Lőrinci (Magyarország)

A vármegye nyugati részén terül el, a Zagyva folyó völgyében, a Mátra és az Alföld találkozásánál. Többé-kevésbé elkülönülő településrészei a központjától északra fekvő Selyp, az attól nyugatra, a 21-es főút csomópontja körül, illetve még nyugatabbra fekvő Vörösmajor, illetve hozzá tartozik a Mátravidéki Erőmű területe is.

A közvetlenül határos települések: észak felől Zagyvaszántó, északkelet felől Petőfibánya, kelet felől Ecséd, dél felől Hatvan, délnyugat felől Heréd, nyugat felől Nagykökényes, északnyugat felől pedig Héhalom.

Legfontosabb közúti megközelítési útvonala a Hatvan és Salgótarján térségét összekötő, a nemzetközi forgalomban is jelentős 21-es főút, mely a lakott területeit nyugat felől elkerülve húzódik. Lőrinci és Selyp központja is az ezzel nagyjából párhuzamosan futó 2401-es út mentén terül el, észak-déli irányban. Petőfibányával a 2402-es, Zagyvaszántóval a 2403-as, Heréddel a 2133-as út köti össze, az erőmű térségét pedig a 24 101-es és a 24 114-es számú mellékutak szolgálják ki.

A várost az elővárosi autóbusz járatok Hatvannal, a helyközi járatok Salgótarjánnal és Pásztóval kötik össze.

Elérhető vasúton is, a Hatvan–Salgótarján vasútvonalon, ahol két vasútállomással (Mátravidéki Erőmű és Selyp), illetve a kettő között egy vasúti megállóhellyel (Lőrinci) is rendelkezik. Mindhárom helyen elsősorban a Hatvan és Somoskőújfalu között közlekedő személyvonatok állnak meg. Az erőmű állomását közúton a 24 114-es út szolgálja ki, Lőrinci megállóhely közvetlenül a 2133-as út vasúti keresztezése mellett helyezkedik el, Selyp vasútállomás közúti megközelítését pedig a 2402-es útból kiágazó 24 301-es mellékút biztosítja.

A település a bronzkorban lakott hely volt, a hatvani kultúra uralkodott itt. A városban előkerültek továbbá avar, népvándorláskori, majd Árpád-kori leletek is.

1267-ből való a település első említése ecclesia de Laurencio (okleveles forrás)formában. Selyp is ebben az időszakban alakult ki önálló községként. A 14–15. században sok kézen forgott a település. 1544-ben került török kézre, adózás szempontjából a hatvani szandzsákhoz tartozott.

Több birtokosa is volt a falunak a XIV-XV. században (pl.: Rozgonyiak), majd később a váradi püspökség tulajdona lesz. Selyp puszta önállóan lakott falu volt, a Rátót majd az Ákos nemzetség vagyonát gyarapította.A törökök kiűzése 1685-ben történt a környékről, majd Hatvannal együtt császári kezelésbe került a terület. 1695-ben épült a temploma, amelyet azonban 1773-ban átépítettek. 1730-tól a Grassalkovich család tulajdonába került a település. A 18. század végén központi jelentősége nőtt, sóhivatal létesült itt, valamint Selyp a település részévé vált.Kincstári sóhivatal és sóelosztó működött a településen. A lakosok egy része sófuvarozással foglalkozott, Poroszlóról és Szolnokról hozták ide a sókockákat.

A település fejlődésének alapköve a Pest–Hatvan–Losonc–Besztercebánya vasút 1867-es megnyitása volt. 1881-ben gőzmalom, 1889-ben a Selypi Cukorgyár Rt., 1908-ban a Magyar Vulkánczementgyár jött létre Lőrinciben, de a 20. század elején működött itt kőbánya, erőtakarmánygyár, sajtgyár, téglagyár és cserépkályhagyár is.

1940-ben nagy jelentőségű beruházás készült el, amikor megnyílt a Mátravidéki Erőmű. 1950-es megyerendezés során a korábban Nógrád vármegye Sziráki járásbeli település Heves megye része lett. 1989-ben, illetve 1990-ben a korábbi településrész, Petőfibánya, mint új enklávé község, és a volt társközség, Zagyvaszántó függetlenedett Lőrincitől, amely 1992-ben kapta meg a városi rangot. 1999-ben az erőművet a Magyar Villamos Művek (MVM) tovább bővítette.^[4]

Álló, háromszögű tárcsapajzs. A címer vezéralakja, Szent Lőrinc vértanú bal kezében a vértanúságban aratott győzelmét szimbolizáló pálmaággal, jobb kezében vértanúsága elszenvedésének módjára utaló vasrostéllyal. A címerpajzs alapszíne kék. A címeralak zöld dombon áll, amely a pajzstalpat foglalja el. A címeralak ezüst, a fej és körülötte a glória arany, a pálmaág zöld, a vasrostély fekete színben került ábrázolásra.

A város címere a XVIII. század második feléből származik.

• 1990–1994: Varga Antal (független)^[5][6]
• 1994–1998: Varga Antal (független)^[7]
• 1998–2002: Varga Antal (független)^[8]
• 2002–2006: Víg Zoltán (Lőrinci Város Jövőéért Baráti Egyesület)^[9][10]
• 2006–2010: Víg Zoltán (Lőrinci Város Jövőéért Baráti Egyesület-MSZP))^[11]
• 2010–2014: Víg Zoltán (Lőrinci Város Jövőéért Baráti Egyesület)^[12]
• 2014–2019: Víg Zoltán (független)^[13]
• 2019–2024: Víg Zoltán (független)^[1]
• 2024– :

A település népességének változása:

2001-ben a település lakosságának 97%-a magyar, 3%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.^[14]

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 83,3%-a magyarnak, 2,2% cigánynak, 0,3% németnek, 0,2% románnak mondta magát (16,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 47,8%, református 3,2%, evangélikus 0,4%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 17,5% (29,3% nem nyilatkozott).^[15]

2022-ben a lakosság 86,6%-a vallotta magát magyarnak, 1,5% cigánynak, 0,3% németnek, 0,2% ukránnak, 0,2% románnak, 0,1-0,1% szlováknak, görögnek és szerbnek, 2,7% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (13% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 32% volt római katolikus, 2,7% református, 0,6% evangélikus, 0,5% görög katolikus, 0,1% izraelita, 0,1% ortodox, 1,9% egyéb keresztény, 0,6% egyéb katolikus, 16,7% felekezeten kívüli (44,7% nem válaszolt).^[16]

Mára a mezőgazdaság szinte teljesen kiveszett a település életéből. Legjelentősebb üzemei az Erőmű, a Mátravidéki Cukorgyárak, a Zsófia Malom és az Eternit voltak. Ezek közül a cukorgyártás 1999-től megszűnt, a telephelyet a Heves Acél Kft. vásárolta meg. Az Eternit visszavonta gyártását az eredeti, nyergesújfalui gyárába.

Egyre több szolgáltatási és kereskedelmi létesítmény is alakul a városban.

Lőrinciben három óvoda és egy kétépületes általános iskola működik, ahol tehetséggondozó és korrekciós képzés is működik. A város helyet ad továbbá a Március 15. Szakképző Iskolának, amely több szakmában végez szakmunkás- és szakközépiskolai oktatást. A településen alapfokú zeneiskola is működik. A város kulturális életének egyik jelentős színtere a könyvtár, amely az olvasáson kívül kulturális rendezvényeket is kínál. Továbbá a Selypi Kultúrház funkcionál még hasonlóan. Lőrincin működik a Strauss Szalonzenekar is.

Lőrinci sportéletének legjelentősebb szereplője a Kinizsi Sportklub, amely elsősorban a labdarúgás és tenisz terén működik.

• Szent Mihály-templom
• Szent Anna-kápolna
• Tornyai-Schossberger-kastély Selypen
• Tájház

• 1906-ban Selypen született Kepes György (†2001, Cambridge (Massachusetts), USA) festő, tervező, képzőművészeti író.

Lőrinci négy várossal őriz testvérvárosi kapcsolatot, melyek:

• Casalmaggiore, Olaszország
• Zduńska Wola, Lengyelország
• Sankt Lorenz, Ausztria
• Santa Maria di Licodia, Olaszország^[17]

• 
  A római katolikus templom
• 
  A tájház
• 
  A Szent Anna-kápolna
• 
• 
  1956-os emlékmű

• Lőrinci hivatalos honlapja