Syntagma Musicum

A Syntagma Musicum a német zeneszerző, zenetudós, Michael Praetorius három kötetből álló zeneelméleti munkája, a könyveket Wittenbergben és Wolfenbüttelben adták ki 1614 és 1620 között. Praetorius műve a 17. századi zeneelméleti kutatások elsődleges forrása lett,^[1] melynek különös jelentőségű a második kötete, a De Organographia, ebben a korabeli hangszereket osztályozza és részletes leírásukat is adja. A második kötethez tartozó függelékében gazdag illusztrációk mentén.mutatja be a hangszereket,^[2] ezek jelenleg a régi hangszerek restaurálása során jelentősek.

A három kötet a következő címen jelent meg:

• I: Musicae Artis Analecta
• II: De Organographia
• III: Termini musici

I. kötete, az 1614-ben megjelent Musicae Artis Analecta régebbi korok zenéjével, egyházzenével foglalkozik, a kötet latinul íródott.

II. kötete, a De Organographia kora hangszereivel foglalkozik elsődlegesen az orgonával, a könyv már németül íródott, egyike az első nem latinul írt zeneelméleti könyveknek. A II. kötethez tartozó függelék, a Theatrum Instrumentorum seu Sciagraphia 42 gyönyörű fametszetet tartalmaz, az aprólékos rajzok a 17. századi hangszereket ábrázolják, mindegyiket csoportokba rendezve sorolja fel.

III. kötete, a Termini musici már szintén németül íródott, a zeneműveket csoportosítja műfajok szerint, valamit a professzionális zenészek számára szolgál technikai részletekkel.^[3]

Michael Praetorius zeneelméleti műve befejezetlen maradt, még tervezett egy negyedik kötetet is, a zeneszerzés elméleti tárgykörébe tartozó könyv megírása halála miatt azonban meghiúsult.