Németország az Eurovíziós Dalfesztiválokon

Évről évre

Németország egyike annak a hét országnak, melyek részt vettek a legelső, 1956-os Eurovíziós Dalfesztiválon.

A kezdeti években nem tartoztak a sikeres országok közé, 1964-ben és 1965-ben sorozatban kétszer nulla ponttal az utolsó helyen zártak. Ezt a későbbi években még három másik utolsó hely követte.

1970-ben először tudtak a dobogón végezni, és a következő két évben ott is maradtak; három egymást követő évben végeztek a harmadik helyen. A nyolcvanas években érték el legnagyobb sikereiket, főleg Ralph Siegel dalszerzőnek köszönhetően. (Siegel összesen tizennégy alkalommal volt a német versenydal szerzője, utoljára 2003-ban.) 1979 és 1982 között minden évben az ő szerzeményével neveztek: egy negyedik hely, és sorozatban két második hely után 1982-ben aratták első, és egészen 2010-ig egyetlen győzelmüket. Az első győzelmet még két újabb második hely követte néhány éven belül. 1977 és 1987 között mindössze egyszer nem tudtak az első tízben végezni.

Ezt követően eredményeik leromlottak, 1995-ben mindössze egy pontot kapva zártak az utolsó helyen. A következő évben részt se vehettek, ugyanis 1996-ban rendhagyó módon egy előválogatót rendeztek, ahol nem tudtak továbbjutni. Ez az egyetlen alkalom a verseny történetében, hogy nem szerepeltek a döntőben, de így is Németország az egyetlen ország, amelyik mindegyik versenyre nevezett dalt.

A 2000-ben bevezetett Négy Nagy státuszának köszönhetően minden évben automatikusan döntősek, és nem kell részt venniük az elődöntőben, ám a másik három országhoz hasonlóan gyakran a táblázat alján zártak az utóbbi években. Nagyot fordult a kocka 2010-ben, amikor sikerült Lena dalával, a Saterlite-tal, második győzelmüket elérni, így a 2011-es Eurovíziós Dalfesztiválnak Düsseldorf adott otthont. A hazai versenyen az előző évben győztes Lena Meyer-Landrut vett részt újból, ekkor a tizedik helyen zárt. 2012-ben ismét sikerült bekerülniük a legjobb 10 közé, a következő két évben azonban a 21. és 18. helyen végeztek. 2015-ben 0 ponttal végeztek az utolsó helyen - a házigazdával, Ausztriával együtt. 2016-ban ismét utolsók lettek, 2017-ben pedig egy hellyel jobb eredményt értek el, amikor utolsó előttiek lettek. 2018-ban hat év után újra sikerült a legjobb 10 közé kerüli, Michael Schulte You Let Me Walk Alone című dalával negyedik helyen zártak. Érdekesség, hogy az alábbi dal kapta a legtöbb pontot Németország eurovíziós történelme során. A siker azonban nem tartott sokáig, hiszen a következő évben ismét rossz eredményt értek el. A S!sters utolsó előtti helyen végzett, valamint a nézői szavazás során nulla pontot kapott.

2020-ban a Ben Dolic képviselte volna az országot, azonban március 18-án az Európai Műsorsugárzók Uniója bejelentette, hogy 2020-ban nem tudják megrendezni a versenyt a COVID–19-koronavírus-világjárvány miatt. A német műsorsugárzó jóvoltából végül nem kapott újabb lehetőséget az ország képviseletére a következő évben.^[1] 2021-ben csak úgy, mint 2019-ben, ismét utolsó előttiek lettek és a nézői szavazás során nulla pontot kaptak. Rajtuk kívül az Egyesült Királyság, Spanyolország és a rendező Hollandia kapott szintén nulla pontot a nézőktől. 2022-ben utolsók lettek a döntőben, a zsűri szavazáson nem kaptak pontot, a nézői szavazáson csupán 6 pontot sikerült összegyűjteniük. 2023-ban a Németországot képviselő Lord of the Lost is utolsó helyen zárt Liverpoolban.

Nyelvhasználat

Németország eddigi hatvanöt versenydalából negyvenegy német nyelvű, tizenhét angol nyelvű volt, hat kevert nyelvű: három angol és német, egy angol és török, egy német és francia, 1999-ben pedig egy négy nyelvet megszólaltató dallal neveztek.^[2]

A dalverseny első éveiben nem vonatkozott semmilyen szabályozás a nyelvhasználatra. Ekkor egyszer, 1961-ben neveztek egy francia nyelvű részeket is tartalmazó dallal. 1966-tól az EBU bevezette azt a szabályt, hogy mindegyik dalt az adott ország egyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagyis Németország indulóinak német nyelven. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre eltörölték. Ekkor 1975-ben egy német és angol kevert nyelvű dallal neveztek, 1977-ben pedig egy angol dallal. 1977-ben már ismét érvénybe lépett a nyelvi szabály, de ekkor Németország és Belgium kivételesen mentesült ez alól, mert már korábban kiválasztották indulójukat.

A nyelvhasználatot korlátozó szabályt 1999-ben véglegesen eltörölték, és azóta főleg angol nyelvű dalokkal neveztek.

Nemzeti döntő

Bővebben: Unser Song

Németország nemzeti döntője a Vorentscheid, és néhány kivételtől eltekintve az ország debütálása óta minden alkalommal megrendezték.

Kezdetekben egy zsűri választotta ki az indulók közül a nyertest.^[3] Ettől a lebonyolítási módtól ritkán tértek el, például 1972-ben kétfordulós volt a szavazás.^[4]

1979-től vált jellemzővé az a szavazási módszer, hogy egy több száz fős, a német lakosságot reprezántáló csoport szavazatai alapján választották ki a győztest.^[5] Ez 1988-ig maradt érvényben, a következő évben már telefonos szavazást alkalmaztak.^[6]

1993 és 1995 között nem rendeztek nemzeti döntőt, de utána visszatértek a korábbi formátumhoz. 2000-ben másfél millióan szavaztak, és a szavazatok több mint felét Stefan Raab kapta.^[7] 2002-ben a The Kelly Family, 2004-ben a Scooter is versenyzett, de nem sikerült elnyerniük a részvétel jogát.^[8] 2006 és 2008 között a korábbiaknál kevesebb előadó részvételével rendezték a nemzeti döntőt. 2006-ban az 1972-es Eurovíziós Dalfesztivál győztese, Vicky Leandros is indult.^[9]

2009-ben – 1995 óta először – a nemzeti döntő nélküli belső kiválasztás mellett döntött a német tévé, de már ekkor megerősítették, hogy a következő évben visszatérnek a nemzeti válogatóhoz. 2010-ben először, castingshow formátumú tehetségkutatót rendeztek Unser Star für Oslo címmel, mely kifejezetten sikeresnek bizonyult, hiszen sikerült megnyerniük az Eurovíziós Dalversenyt. 2011-ben az első széria győztesét indították újra, Lenát, akinek az Unser Song für Deutschland című műsorban választottak dalt. Majd ezt követő években a 2010-eshez hasonló módon megtartották az Unser Star für Bakut, amely szintén tehetségkutató műsorként funkcionált. A műsort 2013 és 2019 között ismét nemzeti döntőként rendezték meg, de ekkor már csak egyetlen adást rendeztek. 2020-ban és 2021-ben a sorozatos rossz eredmények megszerzése után belső kiválasztással jelölték ki a német indulót.^[10]

2022-ben egy új formátummal, a Germany 12 Points elnevezésű nemzeti döntővel próbálkoznak.^[11] A döntőben az online szavazás mellett telefonos és SMS szavazással dönthetik el a nézők, hogy ki képviselje az országot Olaszországban.

Visszaléptetett indulók

1956–2023

Németország a következő országoknak adta a legtöbb pontot a döntőben: Hely Ország Pont 1.  Svédország 222 2.  Egyesült Királyság 205 3.  Franciaország 181 4.  Törökország 170 5.  Írország 164 6.  Norvégia 161 7.  Olaszország 157 8.  Hollandia 155 9.  Izrael 141 10.  Svájc 141

Németország a következő országoktól kapta a legtöbb pontot a döntőben: Hely Ország Pont 1.  Spanyolország 237 2.  Dánia 193 3.  Svájc 193 4.  Portugália 185 5.  Portugália 185 6.  Egyesült Királyság 171 7.  Belgium 169 8.  Írország 168 9.  Hollandia 167 10.  Ausztria 154

Németország még sosem adott pontot a döntőben a következő országoknak: Fehéroroszország, Marokkó, Montenegró, San Marino és Szlovákia.

Németország még sosem kapott pontot a döntőben Montenegrótól.

Németország a következő országoknak adta a legtöbb pontot az elődöntőben: Hely Ország Pont 1.  Svédország 88 2.  Lengyelország 84 3.  Románia 62 4.  Norvégia 59 5.  Izrael 59 6.  Svájc 56 7.  Horvátország 51 8.  Hollandia 51 9.  Finnország 49 10.  Szerbia 49

Németország még sosem adott pontot az elődöntőben a következő országoknak: Andorra, Monaco és Szlovákia

Barbara Dex-díj

Év	Előadó	Dal	Eredmény az Eurovízión		Helyszín
			Helyezés	Pontszám
1998	Guildo Horn	Guildo hat euch lieb!	9.	86	Egyesült Királyság, Birmingham

• 
  Margot Hielscher Hilversumban (1958)
• 
  Katja Ebstein Amszterdamban (1970)
• 
  Roger Cicero Helsinkiben (2007)
• 
  A No Angels Belgrádban (2008)
• 
  Az Alex Swings Oscar Sings! Moszkvában (2009)
• 
  Lena Oslóban (2010)
• 
  Lena Düsseldorfban (2011)
• 
  Roman Lob Bakuban (2012)
• 
  Cascada Malmöben (2013)
• 
  Elaiza Koppenhágában (2014)
• 
  Ann Sophie Bécsben (2015)
• 
  Jamie-Lee Stockholmban (2016)
• 
  Levina Kijevben (2017)
• 
  Michael Schulte Lisszabonban (2018)
• 
  A S!sters Tel-Avivban (2019)
• 
  A Lord of the Lost Liverpoolban (2023)

• Németország a Junior Eurovíziós Dalfesztiválokon

• Németország profilja a eurovision.tv-n
• Az NRD eurovíziós honlapja