Alkotmányos monarchia

Az alkotmányos monarchia olyan monarchia, amelyben az uralkodó hatalmi jogait írott vagy íratlan alkotmány alapján gyakorolja.[1] Az alkotmányos monarchia abban különbözik az abszolút monarchiától, amelyben az uralkodó abszolút hatalommal rendelkezik, hogy az előbbiben a monarchia a jogszabályi rendszer megállapította keretek közt gyakorolja hatalmi jogosítványait.

Az uralkodói hatalom nagysága az alkotmányos monarchiákban is lehet kisebb, vagy nagyobb. Marokkóban például az alkotmány jelentős hatalmi jogokat biztosít az uralkodónak, ugyanakkor Svédországban vagy Dániában az uralkodónak kevés formális joga maradt.

Bár a legtöbb uralkodó kezében van formális hatalom és a kormány jogilag lehet, hogy az uralkodó nevében kormányoz, Európában az a tipikus, hogy az uralkodó nem alakítja személyesen a politikát és nem ő választja ki a politikai vezetőket. Vernon Bogdanor, Thomas Macaulayt parafrazeálva, úgy határozta meg az alkotmányos monarchia szerepét, hogy "uralkodik, de nem kormányoz".[2]

Amellett, hogy a nemzet egységét testesíti meg, az alkotmányos monarchia rendelkezhet olyan formális jogokkal is, mint a parlament feloszlatása, vagy az uralkodói jóváhagyás a törvényekhez. Ezeket a jogokat azonban szigorúan az írott, vagy íratlan alkotmányos elvekkel összhangban gyakorolhatja. Walter Bagehot brit politológus Az angol alkotmány (The English Constitution) című könyvében három fontos politikai jogot nevez meg, amelyeket az alkotmányos monarchia szabadon gyakorolhat: a jogot, hogy egyeztessenek vele, illetve a bátorítás és az óvás jogát. Sok alkotmányos monarcha jelentős befolyást őrzött meg, bizonyos fenntartott jogok révén, és fontos politikai szerepet tölthet be.

Az Egyesült Királyság és más nemzetközösségi királyságok westminsteri rendszerben működő alkotmányos monarchiák. Létezik három állam - Malajzia, Kambodzsa és az Apostoli Szentszék - ahol a monarchát elektori testület választja.

A jelenleg létező monarchiák

OrszágA monarchia
formája
UralkodóJelenlegi
uralkodó
Megjegyzés
1 császárság
JapánParlamentárisTennó (császár)Naruhito
32 királyság
Antigua és Barbuda[3]ParlamentárisKirályIII. Károly
Ausztrália[3]
Bahama-szigetek[3]
BahreinAlkotmányosKirályHamad ibn Isa Al Kalifa2002-ig emirátus, azóta királyság. A 2000-ben megkezdett demokratikus reformok után ma alkotmányos monarchia.
BelgiumParlamentárisKirályFülöp
Belize[3]KirályIII. Károly
BhutánAlkotmányosKirályDzsigme Keszar NamgyelA buddhista abszolút monarchia 1907-től 2008. július 18-ig, azóta alkotmányos monarchia.
DániaParlamentárisKirálynőII. MargitA dán uralkodó Grönland és a Feröer-szigetek uralkodója is. A trónöröklés 1953 óta a nők számára is nyitott.
SzváziföldAbszolútKirályIII. MswatiAz utolsó abszolút monarchia Afrikában. A demokratizálódás folyamatban.
Grenada[3]ParlamentárisKirályIII. Károly
Jamaica[3]
JordániaAlkotmányosKirályII. AbdulláhAz Egyesült Királyság hozta létre 1921-ben.
KambodzsaNorodom SzihamoníAz 1993-as új alkotmánya óta ismét a monarchia.
Kanada[3]ParlamentárisKirályIII. Károly
HollandiaKirályWillem-Alexander
LesothoLetsie III.
MalajziaAbdullah Szultán Ahmad Shah
MarokkóAlkotmányosMohammed VI.Szultánság 1957-ig, azóta királyság.
Új-Zéland[3]ParlamentárisKirályIII. Károly
NorvégiaAlkotmányos, erős parlamentáris jellemzőkkelKirályHarald V.1905 óta független királyság. 1990 óta az utódlás vonala a nők számára is nyitva áll.
Pápua Új-Guinea[3]ParlamentárisKirályIII. Károly
Salamon-szigetek[3]
Szaúd-ArábiaAbszolútKirálySalman ibn ʿAbd al-ʿAzizIszlám monarchia.
SvédországParlamentárisCarl XVI. GustafA trónöröklés 1979 óta a nők számára is nyitott. Az uralkodónak nincs politikai hatalma.
SpanyolországVI. Fülöp1947-ben ismét királyság, de 1975 óta de facto.
St. Kitts és Nevis[3]KirályIII. Károly
Saint Lucia[3]
St. Vincent és a Grenadinák[3]
ThaiföldAlkotmányosKirályMaha Vajiralongkorn (X. Ráma)Buddhista monarchia
TongaParlamentárisTupou VI.
Tuvalu[3]KirályIII. Károly
Egyesült KirályságA brit uralkodó tengeren túli területeknek is uralkodója.
1 Nagyhercegség
LuxemburgParlamentárisNagyhercegHenrik
3 Fejedelemség
AndorraParlamentárisTársfejedelmekJoan Enric Vives i Sicília
Emmanuel Macron
LiechtensteinAlkotmányos „parlamentáris alapon“HercegHans-Adam II.
MonacoAlkotmányosAlbert II.
2 Szultanátus
BruneiAbszolútSzultánHassanal Bolkiah
OmánHaitham bin Tariq bin Taymur
3 Emírség
KatarAbszolútEmírTamīm bin Hamad ath-Thānī
KuvaitAlkotmányosNawaf al-Ahmad al-Dzsabir1991-ig abszolút monarchia.
Egyesült Arab EmírségekAlkotmányosElnökZayid Al Nahyan kalifaFormálisan a hét szövetségi emír közül bármelyik megválasztható a szövetségi kormány élére, de hagyományosan mindig Abu-Dzabi emírjét választják meg.
1 Szentszék
VatikánAbszolút monarchiaPápaFerenc pápaAz utolsó abszolút monarchia Európában és az egyetlen keresztény teokrácia a világon. A pápát a konklávéban szavazati joggal rendelkező bíborosok választják meg, és mint római püspök és a római katolikus egyház feje hivatalosan a Vatikán uralkodója.

Jegyzetek

További olvasmány

  • Locke, John (2003), hapiro, Ian S, ed., Two Treatises of Government and A Letter Concerning Toleration (with essays by John Dunn, Ruth W. Grant and Ian Shapiro ed.), New Haven: Yale University Press, ISBN 0-300-10017-5

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Constitutional monarchy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.