Rudas Ferenc
Rudas Ferenc, született Ruck (Budapest, 1921. július 6. – Budapest, 2016. február 11.[2][3]) válogatott labdarúgó, edző, sportvezető. Édesapja Ruck Ferenc a Nemzeti FC labdarúgója volt. 1945-ben Polgár Gyulától vette át az Üllői úti Fradi vendéglő működtetését, amely az 1952-es államosításig Rudas vendéglő néven üzemelt. Gyetvai László 2013. augusztus 28-i halála óta a legidősebb válogatott labdarúgó volt.
| Rudas Ferenc | |||||||||
 | |||||||||
| 1947-ben | |||||||||
| Személyes adatok | |||||||||
| Születési dátum | 1921. július 6. | ||||||||
| Születési hely | Budapest, Magyarország | ||||||||
| Halálozási dátum | 2016. február 11. (94 évesen) | ||||||||
| Halálozási hely | Budapest, Magyarország | ||||||||
| Állampolgárság | magyar | ||||||||
| Poszt | hátvéd | ||||||||
| Junior klubok | |||||||||
| |||||||||
| Felnőtt klubok1 | |||||||||
| |||||||||
| Válogatottság | |||||||||
| |||||||||
| Edzőség | |||||||||
| |||||||||
| Díjak, elismerések | |||||||||
| |||||||||
| 1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák. | |||||||||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||||||||
Pályafutása
A Ferencváros csapatában
1941. november 23-án mutatkozott be a Ferencváros első csapatában az Üllői úton, a Salgótarján ellen. 6-0-s győzelemmel. A II. világháború alatt háromszor nyertek Magyar Kupát, a bajnokságban egyszer másodikak, egyszer harmadikak lettek. 1942 és 1945 között katonai szolgálatot is teljesített, zászlósként.
A világháború utáni első, tavaszi bajnoki idényben ezüstérmesek lettek. Legjobb eredményét a csapattal 1948-49-es bajnoki címmel érte el, melynek csapatkapitánya is volt. A bajnokcsapatnak olyan kiválóságai voltak, mint Henni Géza, Csanádi Árpád, Lakat Károly, Budai László, Kocsis Sándor, Deák Ferenc, Mészáros József és Czibor Zoltán. A következő idényben ezüstérmesek lettek. 1950. március 19-én a Postás elleni mérkőzésen súlyos lábtörést szenvedett és régi formáját már nem nyerte vissza ezt követően. 1950 nyarán politikai nyomásra öt meghatározó játékos távozott a Fraditól (Kocsis, Budai, Czibor, Deák, Henni). Rudas Ferenc igazi fradistaként hű maradt az újonnan alakult csapathoz, az ÉDOSZ és a Kinizsi mezt is kénytelen volt viselni. 1954-ben a bronzérmes csapat tagjaként hagyta abba az aktív labdarúgást. A Fradiban összesen 363 mérkőzésen szerepelt (276 bajnoki, 50 nemzetközi, 27 hazai díjmérkőzés) és 35 gólt szerzett (25 bajnoki, 10 egyéb).
A válogatottban
1943 és 1949 között 23 alkalommal szerepelt a válogatottban és 3 gólt szerzett.
Edzőként
1954 és 1961 között edzőként is dolgozott az Egyetértés, a Láng SK és a Budafoki MTE csapatánál.
1976 és 1979 között az MLSZ Fegyelmi Bizottságának tagja. 1989-től éveken át a Ferencváros labdarúgó-szakosztályának elnökségi tagja volt.
Sikerei, díjai
- Magyar bajnokság
- bajnok: 1948-1949
- 2.: 1943-1944, 1945-tavasz, 1949-1950
- 3.: 1942-1943, 1947-1948, 1954
- Magyar Kupa
- győztes: 1942, 1943, 1944
- Az év labdarúgója: 1946
- az FTC örökös bajnoka: 1974
- A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2011)
- Magyar Fair Play díj, életmű kategória (2012)[4]
- Budapest díszpolgára (2015)[5]
Statisztika
Mérkőzései a válogatottban
Jegyzetek
Források
- Ki kicsoda a magyar sportéletben?: II. kötet (I–R). Szekszárd: Babits. 1995. 528. o. ISBN 963-495-011-6
- Nagy Béla: Fradisták. Budapest: Sportpropaganda. 1981. ISBN 963-7542-44-2
- Nagy Béla: Fradi futballkönyv. Budapest: Sportpropaganda. 1985. ISBN 963-7543-04-X
- Antal Zoltán, Hoffer József: Alberttől Zsákig. Budapest: Sportkiadó. 1968. ISBN 0439001507018
- Rejtő László – Lukács László – Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek. Budapest: Sportkiadó. 1977. ISBN 963-253-501-4
További információk
- Az örökzöld Rudas Ferenc
- Pongrácz György: Egy élet zöldfehérben; Pilvax, Bp., 1995
- Szále László: Rudas Ferenc. Nyolc évtized a magyar futballban. Beszélgetések egy Fradi legendával; Építészet Művészet Sport, Bp., 2011 (Hungarikumok)