Német királyok családfája

Előző uralkodó: IV. Lajos

Német király 1346 – 1378 Német-római császár 1355 – 1378 Günther ellenkirály Császárok a Német-római Birodalomban (800–1806) I. Ottó 962-es megkoronázásáig „frank császárok” 800 814 840 843 855 875 877 881 887 891    I. Károly I. Lajos  —  I. Lothár II. Lajos II. Károly  —  III. Károly  —     891 894 898 899 901 905 915 924 962 973 983    Vid Lambert Arnulf  —  III. Lajos  —  I. Berengár  —  I. Ottó II. Ottó    983 996 1002 1014 1024 1027 1039 1046 1056 1084 1105 1111 1125 1133 1137 1155     —  III. Ottó  —  II. Henrik  —  II. Konrád  —  III. Henrik  —  IV. Henrik  —  V. Henrik  —  III. Lothár  —     1155 1190 1197 1209 1215 1220 1250 1312 1313 1328 1347 1355 1378 1410    I. Frigyes VI. Henrik  —  IV. Ottó  —  II. Frigyes  —  VII. Henrik  —  IV. Lajos  —  IV. Károly  —     1410 1437 1452 1493 1508 1519 1530 1556 1564 1576 1612 1619 1637    Zsigmond — III. Frigyes — I. Miksa — V. Károly I. Ferdinánd II. Miksa II. Rudolf II. Mátyás II. Ferdinánd    1637 1657 1705 1711 1740 1742 1745 1765 1790 1792 1806    III. Ferdinánd I. Lipót I. József III. Károly  —  VII. Károly I. Ferenc II. József II. Lipót II. Ferenc    Karoling-ház — Liudolf-ház — Száli-ház — Supplinburg-ház — Stauf-ház — Welf-ház — Wittelsbach-ház — Luxemburg-ház — Habsburg-ház

Következő uralkodó: Vencel

Előző uralkodó: János

Csehország uralkodója 1346 – 1378

Következő uralkodó: IV. Vencel