A nyúldomolykó főként a homokos vagy kavicsos talajú, gyors folyású vizek lakója. ÍrországtólSzibériáig megtalálható. A magyarországi folyóvizekben, főleg az erős sodrású részeken, mindenütt előfordul.
A Dél-Franciaországban, azaz a Rhône, Garonne és az Aduor vízrendszerében élő rokon halat, melyet korábban, a Leuciscus leuciscus burdigalensis név alatt az alfajának véltek, manapság önálló fajként van számon tartva.
Megjelenése
A hal teste előfordulási helyei szerint változó mértékben nyújtott, csaknem kerekded, kis fejjel és szűk, gyengén alsó állású szájréssel. Pikkelyei nagyok, 47-53 az oldalvonal mentén. Hátúszója 10-11, farok alatti úszója 10-12 sugarú; a farok alatti úszó pereme gyengén öblösödő. Garatfogai kétsorosak, 2.5-5.2(3). Háta sötét, kék csillogással; oldalai sárgásak, ezüstösen csillogóak; hasoldala fehéres. Mell- és hátúszói, valamint a farok alatti úszó a sárgástól a narancsszínűig változhat. Oldalvonala felül és alul gyakran sötéten szegett. Testhossza 15-20 centiméter, legfeljebb 40 centiméter; a legnagyobb példány elérheti az 1 kilogrammos testtömeget is. 42-46 csigolyája van.
Életmódja
A felszín közelében mozgó, rajban élő halfaj, egyike a legjobban úszó halaknak a pontyfélék között. Tápláléka plankton, férgek, csigák, rovarlárvák, vízi- és repülő rovarok, ritkábban növényi részek is. Legfeljebb 16 évig él.
Szaporodása
Április-májusban ívik, ilyenkor a hímek egész testét apró nászkiütések borítják. A körülbelül 2 milliméter átmérőjű ikrák vízinövényeken és köveken tapadnak meg. A nyúldomolykó 3. életéve végén ivarérett, ez ritkán egy évvel korábban is bekövetkezhet.
Kottelat, M. and J. Freyhof, 2007. Handbook of European freshwater fishes. Publications Kottelat, Cornol and Freyhof, Berlin. 646 pp.
Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 323.