Treglava
Treglava falu Horvátországban Belovár-Bilogora megyében. Közigazgatásilag Grobosinchoz tartozik.
| Treglava | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Belovár-Bilogora |
| Község | Grobosinc |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 43290 |
| Körzethívószám | (+385) 43 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 85 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 135 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 41′ 08″, k. h. 17° 14′ 49″, k. h. 17° 14′ 49″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Treglava témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
Belovártól légvonalban 39, közúton 46 km-re délkeletre, Verőcétől légvonalban 20, közúton 25 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 6, közúton 8 km-re délkeletre Nyugat-Szlavóniában, Gornja Rašenica és Ivanovo Selo között fekszik.
Története
A török kiűzése után a község területe majdnem teljesen lakatlan volt és rengeteg szántóföld maradt műveletlenül. Ezért a bécsi udvar elhatározta, hogy a földeket a betelepítendő határőrcsaládok között osztja fel. Az első betelepülő családok 1698-ban érkeztek Lika, Bosznia, a horvát Tengermellék, Imotski és kisebb számban az Isztria területéről. Újjászervezték a közigazgatást is. Létrehozták a katonai határőrvidéket, mely nem tartozott a horvát bánok fennhatósága alá, hanem osztrák és magyar generálisok irányításával közvetlenül a bécsi udvar alá tartozott.
A települést 1774-ben az első katonai felmérés térképén „Dorf Trojeglava” néven találjuk. A katonai közigazgatás idején a szentgyörgyvári ezredhez tartozott. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Trojeglava” néven szerepel.[2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Trojeglava” néven 22 házzal, 61 katolikus és 75 ortodox vallású lakossal találjuk.[3]
A katonai közigazgatás megszüntetése (1871) után Magyar Királyságon belül Horvát–Szlavónország részeként, Belovár-Kőrös vármegye Grubisno Poljei járásának része volt. 1857-ben 132, 1910-ben 289 lakosa volt. A 19. század végén és a 20. század elején az olcsó földterületek miatt és a jobb megélhetés reményében nagyszámú cseh lakosság telepedett le itt. 1910-ben a népszámlálás adatai szerint lakosságának 46%-a cseh, 45%-a szerb, 8%-a horvát anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 között a németbarát Független Horvát Államhoz, háború után a település a szocialista Jugoszláviához tartozott. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 70%-a cseh, 14%-a horvát, 12%-a szerb nemzetiségű volt. 2011-ben 103 lakosa volt.
Lakossága
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 132 | 145 | 135 | 225 | 341 | 289 | 296 | 307 | 265 | 260 | 298 | 275 | 205 | 165 | 123 | 103 |
Kultúra
A településen az 1924-ben alapított Česka beseda cseh kulturális egyesület helyi szervezete működik.
Jegyzetek
Források
További információk
- A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)
