Monaco az Eurovíziós Dalfesztiválokon

Évről évre

Monaco 1959-ben vett részt először a versenyen. Első versenyzőjük Jacques Pills volt Mon ami Pierrot című dalával, ami összesen egy pontot gyűjtött össze. Annak ellenére, hogy a debütáláson az utolsó helyen végeztek, később sokkal sikeresebbek voltak, és szinte minden alkalommal az első tízben végeztek.

1960-ban már jobb eredményt értek el, harmadikak lettek. A következő évben tizedikek lettek. 1962-ben mindössze 13 ponttal maradtak le a győztes Franciaország után. 1963-ban ötödikek, 1964-ben ismét harmadikak, 1965-ben pedig kilencedikek lettek. Legrosszabb eredményüket 1966-ban szerezték, amikor nulla ponttal utolsók lettek. A következő évben ötödikek, utána hetedikek majd hatodikak lettek.

1970-ben holtversenyben nyolcadikként végeztek Belgiummal és Olaszországgal. 1971-ben aratták első, és eddigi egyetlen győzelmüket. Séverine Un banc, un arbre, une rue című dala 128 pontot összegyűjtve megnyerte a versenyt. A dal a tizennyolc fős mezőnyből hat országtól gyűjtötte be a maximális 10 pontot. A következő évi verseny megrendezését nem vállalták, így Monaco az egyetlen ország, amely meg tudta nyerni a versenyt, de sosem volt házigazda. Győzelmük után újra rossz eredményt értek el, tizenhatodikak lettek a tizennyolc fős mezőnyben. 1973-ban nyolcadikak, 1974-ben negyedikek lettek. 1975-ben ismét nem jutottak a legjobb tíz közé, tizenharmadikkét zárták a versenyt, viszont a kövezetkő évben újra bronzérmesek lettek. 1977-ben és 1978-ban negyedik helyen végeztek, 1979-ben tizenhatodikak lettek.

A TMC 1980-ban visszalépett a versenytől, és csak huszonöt év múlva, 2004-ben, az elődöntők bevezetésekor nevezett be ismét. Ekkor három sikertelen elődöntős szereplés után a visszalépés mellett döntöttek. 2023-ban tizenhét kihagyott év után visszatértek volna a versenyre, mivel a 2022-es monacói állami költségvetés tartalmazta a hercegség szereplésének költségét a 2023-as versenyre.

Nyelvhasználat

Monaco huszonnégy dalának mindegyike francia nyelvű volt. Csak a legutolsó, 2006-os daluk nem volt teljes egészében francia, az néhány tahiti nyelvű részt is tartalmazott.^[1]

A dalverseny első éveiben nem vonatkozott semmilyen szabályozás a nyelvhasználatra. 1966-tól az EBU bevezette azt a szabályt, hogy mindegyik dalt az adott ország egyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagyis Monaco indulóinak francia nyelven. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre eltörölték, majd 1999-ben véglegesen, de ők egyszer sem éltek a szabad nyelvhasználat lehetőségével, minden alkalommal saját nyelvű dallal neveztek.

Nemzeti döntő

Kis ország révén gyakran külföldiek képviselték a hercegséget, főleg franciák. A Télé Monte Carlo kivétel nélkül minden alkalommal nemzeti döntő nélkül, belső kiválasztással jelölte ki indulóját

1959–2006

Monaco a következő országoknak adta a legtöbb pontot az elődöntőben: Hely Ország Pont 1.  Ciprus 22 2.  Dánia 20 3.  Hollandia 16 4.  Bosznia-Hercegovina 12  Izrael 6.  Finnország 7.  Svédország 8 8.  Írország 7  Románia  Szerbia és Montenegró

Monaco a következő országoktól kapta a legtöbb pontot az elődöntőben: Hely Ország Pont 1.  Franciaország 18 2.  Andorra 17 3.  Ciprus 4 4.  Albánia 2  Észtország  Moldova 7.  Lengyelország 1

Monaco még sosem adott pontot az elődöntőben a következő országoknak: Andorra, Ausztria, Bulgária, Egyesült Királyság, Lengyelország, Magyarország, Málta, Moldova, Németország, Norvégia, Oroszország, Örményország,Spanyolország, Törökország

Monaco még sosem kapott pontot az elődöntőben a következő országoktól: Ausztria, Belgium, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Dánia, Egyesült Királyság, Észak-Macedónia, Fehéroroszország, Finnország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Izland, Írország, Izrael, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Németország, Norvégia, Oroszország, Örményország, Portugália, Románia, Szerbia és Montenegró, Szlovénia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Törökország, Ukrajna

Monaco a következő országoknak adta a legtöbb pontot a döntőben: Hely Ország Pont 1.  Franciaország 96 2.  Egyesült Királyság 88 3.  Németország 60 4.  Spanyolország 57 5.  Olaszország 55 6.  Svájc 52 7.  Írország 44 8.  Luxemburg 43 9.  Izrael 38 10.  Belgium 37

Monaco a következő országoktól kapta a legtöbb pontot a döntőben: Hely Ország Pont 1.  Olaszország 56 2.  Németország 56 3.  Egyesült Királyság 55 4.  Svédország 47 5.  Hollandia 6.  Luxemburg 43 7.  Franciaország 42 8.  Finnország 41 9.  Belgium 40 10.  Spanyolország 39

Monaco még sosem adott pontot a döntőben a következő országoknak: Albánia, Lengyelország, Magyarország, Moldova, Oroszország és Örményország

Monaco mindegyik országtól kapott legalább egy pontot a döntőkben

Az 1971-es Eurovíziós Dalfesztivál Monaco győzelmével zárult, ám egyedül nem tudták megrendezni a versenyt. Először a francia TV-t kérték fel a segítségre, akik szívesen megrendezték volna a versenyt, de csak úgy, ha Franciaországban tartják, és nem az eredetileg tervezett Monte-Carlói Operaházban. A monacói tévétársaság ezt nem fogadta el, és végül pénzügyi okokra hivatkozva lemondott a rendezésről, és ezután a BBC-t kérték fel.^[2]

• 
  François Deguelt Luxembourgban (1962)
• 
  Marjorie Noël Nápolyban (1965)
• 
  Dominique Dussault Amszterdamban (1970)
• 
  Mary Christy Hágában (1976)
• 
  Maryon Gargiulo Isztambulban (2004)

• Monaco profilja a eurovision.tv-n