Robert Esnault-Pelterie

francia mérnök

Robert Esnault-Pelterie (Párizs, 1881. november 8.Nizza, 1957. december 6.) francia mérnök, repülőgép-konstruktőr, feltaláló.

Robert Esnault-Pelterie
Született1881. november 8.[1][2][3][4][5]
Párizs 9. kerülete
Elhunyt

Párizs
Állampolgárságafrancia
Foglalkozása
  • pilóta
  • flight engineer
Tisztségeelnök
IskoláiScience Faculty of Paris
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend tisztje[8]
  • Great Gold medal of the Société d'Encouragement au Progrès
  • Jules Janssen-díj (1930)
  • International Space Hall of Fame (1976)[9][10]
SírhelyeMontmartre-i temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Esnault-Pelterie témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életpálya

1902-ben a Párizsi Egyetemen fizikát tanult. 1904-től vitorlázó- és repülőgép építő, repülőgép motor építő és repülőgép vezető. Találmányai a csűrő (1905) és a joystick (1906). Kidolgozta a radiális motor (léghűtéses csillagmotor) építési, fejlesztési és javítási módszerét. 1907-ben egy saját tervezésű és építésű, fémszerkezetű (vászonborítású) monoplánnal (egyfedelű repülőgép – REP 1) sikeresen repült. 1908-ban 1500 métert repült 40 méter magasan. Az űrhajózás egyik úttörője, teoretikusa (elméleti gondolkodó). 1908. június 18-án elszenvedett balesete után megalapította a világ második repülőgépgyárát. 1909-ben nevezett a Grande Semaine d' Légi Champagne bemutatóra, de nem kapott repülési lehetőséget. 1912-ben kezdte tanulmányait a rakéta repüléssel, űrhajózással. Előbb Pétervárott, majd Párizsban a Fizikai Társulatban tartott előadást a rakétahajtóművek működését elemezve. Az I. világháborúban több század alkalmazta REP 1 repülőgépét.

Elméleti munkásságának egyik eredménye, hogy a Csillagászati Társaság közreműködésével (5000 frankot ajánlott fel) évente pályázatot írtak ki a legjobb asztronautikai könyvre. 1925-ben Hermann Oberth a pályázati díj kétszeresét kapta, annyira elismerték munkáját.

1930-ban megjelent Asztronautika (franciául: L' Astronautique) című könyvének elismeréseként több konferencia vezető előadója lett.

1931-től a francia katonai vezetés támogatásával folyékony oxigénbenzin hajtóanyagú rakétákkal kísérletezett. Egy rosszul sikerült kísérletnél négy ujját elveszítette. 1934-től szilárd hajtóanyagú rakétákkal kísérletezett. 1939-től a nagysúlyú repülőgépek számára indítórakétákat készített.

Szakmai sikerek

Jegyzetek

Források

További információk