Kulturális diplomácia

 A kulturális értékek, irodalmi, zenei, képzőművészeti alkotások bemutatása révén az egyik állam a kulturális diplomácia eszközével kíván egy másik államot a saját érdekei/értékei iránt elkötelezni.^[4] A kulturális diplomácia a  soft power egy típusa. A soft power lényege, hogy az adott állam a céljait a nemzeti értékei által kifejtett vonzerőn keresztül éri el, nem pedig kényszerítésekkel vagy a pénz eszközével. Vonzó nemzeti érték lehet például egy ország kultúrája, vagy politikai eszméi.^[5] A kultúra hatása pedig abban rejlik, hogy az általa képviselt érték képes arra, hogy külföldieknek vonzóvá tegye nemzetünket. A kulturális diplomácia a nyilvános diplomácia egy típusa is. A nyilvános diplomácia eszközével főleg a nagyobb államok élnek, céljuk, hogy saját társadalmukat és kultúrájukat minél szélesebb körökben tegyék ismertté, azért, hogy más országok támogatását elnyerjék saját külpolitikai céljaik megvalósítása érdekében.^[6] A kulturális diplomácia és a nyilvános diplomácia kapcsolatát pedig az adja, hogy egy nemzetet kulturális alkotásaival, tevékenységeivel lehet a legjobban reprezentálni.^[3] 

Bár a kulturális diplomácia, mint olyan, kormányzati tevékenység, a magánszektor is fontos szerepet játszik a megvalósításában. Nem a kormány alkotja a kultúrát; csak arra tehet kísérletet, hogy ismertté tegye azt, és meghatározza az ezen ismertségből származó nemzetpolitikai hatásokat. A kulturális diplomácia a nemzeti kulturális „erőforrások” és sikerek felhasználásával, külföldön való ismertté tételével próbál érvényt szerezni a nemzetközi környezetben.^[7] A nyitottság azonban kulcsfontosságú, hiszen a kulturális diplomácia kétszereplős tevékenység.^[8] Ha a másik ország nem mutat készséget az iránt, hogy a mi kulturális „termékeinket” befogadja, és saját kulturális értékeit sem szeretné megosztani velünk, akkor az együttműködés nem lesz sikeres. Ha azonban a kulturális értékek cseréje megvalósul, akkor ez nagyban hozzájárul a két nemzet közötti kölcsönös megértés erősítéséhet, és ebből következően befolyást szerezhetnek a másik országban. A kulturális diplomácia hitelessége nem onnan ered, hogy szorosan kapcsolódik a kormányzati intézményekhez, hanem a kulturális intézményekkel való együttműködésből.^[9]

A kulturális diplomácia célja, hogy hatással legyen más országokra, és azok állampolgáraira, és ezt a hatást használja fel ahhoz, hogy gazdasági és politikai céljaihoz támogatást szerezzen. . A kultúra elemeivel él, hogy rábírja a külföldi lakosságot és politikai vezetést az alábbiakra:^[1]

• pozitív kép kialakítása az ország lakosságáról, kultúrájáról és politikai eszméiről
• nagyobb mértékű kooperáció előmozdítása a két állam között
• megelőzni, kezelni vagy csökkenteni a célországgal kialakult konfliktusokat

A kulturális diplomácia egyben az országok közötti megértést is segíti, hiszen nemcsak a célországban alakulhat ki szimpátia a kulturális diplomáciával élő állam iránt, hanem a kulturális diplomáciát eszközként használó ország is jobban megismerheti célországát, annak politikai, kulturális értékeit. 

A kulturális diplomácia ritkán fókuszál specifikus politikai kérdésekre, inkább hosszú távú kapcsolat kialakítására törekednek az ezzel élő államok.^[10] További sajátosság, hogy a kulturális diplomácia képes a társadalom széles köreihez elérni. A kulturális diplomácia tehát ötletek, ideálok, bizonyos világszemlélet magvait veti el, amelyek vagy kibontakoznak egy idegen államban, vagy feledésbe merülnek.^[11]

Mindenekelőtt a kulturális diplomácia egy nemzet erejét reprezentálja, ugyanis más országok számára a kultúra minden területét bemutatja, amiből pedig az adott ország jólétéről, tudományos és technológiai fejlettségéről, versenyképességéről vonhatunk le következtetéseket.^[1] Az ország erejének érzékeltetésével pedig külföldön olyan kép alakul ki az adott államról, hogy az képes biztosítani saját biztonságát. Továbbá, mivel a kulturális diplomácia politikai és ideológiai témákat is magában foglal, és mert a meggyőzés eszközét használja, felhasználható, mint a politikai hadviselés eszköze és hasznos lehet a háború tradicionális céljainak elérésére.^[1] Egy kínai aktivista említette, hogy a sok hollywoodi film, amelyet a kínai társadalom látott, átformálta a bírósági szokásokat.^[12] Az efféle kulturális export hatásai (itt jelen esetben a filmek Kína jogi rendszerére gyakorolt hatása) pedig előnyösek az Amerikai Egyesült Államoknak és azon többi országnak, akik egy demokratikusabb Kínát szeretnének látni. 

Továbbá a kulturális diplomácia segít az állami tevékenységeket külföldön oly módon értelmezni, ahogy azt a cselekvő állam szeretné, ezáltal elkerülve azt, hogy rossz értelmezés miatt az adott cselekedet jelentéktelenné váljon.^[13] 

Egészében véve a kulturális diplomácia alkalmas arra, hogy a nemzet erejét reprezentálja, támogató környezetet építsen ki, és segítsen az információk összegyűjtésében és értelmezésében. Hozzájárul továbbá ahhoz, hogy nőjön az ország presztízse, és a nemzetpolitikai célok eléréséhez úgy, hogy segít ezek célokhoz külföldi támogatókat szerezni. A fent említett tevékenységek pedig hatással vannak a nemzetbiztonságra, és mivel ezeket a kulturális diplomácia eszközével éri el az állam, elmondhatjuk, hogy a kulturális diplomácia igenis fontos szerepet játszik a nemzetbiztonság kérdését illetően. 

A kulturális diplomácia a nemzet kultúrájának összes aspektusát felhasználja:^[1]

• művészetek, például: film, tánc, zene, festőművészet
• kiállítások, amelyek lehetőséget kínálnak a kultúra számos részterületének népszerűsítésére
• oktatási programok
•  irodalom-könyvtárak alapítása külföldön és népszerű hazai könyvek lefordítása idegen nyelvekre
•  kulturális programok rádión és televízión történő közvetítése

Mindezek az eszközök hozzájárulnak ahhoz, hogy egy másik ország lakossága megértse az adott nemzet kultúráját. Ám a kulturális diplomácia akkor éri el igazán a célját, ha azon eszközeivel él, amelyek a célközönség számára relevánsak. Ehhez azonban elengedhetetlen a célközönség ismerete. Ebben pedig segíthet az, ha a kormány együttműködik NGO-kal, vagy külföldi politikai pártokkal, amelyek tanácsot tudnak adni abban a kormánynak, mely kulturális diplomáciai eszközök relevánsak az ország lakosságának és melyek segíthetik elő leginkább kultúránk megértését.^[14] A kulturális diplomácia eszköztárát nem a kormány, hanem a kultúra hozza létre, a kormány szerepe, hogy megkönnyítse ezen kulturális „termékek” idegen közönség előtti előadását, megjelenítését, azért, hogy befolyást szerezzen az adott idegen országban.

A kulturális diplomácia számos egyedi kihívással szembesíti azokat a kormányokat, amelyek megkísérlik kulturális diplomáciai programok lebonyolítását. Az ezen programok során a külföldi közönségeknek bemutatott „termékek” felett ugyanis nincs kormányzati kontroll. Nem a kormány adja ki azokat a könyveket, készíti azokat a filmeket, TV programokat, zenéket, amelyek elérnek a közönséghez. A legtöbb, amit a kormány tehet, hogy igyekszik kialakítani egy nyitott, befogadó atmoszférát külföldön, hogy az üzenetek, amelyeket a kulturális diplomáciai eszközök hordoznak, elérjék a célközönséget.^[15] Napjaink globalizált világában a kormánynak képesnek kell lennie arra, hogy kontrollálja az információ áramlását, a kommunikációs technológiákat, a kereskedelmet is beleértve.^[16] Ez pedig szintén nehéz feladat a szabad piac miatt, hiszen a szabad piaci működés során nem a kormány az, aki az információáramlás nagy részét irányítja. Amit ez esetben a kormány tehet, hogy védi a kulturális „termékek” exportját a kereskedelmi egyezményekben foglaltakra hivatkozva, vagy hozzáférést szerez külföldi telekommunikációs hálózatokhoz.^[17]

Lehetséges, hogy a külföldi kormány elutasít, ellenez bizonyos kulturális exportot, annak ellenére, hogy az a lakosságának tetszene.^[18] A kultúra bizonyos elemeit sértőnek tarthatják a külföldi közönségre nézve. Bizonyos kulturális tevékenységek alááshatnak bizonyos nemzeti politikai törekvéseket. Például Amerikában számos nyilvános vita folyt az iraki háborúról, miközben a kormány hivatalos állásfoglalása még mindig az iraki háború mellett szólt.^[1] A tiltakozások az iraki háború ellen azonban folyamatosan erősödtek. Ezen tiltakozások pedig számos külföldi számára tették vonzóvá Amerikát, annak ellenére, hogy az, ami a vonzerőt adta, az amerikai kormánypolitikával teljesen ellentétes.^[18] A kulturális diplomácia sikerének értékét szintén nehéz mérni.

• Alliance française, Franciaország
•  Balassi Intézet, Magyarország (1927- )
• British Council, Egyesült Királyság (1934– )
• Confucius Institute, Kína
• Danish Cultural Institute, Dánia (1940- )
• Goethe-Institut, Németország
• Istituto Italiano di Cultura, Olaszország
• Japan Foundation, Japán
• United States Information Agency, USA (1953–99)

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Cultural diplomacy című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.