Mašićka Šagovina

Bródtól légvonalban 59, közúton 69 km-re északnyugatra, Pozsegától légvonalban 30, közúton 43 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 8, közúton 12 km-re északkeletre, a Psunj-hegység lejtőin, a Trnava-patak partján fekszik.

Ság várát^[2] és uradalmát II. András 1210-ben kelt oklevele említi először, melyben a templomosok lovagrendjét megerősíti többek között az egykor Pozsega várához tartozott Lesnissa és Racessan földjeinek birtokában és leírja e földek határait. A török 1544-ben foglalta el és náhije központjává tette. A vár a törökellenes harcokban teljesen elpusztult.

A török kiűzése után a 18. század elején főként Boszniából pravoszláv vlachok és katolikus horvátok települtek ide be létrehozva Šagovinát, mely már a 18. században is két település volt. A pravoszláv település (a mai Mašićka Šagovina) a gradiskai ezredhez, a katolikus település (a mai Cernička Šagovina) pedig Pozsega vármegyéhez tartozott. Mašićka Šagovina az első katonai felmérés térképén „Dorf Schagovin” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Sagovina” néven szerepel.^[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Sagovina” néven 70 házzal, 74 katolikus és 284 ortodox vallású lakossal találjuk.^[4] A gradiskai határőrezredhez tartozott, majd a katonai közigazgatás megszüntetése után Pozsega vármegyéhez csatolták. A 19. század végén és a 20. század elején Csehországból az olcsó földek miatt cseh családok települtek ide.

1857-ben 175, 1910-ben 236 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 74%-a szerb, 25%-a cseh anyanyelvű volt. Ekkor a másik Šagovinától való megkülönböztetésül a szomszédos Mašićról a Šagovina Mašićka nevet kapta. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.

1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 90%-a szerb, 8%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború során a település már a háború elején 1991 tavaszán szerb ellenőrzés alá került. 1995. május 2-án a „Bljesak-95” hadművelet második napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság legnagyobb része elmenekült. 2011-ben a településnek 7 lakosa volt.

Urunk mennybemenetele tiszteletére szentelt pravoszláv temploma a 20. század elején épült. A délszláv háborúban 1992-ben a frontvonalba esett, súlyos sérülések érték. Ma is romos állapotban áll.

• A község hivatalos oldala (horvátul)
• Branko Nadilo: Várak a Pszunj és a Pozsegai hegység déli lejtőin^{[halott link]} (megjelent a Građevinar horvát építészeti folyóirat 2004. évi 12. számában, fordította: Szatanek József)
• Cernik község hivatalos oldala (horvátul)
• Az első katonai felmérés térképe
• A Bljesak-95 hadművelet Archiválva 2019. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben

• A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
• Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. kötet – Pozsega vármegye.
• Ive Mazuran: Popis naselja i stanovistva u Slavonii 1698. godine. – Szlavónia 1698-as összeírása 22. oldal. (horvátul)
• Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 978-953-7442-07-1 (horvátul)
• Kristina Rupert: Topografija Požeške županije do 1526. godine – diplomamunka (horvátul)
• Okučani kulturális emlékei (horvátul)