Jász-Nagykun-Szolnok vármegye

Címer

Bővebben: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye címere

A vármegye címere álló, halfarkú, (4/5 arányban) vágott barokk pajzs.

A bal felső harmadban ezüstmezőben vörös csőrű és lábú, balra forduló gólya látható; az egykori Heves és Külső-Szolnok vármegyét jelentette. A jobb felső harmadban aranymezőben felegyenesedő, jobbra forduló, kétfarkú, fegyverzett oroszlán lép jobbra, feje előtt fogyó vörös hold, mögötte hatágú, vörös csillag lebeg. Ez az egykori Nagykunságot szimbolizálja. Az alsó címerben egy vágtázó lovas vitéz látható, kezében a jászok szimbólumával, a Lehel-kürttel. A váltakozó ezüst sávok a megye három folyójára: a Tiszára, a Zagyvára és a Körösre utalnak.

A címerpajzsot vörös bélletű, növényi ornamentikájú aranykeret övezi, melyen vörös bélésű, zafírokkal és rubinokkal ékesített kilencágú (öt levél között négy gyöngy), nyitott, arany leveleskorona látható.

Az alán eredetű jászok (philistei) kiváltságolt etnikum lévén a királynak elsősorban katonai szolgálattal tartoztak, ezt jelképezi a vágtázó lovas vitéz, jobbjában az ún. Lehel-kürttel, amely a 16. század vége óta (miután a török által megszállt nagykun, jász és külső-szolnoki territóriumot közigazgatásilag Heves vármegyéhez csatolták, a különállás hangsúlyozása végett) a jászkun kapitányok attribútuma lett, s amelyet aztán tucatnyi jász település felvett címerébe.

Szolnok vármegyét Szent István alapította. A törökök 1552-ben foglalták el Szolnok várát, majd ezt követően a megyét Heves vármegyéhez kapcsolták, így még 1734-ben is annak gólyás címerét használták. Az I. Ferenc József által adományozott új megyecímerben is (1878) megmaradt címeralkotó motívumként a Hevesben is szereplő gólya (csak a heraldika szabályai szerint szembefordítva az oroszlánnal).^[2]

A történelmi Jász-Nagykun-Szolnok vármegye teljes területe az Alföld része volt. A vármegye területe mindenhol síkság, északról dél fele lassan mélyült el. A tengerszint fölötti magasság mindenhol 87-120 méter között változott. Fontos folyói a Tisza, a Zagyva, a Tarna, a Körös, a Berettyó voltak. A vármegye éghajlati szempontból igen száraz, forró nyarak is enyhe telek voltak.

Északról Heves vármegye, keletről Hajdú, Bihar és Békés vármegyék, délről Békés és Csongrád vármegyék, nyugatról pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye határolta.

Domborzat

A megye az Alföldön területén terül el, teljes területe síkság.

Éghajlat

A csapadék kevés, gyakori a szárazság. A napsütéses órák száma magas.

Vízrajz

A megye nagyobb folyóvizei a Tisza, a Hármas-Körös, a Zagyva, a Tarna, a Tápió és a Hortobágy-Berettyó. A megyéhez tartozik a Tisza-tó délkeleti része.

Élővilág, természetvédelem

Bővebben: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye védett természeti értékeinek listája

A Hortobágyi Nemzeti Park nyugati fele a megye területén található.

Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó Jászsági Madárvédelmi Területen található jelenleg az ország legsűrűbb költő parlagisas-állománya. 2015-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület és a Jászberényi Állat- és Növénykert egy sasküzpontot hozott létre a területen.^[3]

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye jellemző földrajzi pontjai

Szélső települések égtájak szerint

• a megye legészakibb települése Jászárokszállás (Jászberényi járás),
• a megye legdélibb települése Szelevény (Kunszentmártoni járás),
• a megye legkeletibb települése Karcag (Karcagi járás),
• a megye legnyugatibb települése Jászfényszaru (Jászberényi járás).

A Bach-korszakban már-már megalakult nagyjából ugyanez a közigazgatási egység, annak jellege azonban csak ideiglenes volt.

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye (németül: Komitat Jaß-Großkumanien-Sollnock, latinul: Comitatus Jazyga et Cumania Maior et Szolnokiensis) 1876-ban, az 1876. XXXIII. törvénycikk alapján alakult meg a Hármas kerület két alkotórészének, a Jászságnak és a Nagykunságnak, illetve az addig Heves és Külső-Szolnok vármegye déli felét alkotó egykori Külső-Szolnok vármegyének az összevonásával. A megye nevének „Jász-”, valamint „Nagykun-” része a korábban etnikai, majd területi alapon nyugvó kiváltságokat élvező tájegységek nevéből (lásd: jászok és kunok), valamint a Szolnok szóból ered. Ez utóbbi eredete vélhetően a Szent Gellért legendában is szereplő Szaunik ispán nevére vezethető vissza, Zounok alakban először 1075-ben fordul elő földrajzi névként.

A trianoni békeszerződés nem érintette a vármegye területét.

Az 1950-es megyerendezés során a megye területe kis mértékben módosult: a Tiszától bal partján fekvő, addig Heveshez tartozó Tiszafüred és környéke Szolnok megye része lett és néhány község kölcsönös átcsatolásával kiigazították Békés megyével közös határát.

Járások 1950-ig

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye a megalakulásától 1923-ig öt, azután hat járásra oszlott. 1886-tól volt a járásoknak a vármegye által kijelölt állandó székhelye,^[4] addig a főszolgabíró mindenkori lakhelye számított a székhelynek.

A megye járásai az alábbiak voltak (zárójelben 1886 utáni állandó székhelyeik).

1. Jászsági alsó járás (Jászapáti)
2. Jászsági felső járás (Jászberény)
3. Tiszai alsó járás (Tiszaföldvár)
4. Tiszai felső járás (Kenderes, majd 1895-től Kunhegyes)
5. Tiszai közép járás, (Tiszaroff, majd 1908-tól Törökszentmiklós)
6. Központi járás (1923-tól, székhelye Szolnok)

Meg kell jegyezni, hogy az 1890-es évekig a járások elnevezésének többféle változatával is lehetett találkozni, mint Alsó jászsági járás vagy Alsó-jászsági járás.

Városai 1950-ig

A vármegyében megalakulásakor kilenc rendezett tanácsú város volt. Közülük azonban 1886 és 1895 között három lemondott a többletterhekkel járó rangról, így 1895-től a megyében csak hat város volt. Jász-Nagykun-Szolnok azonban így is egyike volt a legtöbb várossal rendelkező vármegyéknek.

1. Jászberény
2. Karcag
3. Kisújszállás
4. Mezőtúr
5. Szolnok
6. Túrkeve
7. Jászárokszállás (1886-ig)
8. Kunhegyes (1893-ig)
9. Kunszentmárton (1895-ig)

Főispánjai 1950-ig

Járások 1950–1983 között

Az 1950-es megyerendezés előtt Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez hat járás tartozott. A Jászsági alsó járás székhelye Jászapáti volt, a Jászsági felső járásé Jászberény, a Központi járásé Szolnok, a Tiszai alsó járásé Tiszaföldvár, a Tiszai közép járásé Törökszentmiklós, a Tiszai felső járásé pedig Kunhegyes). A megyerendezéskor ezek mindegyike Szolnok megyéhez került, de a Tiszai alsó járás székhelyét áthelyezték Kunszentmártonba, ezenkívül ide csatolták Heves megyétől a Tiszafüredi járást, így az új megyében 1950. február 1-jétől hét járás volt.

Az 1950-es járásrendezés során, június 1-jén a megyében csak annyi változás történt, hogy valamennyi járás nevét a székhelyéhez igazították, ennek következtében a tanácsrendszer bevezetésekor Szolnok megye hét járásra oszlott (Jászapáti, Jászberényi, Kunhegyesi, Kunszentmártoni, Szolnoki, Tiszafüredi és Törökszentmiklósi).

Ezt követően 1983-ig a hétből három járás szűnt meg: a Jászapáti 1961-ben, a Kunhegyesi 1965-ben és a Törökszentmiklósi 1974-ben. A járások megszűnésekor, 1983 végén tehát a megyéhez négy járás tartozott (Jászberényi, Kunszentmártoni, Szolnoki és Tiszafüredi).

Városok 1950–1983 között

Az 1950-es megyerendezéskor Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez hat megyei város tartozott, Jászberény, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Szolnok és Túrkeve.

1983-ig egyetlen település szerzett városi rangot a megyében: Törökszentmiklós 1952-ben, így 1983-ra a városok száma hétre nőtt.

A tanácsok megalakulásától 1954-ig Szolnok, Karcag és Kisújszállás közvetlenül a megyei tanács alá rendelt város volt, Jászberény pedig a Jászberényi járáshoz tartozott közvetlenül a járási tanács alá rendelt városként. Mezőtúr és Túrkeve 1952-ig a Törökszentmiklósi járáshoz tartozott, azután a megyei tanács alá, Törökszentmiklós pedig 1952-ben történt várossá alakulásától a Törökszentmikósi járáshoz.

1954-től 1971-ig valamennyi város jogállása járási jogú város volt, azután pedig egyszerűen város.

Városkörnyékek 1971‑1983 között

Szolnok megye városai közül 1983-ig három körül alakult városkörnyék: a Mezőtúri, a Szolnoki és a Törökszentmiklósi, mindhárom 1974-ben, a Törökszentmiklósi járás megszüntetésével egyidőben. Mindegyik csak a városhoz legszorosabban kapcsolódó községeket foglalta magába, Szolnok járási székhely maradt 1983 végéig, Mezőtúr viszont korábban sem volt az.

Városok és városi jogú nagyközségek 1984‑1990 között

1984. január 1-jén valamennyi járás megszűnt az országban és a megye valamennyi városa városkörnyékközponttá vált Túrkeve kivételével, melyet lényegében körülvesznek a szomszédos városok. Ekkor alakult várossá a megyében nyolcadikként Tiszafüred, Kunszentmárton pedig városi jogú nagyközség és így nagyközségkörnyék-központ lett, majd 1986-ban szintén városi rangot kapott, kilencedikként. Végül 1989-ben alakult várossá Jászapáti, Kunhegyes és Martfű, ez utóbbi három település azonban már nem lett városkörnyékközpont. Ezzel 1990-re a megye városainak száma tizenkettőre nőtt.

Járások

Jász-Nagykun-Szolnok megye járásainak főbb adatai a 2013. július 15-ei közigazgatási beosztás szerint az alábbiak:

Kistérségek

Jász-Nagykun-Szolnok megye megszűnt kistérségeinek főbb adatai a 2013. július 15-ei beosztás szerint az alábbiak:

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye lakónépessége 2022. október 1-jén 355 809 fő volt, ami Magyarország össznépességének 3,7%-át tette ki. A 2011-es népszámlálás óta 30 785 fővel csökkent a vármegye lakosság száma. Ebben az évben az egy km²-re jutó lakók száma, átlagosan 64 ember volt. Jász-Nagykun-Szolnok vármegye népesség korösszetétele igen kedvezőtlen. 2022-ben a vármegye lakónépességének a 15%-a 14 évnél fiatalabb, míg a 65 éven felülieké 22% volt. 2022-ben a férfiaknál 71,1, a nőknél 78,1 év volt a születéskor várható átlagos élettartam. A legmagasabb befejezett iskolai végzettség szerint az érettségi végzettséggel rendelkezők élnek a legtöbben a vármegyében 22 028 fő, utánuk a következő nagy csoport az általános iskolai végzettséggel rendelkezők 80 317 fővel. 2022-ben a 6 évnél idősebb népesség 80%-nál volt internet elérési lehetősége. A népszámlálás adatai alapján a város lakónépességének 6,4%-a, mintegy 22 626 személy vallotta magát valamely kisebbséghez tartozónak. A kisebbségek közül cigány, német és ukrán nemzetiségűnek vallották magukat a legtöbben.

A 19. század utolsó harmadától Jász-Nagykun-Szolnok vármegye lakosságszáma egyenletesen növekedett, egészen az 1960-as évekig. A legtöbben 1960-ban éltek a vármegyében 461 307 fő. A 80-as évektől, egészen napjainkig folyamatosan csökken a vármegye népességszáma, ma már kevesebben laknak a vármegyében, mint 1900-ban.

A 2022-es népszámlálási adatok szerint a magukat vallási közösséghez tartozónak valló Jász-Nagykun-Szolnok vármegyeiek túlnyomó többsége római katolikusnak tartja magát. Emellett jelentős egyház a vármegyében még a református.

A megye legnagyobb nyereségű cégei a 2006-os adózott eredmény szerint (zárójelben az országos toplistán elfoglalt helyezés)

1. Electrolux Lehel Hűtőgépgyár Kft. (30), 2. Jász-Plasztik Kft. (87), 3. Szatmári Kft. (Jászberény) ( 134).

A térség ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi központja Szolnok.

Ipar

A vármegye ipara feldolgozó jellegű (gépgyártás, élelmiszerfeldolgozás).

Mezőgazdaság

Jász-Nagykun-Szolnok termőföldje igen jó minőségű, és a napsütéses órák száma is magas, emiatt a vármegye mezőgazdaságilag fontos, különösen a búza-, rizs-, kukorica-, napraforgótermesztésben és a sertés-, juh-, szarvasmarhatenyésztés.

A térség közúti és vasúti közlekedési csomópontja Szolnok, amely egyben forgalmas tiszai átkelőhely is.

Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Lásd:

• Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei múzeumok listája
• Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei kulturális programok listája

A megye kiemelkedő turisztikai vonzerejét jelentik a termálvizeket hasznosító gyógyfürdők (Szolnok, Martfű, Tiszafüred, Abádszalók, Berekfürdő, Cserkeszőlő, Jászberény, Jászapáti, Mezőtúr, Túrkeve). A vármegye szálláshelyeinek többsége a gyógyfürdők szomszédságában lévő kempingekben található. A turisták ellátását ezenkívül a falusi vendéglátás is segíti.

Lásd még:

• Jász-Nagykun-Szolnok vármegye turisztikai látnivalóinak listája
• Észak-Alföld turisztikai régió, Tisza-tó turisztikai régió

• 
  Zsinagóga Szolnokon
• 
  Szentháromság-templom Törökszentmiklóson
• 
  szolnoki Tiszavirág híd
• 
  Lehel kürtje Jászberényben
• 
  Szent Móric-kápolna Kunhegyesen
• 
  Szélmalomdomb Kengyelen
• 
  Szent István szobra Martfűn

Városok

Szolnok

Jászberény

Törökszentmiklós

Karcag

Mezőtúr

Kisújszállás

Tiszaföldvár

Tiszafüred

Túrkeve

Jászapáti

Kunszentmárton

Jászárokszállás

Kunhegyes

Fegyvernek

Martfű

Újszász

Jászkisér

Rákóczifalva

Jászfényszaru

Kenderes

Abádszalók

Besenyszög

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye városai

Népesség szerinti sorrendben, a KSH adatai alapján:^[7]

Sorsz.	Település	Lakónépesség	Kistérség
1.	Szolnok	71 521 fő (2018. jan 1.)[8] +/-	Szolnoki kistérség
2.	Jászberény	26 828 fő (2018. jan 1.)[9] +/-	Jászberényi kistérség
3.	Törökszentmiklós	19 890 fő (2018. jan 1.)[10] +/-	Törökszentmiklósi kistérség
4.	Karcag	19 732 fő (2018. jan 1.)[11] +/-	Karcagi kistérség
5.	Mezőtúr	16 086 fő (2018. jan 1.)[12] +/-	Mezőtúri kistérség
6.	Kisújszállás	10 877 fő (2018. jan 1.)[13] +/-	Karcagi kistérség
7.	Tiszafüred	10 745 fő (2018. jan 1.)[14] +/-	Tiszafüredi kistérség
8.	Tiszaföldvár	10 473 fő (2018. jan 1.)[15] +/-	Kunszentmártoni kistérség
9.	Túrkeve	8373 fő (2018. jan 1.)[16] +/-	Mezőtúri kistérség
10.	Jászapáti	8313 fő (2018. jan 1.)[17] +/-	Jászberényi kistérség
11.	Kunszentmárton	8034 fő (2018. jan 1.)[18] +/-	Kunszentmártoni kistérség
12.	Jászárokszállás	7649 fő (2018. jan 1.)[19] +/-	Jászberényi kistérség
13.	Kunhegyes	7521 fő (2018. jan 1.)[20] +/-	Tiszafüredi kistérség
14.	Fegyvernek	6205 fő (2018. jan 1.)[21] +/-	Törökszentmiklósi kistérség
15.	Martfű	6107 fő (2018. jan 1.)[22] +/-	Szolnoki kistérség
16.	Újszász	5946 fő (2018. jan 1.)[23] +/-	Szolnoki kistérség
17.	Jászfényszaru	5757 fő (2018. jan 1.)[24] +/-	Jászberényi kistérség
18.	Rákóczifalva	5303 fő (2018. jan 1.)[25] +/-	Szolnoki kistérség
19.	Jászkisér	5167 fő (2018. jan 1.)[26] +/-	Jászberényi kistérség
20.	Kenderes	4321 fő (2018. jan 1.)[27] +/-	Karcagi kistérség
21.	Abádszalók	4060 fő (2018. jan 1.)[28] +/-	Tiszafüredi kistérség
22.	Besenyszög	3230 fő (2018. jan 1.)[29] +/-	Szolnoki kistérség

A lakosság nagy része városokban él. A megyének 22 városa van. Érdekesség, hogy a városok közül öthöz is nagyobb kiterjedésű közigazgatási terület tartozik, mint amekkorán a megyeszékhely, Szolnok elterül.^[30]

Községek, nagyközségek

• Alt Empordà, Spanyolország, Katalónia
• Asti megye, Olaszország Piemont régió
• Bielsko járás, Lengyelország
• Brzesko járás, Lengyelország
• Brandenburg tartomány, Németország
• Dordogne megye, Franciaország
• Durham megye, Anglia
• Häme megye, Finnország
• Hargita megye, Románia, Székelyföld
• Lääne-Virumaa, Észtország
• Máramaros megye, Románia
• Mielec járás, Lengyelország
• Pas-de-Calais megye, Franciaország
• Somme megye, Franciaország
• Suski járás, Lengyelország
• Tarnówi járás, Lengyelország
• Teltow-Fläming járás, Németország
• Żywiec járás, Lengyelország

• Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánjainak listája Archiválva 2016. június 5-i dátummal a Wayback Machine-ben

A Wikimédia Commons tartalmaz Jász-Nagykun-Szolnok vármegye témájú médiaállományokat.

• Hivatalos oldal
• Útmenti keresztek Jász-Nagykun-Szolnok megyében (blog)
• Jász-Nagykun-Szolnok megyei panteon Jeles elődeink síremlékei, szobrai, emléktáblái

	Heves vármegye	Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye
Pest vármegye	Jász-Nagykun-Szolnok	Hajdú-Bihar vármegye
Bács-Kiskun vármegye	Csongrád-Csanád vármegye	Békés vármegye