A százlábúak fürge mozgású, ragadozó életmódot folytató ízeltlábúak, amelyek szúrós, kampóalakú szervvé vált első pár lábuk segítségével mérgezik meg áldozataikat.
Előfordulásuk
A százlábúak a sarkvidékeken és a Szahara középső részén kívül valamennyi forró- és mérsékelt égövi területen előfordulnak. A barna százlábúEurópában, Észak-Afrikában, valamint Észak- és Dél-Amerikában honos. Az ember nem jelent rájuk nézve közvetlen fenyegetést. A százlábúak megakadályozzák a kerti kártevők elszaporodását, ezért inkább védeni kellene őket.
Megjelenésük
A százlábúak hossza legfeljebb 30 centiméter. A lábak száma 15-101 pár között van. Az első pár láb hegyes, szúrós, kampó alakú szervvé alakult át, a végén méregmirigy helyezkedik el. Ha a százlábú elveszíti az egyik lábát, másik nő helyette. Az új láb minden vedlés során egy kicsit hosszabbra nő. Egyes fajok foszforeszkáló váladékot termelnek, és veszély esetén ezzel ijesztik el ellenségüket.
Életmódjuk
A százlábúak éjjel aktívak és magányosan élnek. Táplálékuk rovarok, férgek, meztelencsigák; olykor fajtársaikat is megeszik. A százlábúak legfeljebb 6 évig élnek.
Szaporodásuk
A párzási időszak az enyhébb éghajlatú területeken rendszerint tavasztól őszig tart. A nőstény egyenként vagy csomókban rakja le a talajra a petéit. A kifejlődéshez 3 hét kell, hogy elteljen. Számos fajnál a nőstény őrzi és tisztán tartja a petéket, amíg a kis százlábúak kikelnek.
Néhány hazai faj
közönséges rinya(Necrophlosophagus longicoreis) - teste világos színű, mivel ideje jelentős részét a föld alatt tölti. Hosszú, szelvényes testén sok pár rövid láb helyezkedik el.
barna százlábú(Lithobius forficatus) a kifejlett állatnak 15 pár lába van. Lábai testének hátsó részén hosszabbak. A teljes testhossz eléréséig néhány alkalommal levedli a bőrét. Első pár lába hegyes, szúrós, kampó alakú szervvé alakult át, két utolsó lábát előrehaladáskor nem használja.
légyölő pókszázlábú(Scutigera coleoptrata) - rövid testén fürge lábak ülnek. Hosszú tapogatói érzékenyek. Ez a százlábúfaj Európában őshonos, de ma már világszerte elterjedt.
Források
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6
Edgecombe, G.D. 2007: Centipede systematics: progress and problems. pp. 327–341 In: Zhang, Z.-Q. & Shear, W.A. (eds) Linnaeus tercentenary: progress in invertebrate taxonomy. Zootaxa, 1668: 1–766. Abstract & excerpt
Edgecombe, G.D.; Giribet, G. 2007: Evolutionary biology of centipedes (Myriapoda: Chilopoda). Annual review of entomology, 52: 151–170.
Edgecombe, G.D.; Giribet, G.; Wheeler, W.C. 1999: Phylogeny of Chilopoda: combining 18S and 28S rRNA sequences and morphology. In: Melic, A.; de Haro, J.J.; Mendez, M.; Ribera, I. (eds) Evolución y Filogenia de Arthropoda. Boletín de la Sociedad Entomológica Aragonesa, 26: 293–331.
_3.jpg)
