Képernyőfelbontás
A digitális televízió, számítógép-monitor vagy más megjelenítő eszköz kijelzőfelbontása vagy megjelenítési módja a megjeleníthető egyes dimenziókban különálló pixelek száma. Ez egy kétértelmű kifejezés lehet, különösen azért, mert a megjelenített felbontást különböző tényezők szabályozzák a katódsugárcsöves (CRT) kijelzők, a síkpaneles kijelzők (beleértve a folyadékkristályos kijelzőket) és a fix képelem (pixel) tömböket használó vetítőkijelzők esetében.
A felbontást általában szélesség × magasság formában adják meg, a mértékegységek pixelben vannak megadva: például az 1024 × 768 azt jelenti, hogy a szélesség 1024 pixel, a magasság pedig 768 pixel.
A kijelző felbontása kifejezés egyik használata a fix pixel-sorozatú kijelzőkre vonatkozik, mint például a plazma kijelzőpanelek (PDP), folyadékkristályos kijelzők (LCD), digitális fényfeldolgozó (DLP) projektorok, OLED kijelzők és hasonló technológiák, és egyszerűen a kijelzőt alkotó pixelek oszlopainak és sorainak fizikai számát jelenti (pl. 1920 × 1080). A rögzített rácsú kijelző következménye, hogy a több formátumú videobemenetek esetében minden kijelzőnek szüksége van egy "méretezőmotorra" (egy digitális videoprocesszorra, amely egy memóriamezőt tartalmaz), hogy a bejövő képformátumot a kijelzőhöz igazítsa.
A készülékkijelzők, például telefonok, táblagépek, monitorok és televíziók esetében a kijelző felbontása kifejezés használata a fenti meghatározás szerint téves, bár gyakori. A kijelző felbontása kifejezést általában a pixelméretekre, azaz az egyes dimenziókban található pixelek maximális számára használják (pl. 1920 × 1080), ami nem mond semmit annak a kijelzőnek a pixelsűrűségéről, amelyen a kép ténylegesen megjelenik: a felbontás helyesen a pixelsűrűségre, azaz a pixelek egységnyi távolságra vagy területre eső számára utal, nem pedig a pixelek teljes számára. A digitális mérésben a kijelző felbontását hüvelykenkénti képpontokban (PPI) adnák meg. Az analóg mérésben, ha a képernyő 10 hüvelyk magas, akkor a vízszintes felbontást egy 10 hüvelyk széles négyzetre mérik.[1] A televíziós szabványok esetében ezt jellemzően "képmagasságra vetített vízszintes felbontásként"[2] adják meg; például az analóg NTSC tévékészülékek általában körülbelül 340 sornyi "képmagasságra vetített" vízszintes felbontást képesek megjeleníteni az adáson kívüli forrásokból, ami körülbelül 440 teljes sornyi tényleges képinformációnak felel meg a bal szélétől a jobb széléig.[2]
