Hárs (növénynemzetség)

növénynemzetség
(Tilia szócikkből átirányítva)

A hárs vagy hársfa (Tilia) nemzetség a mályvafélék családján belül a hársfaformák (Tilioideae) alcsaládba tartozik.

Hárs
Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos)
Nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos)
Rendszertani besorolás
Ország:Növények (Plantae)
Törzs:Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport:Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport:Rosidae
Csoport:Eurosids II
Rend:Mályvavirágúak (Malvales)
Család:Mályvafélék (Malvaceae)
Alcsalád:Hársfaformák (Tilioideae)
Nemzetség:Hárs (Tilia)
L.
Fajok
  • amerikai hárs (Tilia americana)
  • amuri hárs (Tilia amurensis)
  • Tilia caroliniana
  • kínai hárs (Tilia chinensis)
  • Tilia chingiana
  • kislevelű hárs (Tilia cordata)
  • gyapjasbibeszálú hárs (Tilia dasystyla)
  • krími hárs (Tilia euchlora)
  • európai hárs (Tilia x europaea)
  • Tilia flavescens
  • szálkáslevelű hárs (Henry-hárs) (Tilia henryana)
  • Tilia heterophylla
  • Tilia insularis
  • Tilia intonsa
  • japán hárs (Tilia japonica)
  • Tilia johnsoni
  • Tilia kiusiana
  • Tilia mandshurica
  • Tilia maximowicziana
  • Tilia miqueliana
  • Tilia moltkei
  • mongol hárs (Tilia mongolica)
  • Tilia nobilis
  • Tilia oliveri
  • Tilia paucicostata
  • nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos)
  • Tilia praecox
  • Tilia taqueti
  • ezüst hárs (Tilia tomentosa)
  • Tilia tuan
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Hárs témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Hárs témájú médiaállományokat és Hárs témájú kategóriát.

Magháza virágzáskor még ötrekeszű, de az elsőként megtermékenyült magkezdemény gátolja a többi magkezdemény kifejlődését, és a magház teljes üregét kitöltve fejlődik maggá, ezért az érett hárstermés egymagvú makk.

Etimológia

A hárs szó finnugor eredetű, korábbi hás alakja a hársfán kívül ’fakéreg, háncs’ jelentéssel is bírt (a hársfa kérgéből egyébként könnyen készíthető háncs).[1][2]

A csángó-magyarok nyelvjárásába a hárs virágot, szàdokvirág-nak nevezik, és a fát szádoknak.[3]

Fajai

A nemzetség három faja található meg a Kárpát-medencében:

  • Az ezüst hárssal (Tilia tomentosa) főképp a városokban találkozunk.
  • A kislevelű hárs (Tilia cordata) szolgáltatja a legjobb teaalapanyagot.
  • A nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) erdeinkben a hűvösebb északi oldalakon, szurdokvölgyekben nő.
  • A nagylevelű és a kislevelű hárs természetes hibridjét európai hárs (Tilia × europaea) néven már Linné leírta. Ez mindkét szülőjénél magasabbra nőhet, egyéb tulajdonságai a két faj között állnak (a levélfonák érzugaiban fehéres-drapp szőrcsomók fejlődnek, termései kissé bordásak).

Az európai hárs kertészeti változatai

  • Tilia europaea 'Euchlora' (császárhárs),
  • Tilia europaea 'Pallida'

Felhasználása

Faanyagának világos, idővel kissé sötétedő színe, jellegtelen textúrája van, a geszt és a szíjács nem különül el egymástól. Puha, könnyű faanyag, gyorsan szárad.

A hársak adják minden fafaj közül talán a legkönnyebben, legjobban faragható faanyagot, ez a faszobrászat legkedveltebb anyaga. Minden forgácsoló és forgácsmentes eljárással könnyen megmunkálható, gőzöléssel jól hajlítható, gyönyörűen csiszolható.

Fafaragáshoz, esztergáláshoz, fametszethez, bútorgyártáshoz, hangszerekhez, furnérkészítéshez, rétegelt lemeznek, facipő készítésére, cellulózgyártásra, rajzszén készítésére használják.

Hársfavirág

A kis- és nagylevelű hársfa virágait a teljes virágzáskor gyűjtik, árnyékos helyen szárítják. Forrázata gyógyhatású, de élvezeti teaként is kedvelt. Felhasználják még gyógyhatású fürdővizekhez, vagy bőrápoló szerként. Hatóanyagait és felhasználását részletesen a kislevelű hárs leírásánál ismertetjük.

Egyes vidékeken hársfabort is készítenek belőle.

A hárs méhészeti jelentősége

Érdekességek

  • Szőkedencs temetőjében a 7-es út mellett áll egy közel 700 éves ezüst hárs.
  • A Szlovákia a Bojnice várkastély közelében áll egy több mint 700 éves fa, melyet Mátyás király hársfájának neveznek.
  • A hárs neve a lipován nyelvjárásban lippa, s mivel szokás szerint a szentképeket hársfából készült táblára festik, innen van az elnevezésük: „lipován”, azaz „hársfás”.[forrás?]
  • Zeusz hársfává változtatta Philürát saját kérésére.[4] A philüra az ókori görögöknél hársfát jelent, illetve hárshéjat is, melyre írtak.[5]

Képek

Jegyzetek

Források

Kapcsolódó szócikkek