Jód-triklorid

Szilárd állapotban síkalkatú dimer I₂Cl₆, pontosabban Cl₂I(μ-Cl)₂ICl₂ formában van jelen, két hídhelyzetű klóratommal.^[4] A különböző helyzetű klóratomok esetén a kötésszögek és kötéstávolságok nem azonosak.

Jól oldódik alkoholban, éterben, benzolban.^[1] Olvadt állapotban vezeti az elektromos áramot, ami arra utal, hogy ionokra szakad:^[3]

I₂Cl₆ ⇌ ICl₂⁺ + ICl₄⁻

Vízben hidrolizál:^[2]

${\displaystyle \mathrm {2\ ICl_{3}+3\ H_{2}O\longrightarrow \ 5\ HCl+ICl+HIO_{3}} }$

Számos fém-kloriddal tetrakloridok képződése közben reagál.^[forrás?]

Erős oxidálószer, szerves anyagokkal érintkezve azokat meggyújthatja.

Előállítható jód és −80 °C-os folyékony klór feleslegének reakciójával^[3] vagy jód-monokloridból klór hatására:^[1]

${\displaystyle \mathrm {Cl_{2}\ +\ ICl\ \longrightarrow \ ICl_{3}} }$

Előállítható folyékony jód és klórgáz 105 °C-ra történő melegítésével is.^[forrás?]

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Iodine trichloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben az Iodtrichlorid című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.