Vrbovljani
Vrbovljani falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Okucsányhoz tartozik.
| Vrbovljani | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Bród-Szávamente |
| Község | Okucsány |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 35430 |
| Körzethívószám | (+385) 34 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 135 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 97 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 15′ 00″, k. h. 17° 09′ 18″, k. h. 17° 09′ 18″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Fekvése
Bródtól légvonalban 67, közúton 75 km-re nyugatra, Pozsegától légvonalban 41, közúton 49 km-re délnyugatra, községközpontjától 3 km-re délnyugatra, a Sloboština-patak partján fekszik.
Története
A kora középkorban a lesnicai birtok feküdt az akkor Lesnicának, ma Sloboštinának nevezett patak mentén. A Szávától a Lesnica keleti partján a Psunj-hegységig terjedő birtok neve „Leznikmelléke” volt. A birtokot II. András 1210-ben kelt oklevele említi először, melyben a templomosok lovagrendjét megerősíti többek között az egykor Pozsega várához tartozott Lesnissa és Racessan földjeinek birtokában és leírja e földek határait. A török 1536 és 1544 között foglalta el ezt a területet. A török uralom idején Boszniából pravoszláv szerbeket telepítettek ide. Valószínűleg ők nevezték el falujukat az ezen az egykori vizenyős területen leggyakoribb fafajtáról, a fűzfáról (délszlávul: vrba).
A térség csak 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Verbovliane” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Verbovljane” néven szerepel. [2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Verbovljane” néven 78 házzal, 22 katolikus és 406 ortodox vallású lakossal találjuk. [3] A gradiskai határőrezredhez tartozott, majd a katonai közigazgatás megszüntetése után Pozsega vármegyéhez csatolták.
1857-ben 500, 1910-ben 722 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 98%-a szerb anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett.
1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 86%-a szerb, 6%-a horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború során a település már a háború elején 1991 tavaszán szerb ellenőrzés alá került. 1995. május 2-án a „Bljesak-95” hadművelet második napján foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság legnagyobb része elmenekült. 2011-ben a településnek 230 lakosa volt.
Lakossága
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 500 | 561 | 521 | 637 | 612 | 722 | 711 | 775 | 675 | 644 | 607 | 672 | 606 | 551 | 302 | 230 |
Nevezetességei
Szent Száva tiszteletére szentelt pravoszláv parochiális temploma 1750 körül épült. 1782-ben mint fából épített templomot említik. A második világháború idején 1941-ben a borovaci usztasák földig rombolták. A háború után a régi templom helyével átellenben új templomot és parókiát építettek, melyek ma ugyancsak rossz állapotban állnak. A parókiához a szomszédos Čovac temploma is hozzá tartozik.
Jegyzetek
Források
- A község hivatalos oldala (horvátul)
- Az első katonai felmérés térképe
- Filip Škiljan: Kulturno historijski spomenici Zapadne Slavonije Zagreb, 2010. Archiválva 2020. szeptember 25-i dátummal a Wayback Machine-ben ISBN 978-953-7442-07-1 (horvátul)
- A Bljesak-95 hadművelet Archiválva 2019. április 26-i dátummal a Wayback Machine-ben
További információk
- A megye turisztikai irodájának honlapja Archiválva 2019. november 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
