USS Oscar Austin (DDG 79)
Eszközök
Műveletek
Általános
Nyomtatás/exportálás
Társlapok
USS Oscar Austin (DDG 79) | |
Az USS Oscar Austin egy 2007-es hadgyakorlaton. | |
Hajótípus | Romboló |
Üzemeltető | Amerikai Haditengerészet |
Hajóosztály | Arleigh Burke osztály |
Pályafutása | |
Építő | Bath Iron Works |
Megrendelés | 1994. július 20. |
Építés kezdete | 1995. június 18. |
Vízre bocsátás | 1998. november 7. |
Szolgálatba állítás | 2000. augusztus 19. |
Szolgálat vége | várhatóan 2035[1] |
Sorsa | Aktív szolgálatban |
Általános jellemzők | |
Vízkiszorítás | 7134 (teljes terhelés esetén 9515 t) |
Hossz | 155,3 m |
Merülés | 9,4 m |
Hajtómű | 4 db General Electric LM2500–30 gázturbina egyenként 27 000 LE (20 000 kW) teljesítménnyelkét, ötlapátos, változtatható állásszögű hajócsavar |
Teljesítmény | 100 000 LE (75 000 kW) |
Sebesség | 30 csomó (56 km/h) felett |
Hatótávolság | 4400 tengeri mérföld (8900 km) 20 csomó (37 km/ó) sebesség mellett |
Fegyverzet | Mk 41 típusú függőleges rakétaindító rendszer 1 x 32 és 1 x 64 cellával (összesen 96 db rakéta)
1 x 5 hüvelykes (127 mm) Mk–45 Mod 1/2 ágyú2 x 20 mm-es Phalanx radarirányítású rakétavédelmi géppuska2 x 25 mm-es M242 Bushmaster ágyú4 x 12,7 mm géppuska 2 db Mark 32 hármas torpedóvető cső (hat db Mk-46 vagy Mk-50 torpedóval) |
Repülőgépek | 2 db SH–60 Seahawk helikopter a fedélzeten kialakított hangárban |
Legénység | 380 fő |
A Wikimédia Commons tartalmaz USS Oscar Austin (DDG 79) témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Az USS Oscar Austin (DDG 79) egy irányított rakétákkal felszerelt romboló, az Amerikai Haditengerészet által üzemeltetett Arleigh Burke osztály egysége. Az osztályt Arleigh Burke tengernagyról nevezték el, aki a második világháború egyik leghíresebb amerikai rombolóparancsnoka volt, míg az Oscar Austin névadója Oscar P. Austin amerikai tengerészgyalogos, aki 1969 februárjában a vietnámi háború során hunyt el és hősiességéért és önfeláldozásáért posztumusz megkapta a legmagasabb amerikai katonai kitüntetést, a Medal of Honor-t. Oscar Austin anyja, Mildred Austin jelen volt a hajó szolgálatba állítási ceremóniáján.
Az Oscar Austin az Arleigh Burke osztályú rombolók legújabb, Flight IIA jelű sorozatának volt az első egysége. A sorozat legnagyobb újdonsága, hogy a hajó hátsó részén hangárt alakítottak ki, amely két SH–60 Seahawk helikoptert tud fogadni (korábban csak leszállófedélzet volt).
Az Oscar Austin-t 2000-ben állították szolgálatba és legelső éles bevetése során részt vett a 2002-es Operation Iraqi Freedom hadművelet első szakaszában.
Az akkor még csak DDG-79 sorszámú hajót 1994. július 20-án rendelte meg a haditengerészet. Az építkezés 1997. október 9-én kezdődött a Maine állambeli Bath városban, a Bath Iron Works hajógyár telephelyén. Az Oscar Austin-t 1998. november 7-én bocsátották vízre és 2000. augusztus 19-én állt szolgálatba.
A szolgálatba állítási ceremónián részt vett a névadó, Oscar P. Austin közlegény anyja, Mildred Austin is.
A szolgálatba állítás után az Oscar Austin az Atlanti flotta állományába került, honi kikötője Norfolk, Virginia. Az USS Harry S. Truman (CVN–75) repülőgép-hordozó által vezetett hajó-harccsoport egyik egysége.
A Flight IIA sorozattól kezdődően az Arleigh Burke osztályú rombolókon két hangár létesítettek, amelyek 2 SH-60 Sea Hawk típusú helikoptert tudnak fogadni. Ennek érdekében a hajók hosszát négy lábbal és hat hüvelykkel (1,4 m) megnövelték, valamint vízkiszorításuk is nőtt, összesen 9300 tonnára. Az AN/ SPY-1D lokátor hátrafelé néző két antennáját is magasabbra kellett beépíteni, hogy a hangárok ne zavarják meg a lokátor működését. A hajóra az AEGIS integrált felderítő és fegyverrendszer legkorszerűbb, 7,11-es változatát telepítették.
Az ún. Recovery, Assist, Securing, and Traversing rendszer lehetővé teszi, hogy még viharos tengeren is biztonságban le tudjanak szállni a helikopterek és be tudják azokat vontatni és rögzíteni a hangárban.
A fegyverzet terén a leglényegesebb változás, hogy a függőleges rakétaindítórendszer (Vertical Launch System) celláinak számát 90-ről 96-ra növelték (az orrban 32, a taton 64 található). A hajó költségeinek csökkentése érdekében eltávolították az RGM–84 Harpoon hajó elleni rakéták kilövőállásait.[3]
Ezen felül kezdetben eltávolították a Phalanx lokátorvezérlésű rakétavédelmi géppuskákat, amelyeket a NATO szövetségesekkel közösen fejlesztett Sea Sparrow rakétákkal akartak felváltani – azonban az amerikai haditengerészet mégis úgy döntött, hogy a Phalanxokat visszatelepítik.
Az Oscar Austin az orrban található 5 hüvelykes (127 mm) Mk–45 Mod 1/2 ágyú régi (54 cm hosszú) változatát kapta meg, amely nem alkalmas a fejlett, megnövelt hatótávolságú lövedékek kilövésére.
A torpedóvető csöveket viszont alkalmassá tették Penguin és Hellfire levegő–föld rakéták, valamint Stinger föld-levegő rakéták kilövésére. A torpedóvető csövekhez összesen 40 torpedót tároltak.
Az "Automatikus Közös Diagram" (Automated Common Diagram, ACD) nevű rendszert az egész haditengerészeten belül az Oscar Austin-ba építették be. A rendszer lehetővé teszi, hogy a hajón található összes tűzcsapot, szivattyút, elektromos megszakítót és áramforrást egy helységből, a központi kárelhárító szobából vezéreljenek.
A harcvezetési rendszerbe beépítették a kooperatív tűzvezetési képességet (Cooperative Engagement Capability), ezáltal képes lesz egy adott hadszíntéren tartózkodó egységek tüzének koordinálására. A harcvezetési rendszer kereskedelmi forgalomban is kapható üvegszálas adattovábbítási hálózatra épül.
A fedélzeten található férőhelyek számát megnövelték, hogy el tudják szállásolni a két helikopter legénységét és kiszolgáló személyiségét, így összesen 4 tisztnek, 6 tiszthelyettesnek és 18 közlegénynek alakítottak ki szállást.
Az Oscar Austin-t 2000. augusztus 12-én állították szolgálatba és az Atlanti flotta – aktuális megnevezése Flottaparancsnokság (Fleet Forces Command) – állományába vezényelték, ahol az USS Harry S. Truman (CVN–75) repülőgép-hordozó köré szervezett hajó-harccsoport egyik egysége lett.
Első tengerentúli küldetésére 2002-ben került sor, amikor részt vett a Balti-tengeren szervezett Strong Resolve '02 hadgyakorlaton. Ezt követően a Perzsa-öbölbe vezényelték, ahol részt vett az Operation Iraqi Freedom hadművelet első szakaszában Tomahawk cirkálórakétáival. A küldetésnek 2003 márciusában volt vége és az Oscar Austin visszatért a norfolki haditengerészeti bázisra.
A következő éles bevetés 2005 szeptemberében kezdődött, amikor a hajó ismét visszatért a Perzsa-öbölbe és részt vett az Operation Enduring Freedom hadműveletben. 2006 márciusában fejeződött be a küldetés.
2008-ban az Oscar Austin lett az első hadihajó, amelyet alkalmassá tettek a Boeing egyik leányvállalata által fejlesztett ScanEagle felderítő robotrepülőgép alkalmazására.