Kapafogú őselefántok

fosszilis emlőscsalád

A kapafogú őselefántok (Deinotheriidae) az emlősök (Mammalia) osztályának ormányosok (Proboscidea) rendjébe, ezen belül a fosszilis Plesielephantiformes alrendjébe tartozó család.

Kapafogú őselefántok
Evolúciós időszak: Késő oligocén - kora pleisztocén
A Deinotherium giganteum rekonstrukciója
A Deinotherium giganteum rekonstrukciója
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:Állatok (Animalia)
Törzs:Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs:Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály:Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály:Emlősök (Mammalia)
Alosztály:Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport:Eutheria
Alosztályág:Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend:Afrotheria
Rend:Ormányosok (Proboscidea)
Alrend:Plesielephantiformes
Shoshani et al., 2001
Család:Deinotheriidae
Bonaparte, 1845
Elterjedés
Elterjedési területük
Elterjedési területük
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kapafogú őselefántok témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kapafogú őselefántok témájú kategóriát.

Először Afrikában jelentek meg, majd Dél-Ázsiában és Európában. Létezésük alatt nem sokat változtak, legfeljebb méretük nőtt meg, a késő miocén idején ők voltak a legnagyobb szárazföldi állatok. Legjellegzetesebb külső jegyük az alsó állkapcsukból lefelé görbülő agyar.

Nem voltak túl változatos család, mindössze három nemük létezett: a Chilgatherium, a Prodeinotherium és a Deinotherium. Ezek az evolúciójuk során egymásból fejlődtek ki, és az egyik gyakorlatilag felváltotta a másikat. A mamutokkal (Mammuthus) és a masztodonfélékkel (Mammutidae) ellentétben a kapafogú őselefántok kihaltak a pleisztocén kezdete előtt, azaz már nem érték meg a jégkorszakot.

Leírásuk

Testük formája és testarányaik a ma élő modern elefántokéval (Elephantidae) gyakorlatilag megegyező volt. Lábaik hosszúak voltak, koponyájuk viszont lapítottabb. A felső fogsorukból hiányzott a metszőfog és a szemfog, helyette öt-öt pár zápfog volt jelen, amelyek az állkapocsban is jelen voltak. Az első fogakkal feltehetően összezúzták a táplálékot, a hátsókkal feldarabolták, hasonlóan a mai tapírokhoz (Tapiridae).

Az állkapocs első része lefelé görbült, ebben volt egy pár meghosszabbodott metszőfog, egyfajta agyar. Ezek is lefelé és hátrafelé görbültek, legismertebb jellegzetességük volt. A magyar nevükkel ellentétben a fogakat nem kapaként használták, hanem a növényzet lekopaszítására.

A kapafogú őselefántok megettek bármit, ami a talajszint felett nőtt. Fogaik állapota alapján lágyszárú erdei növényzetet ettek, kapafogukkal pedig a fák kérgét is képesek voltak lehántani.

A Deinotherium giganteum mellső lábai hosszabbak voltak, amelyekkel az állat az előretörő szavannás környezethez alkalmazkodott. A faj ugyanis feltehetőleg erdőről erdőre vándorolt, és közben át kellett vágniuk a számukra szinte semmilyen tápértékkel nem rendelkező füves pusztákon.

Evolúciójuk

Hogy mik voltak e család ősei, az jelenleg homályos, a fogazatuk hasonlósága alapján talán a Barytherium emlősnem lehetett. Annyi bizonyos, hogy az elefántféléktől már egészen korán elkülönültek a törzsfejlődés során. Első ismert fajuk a Chilgatherium harrisi volt, a késő oligocénban élt. Leleteit Afrikában találták meg, Viszonylag kis méretű volt, egy nagyobb disznó és egy kisebb víziló közötti termettel.

A korai miocén során a Prodeinotherium rend Eurázsiába vándorolt, testméretük pedig már egy kisebb elefántéval vetélkedett. A miocén során ez a testméret hatalmasra nőtt, annyira, hogy a Paraceratherium kihalása után a kapafogú őselefántok lettek a legnagyobb szárazföldi élőlények.

A pliocén kezdetétől a kapafogú őselefántoknak leáldozott. A Deinotherium indicum körülbelül 7 millió évvel ezelőtt halt ki, feltehetőleg ugyanazért, mint a Paraceratherium (az élőhelyek elsivatagosodása illetve a füves pusztaságok előretörése miatt). Európában még kitartott a Deinotherium giganteum, de számuk fokozatosan csökkent, majd eltűntek. Legfrissebb leleteiket Romániában találták meg. Afrikában a pliocén során még élt fajuk, együtt az első emberfélékkel. Itt körülbelül 1 millió évvel ezelőtt haltak ki, utolsó fajuk a Deinotherium bozasi volt. Itteni kihalásuk oka nem tisztázott de ebben az időben több más afrikai állatfaj is kihalt.

Rendszerezés

A családba az alábbi 2 alcsalád és 3 nem tartozik:

  • Chilgatheriinae Sanders, Kappelman & Rasmussen, 2004
    • Chilgatherium Sanders, Kappelman, & Rasmussen, 2004 - késő oligocén; Etiópia[1]
  • Deinotheriinae
    • Deinotherium Kaup, 1829 - középső miocén-kora pleisztocén; Afrika, Eurázsia[2] - típusnem
    • Prodeinotherium Ehik, 1930 - kora-középső miocén; Afrika, Eurázsia[3][4][5]

Jegyzetek

Források

  • Alan Turner: Ősemlősök, Móra Kiadó
  • Carroll, R.L.. Vertebrate Paleontology and Evolution. WH Freeman & Co. (1988. május 20.) 
  • Colbert, E. H.. Evolution of the Vertebrates, 2nd, John Wiley & Sons Inc (1969. május 20.) 
  • Gugliotta, Guy. „Six New Species of Prehistoric Mammals Discovered in Africa Find Proves Elephants Originated on Continent, Scientist Says, Washington Post”, 2003. december 4., A02. oldal 
  • Harris, J.M.. Deinotherioidea and Barytherioidea. Cambridge & London: Harvard University Press, 315–332,. o. (1978) 
  • Harris, J.M.. Family Deinotheriidae. Oxford: Clarendon Press, 22–39. o. (1983) 
  • Sanders, W.J.. Proboscidea,. New York: Columbia University Press (2003. május 20.) 
  • Sanders, W. J.. New large-bodied mammals from the late Oligocene site of Chilga, Ethiopia. [archivált változat], 365–392. o. (2004. május 20.). Hozzáférés ideje: 2019. augusztus 15. [archiválás ideje: 2005. május 29.] 
  • "Dinotherium", 1911 Encyclopædia Britannica

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Deinotheriidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Proboscidea#Classification című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.