Párizsi metró

a francia főváros metróhálózata

A párizsi metró (franciául: Métro de Paris) a francia főváros, Párizs metrórendszere. 16 metróvonalból áll, amelyek főleg föld alatt haladnak, és teljes hosszuk eléri a 226,9 kilométert. A rendszer, amely Párizs egyik jelképévé vált, híres kiterjedt belvárosi útvonálhálózatáról és a szecesszió által befolyásolt homogén építészeti stílusáról.

Párizsi metró
(Métro de Paris)
Adatok
Ország Franciaország
HelyszínPárizs
Típusmetró
Átadás1900. július 19.
Hálózat hossza226,9 km
Vonalak száma14+2
Állomások/megállók száma308
Általában használt járműa párizsi metró járműparkja
Nyomtávolság1435 mm
Feszültség750 V egyenáram
Napi forgalom5,23 millió (2012)
Éves forgalom1 559 500 000 (2018)[1]
Üzemeltető
ÜzemeltetőRATP
MegrendelőSyndicat des transports d'Île-de-France
Tulajdonos
  • RATP
  • Syndicat des transports d'Île-de-France
Elhelyezkedése
Párizsi metró (Métro de Paris) (Franciaország)
Párizsi metró (Métro de Paris)
Párizsi metró
(Métro de Paris)
Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 48° 51′ 25″, k. h. 2° 21′ 05″, k. h. 2° 21′ 05″
A Párizsi metró
(Métro de Paris) weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Párizsi metró
(Métro de Paris)
témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Története

Az első vonalat 1900-ban avatták fel a világkiállításra. A hálózatot az első világháború kezdetén kibővítették, a metró magja 1920-as évekre készült el. Az 1930-as években a metróvonalak átlépték Párizs határait, mivel megkezdődött az agglomerációs elővárosok bekapcsolása a rendszerbe. A 11. vonal is ebben az évtizedben épült fel. Az 1950 és 1970 közötti décennies voitures (magyarul az autók évtizedei) után több külvárosi vonalat hoztak létre. Az 1960-as években megnyitott RER kibővítette a hálózat kapacitását. A 20. század végén megnyílt a teljesen automatizált 14. vonal, amelyet a RER A vonalának felváltására szántak.

Ma a metró naponta 4,5 millió utast szállít (1,365 milliárd utas 2005-ben). 302 állomást üzemeltet, melyek közül 62-t több vonal is érint.

A vállalat, amely eredetileg a metrót üzemeltette, Compagnie du chemin de fer métropolitain de Paris, röviden CMP vagy Métropolitain néven volt ismert. Az első években azonban csak Métro név alatt vált ismertté. A hálózatot ma a Régie autonome des transports parisiens (RATP) üzemelteti.

Vonalak

A metróvonalak 1-től 14-ig vannak számozva, további két kisebb vonallal. Az utóbbiak a 3bis és a 7bis neveket viselik, mivel ezek eredetileg a 3 és a 7 metróvonalak elágazásai voltak, és csak később váltak önállókká.

VonalÚtvonalÉpítésHosszÁllomások
száma
Állomások
átlagos távolsága
Menetidő
La Défense ↔ Château de Vincennes1900 – 199216,6 km25688 m45 perc
Porte Dauphine ↔ Nation1900 – 190312,4 km25517 m37 perc
Pont de Levallois-Bécon ↔ Gallieni1904 – 197111,7 km25486 m40 perc
Gambetta ↔ Porte des Lilas19211,3 km4433 m4 perc
Porte de Clignancourt ↔ Bagneux-Lucie Aubrac1908 – 202213,9 km29496 m36 perc
Bobigny – Pablo Picasso ↔ Place d’Italie1906 – 198514,6 km22467 m45 perc
Charles de Gaulle – Étoile ↔ Nation1907 – 194213,7 km28504 m37 perc
La Courneuve – 8 mai 1945 ↔
Villejuif – Louis Aragon / Mairie d’Ivry
1910 – 198722,5 km38608 m60 perc
Louis Blanc ↔ Pré Saint-Gervais1911 – 19673,1 km8438 m6 perc
Balard ↔ (Créteil) Pointe du Lac1913 – 201123,4 km38631 m50 perc
Pont de Sèvres ↔ Mairie de Montreuil1922 – 193719,6 km37544 m57 perc
Boulogne – Pont de Saint-Cloud ↔
Gare d’Austerlitz
1913 – 198711,7 km23532 m22 perc
Châtelet ↔ Mairie des Lilas1935 – 19376,3 km13524 m20 perc
Mairie d'Aubervilliers ↔ Mairie d’Issy1910 – 202217,2 km31546 m38 perc
Asnières Gennevilliers Les Courtilles /
Saint-Denis – Université ↔
Châtillon – Montrouge
1911 – 200824,3 km32776 m50 perc
Mairie de Saint-Ouen ↔ Olympiades1998 – 202013,9 km131158 m24 perc

Térkép



Forgalom

Az utasforgalom az elmúlt években az alábbi módon változott:

Utasforgalom
Utasok száma
1 520 000 000
1 518 600 000
1 559 500 000
201520162018
Adatok: Wikidata

Járművek

  • Már nincsenek szolgálatban:
    • M1: 1900 és 1931 között közlekedett;
    • Sprague-Thomson: 1908 és 1983 között közlekedett;
    • MA 51: A 10-es és a 13-as vonalon közlekedett 1994-ig;
    • MP 55: 1956 és 1999 között közlekedett a 11-es metróvonalon, az MP 59 sorozatot váltotta le;
    • Zébulon egy MF 67 prototípus, 1968 és 2010 között használták oktatásra, soha nem szállított utasokat.
  • Még nincsenek szolgálatban:
    • MP 14: Az MP 59 sorozatot fogja lecserélni a 11-es metróvonalon és kapacitásbővítést ad majd a 14-es metróvonalra;
    • MF 19: leváltja majd az MF 67, az MF 77 és az MF 88 sorozatot a 3-as, a 3bis, a 7-es, a 7 bis, a 8-as, a 10-es, a 12-es és a 13-as vonalakon.

Irodalom

  • Bindi, A., & Lefeuvre, D. (1990). Le Métro de Paris : Histoire d'hier à demain, Rennes : Ouest-France. ISBN 2-7373-0204-8. (franciául)
  • Descouturelle, Frédéric, et al. (2003). Le métropolitain d'Hector Guimard. Somogy. ISBN 2-85056-815-5. (franciául)
  • Gaillard, M. (1991). Du Madeleine-Bastille à Météor : Histoire des transports Parisiens, Amiens : Martelle. ISBN 2-87890-013-8. (franciául)
  • Hovey, Tamara. Paris Underground, New York: Orchard Books, 1991. ISBN 0-531-05931-6.
  • Lamming, C.(2001) Métro insolite, Paris : Parigramme, ISBN 2-84096-190-3.
  • Ovenden, Mark. Paris Metro Style in map and station design, London: Capital Transport, 2008. ISBN 978-1-85414-322-8.

Kapcsolódó szócikkek

További információk

Jegyzetek