Arany Pálma
Az Arany Pálma (franciául: Palme d'or) a Cannes-i fesztivál legnagyobb értékű díja, melyet a hivatalos válogatás nagyjátékfilm versenyének győztes alkotásának ítélnek oda. A díjat a film rendezője veheti át a díjkiosztó gála fénypontjaként.
| Arany Pálma (Palme d’or) | |
 | |
| Az 1979-es cannes-i filmfesztivál Arany Pálmája | |
| Szervezet neve | Cannes-i fesztivál |
| Ország | Franciaország |
| Székhely | Cannes |
| Alapítás éve | 1939 |
| Díjátadók | |
| Első díjátadó | 1946. október 5. |
| Legutóbbi díjátadó | 2023. május 27. |
| Következő díjátadó | 2024. május 26. |
| Hivatalos weboldal | |
| http://www.festival-cannes.fr/ | |
Története
1954-ig a fődíjat „A Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja” elnevezéssel adták át. A fesztivál szervezőbizottsága 1954. végi ülésén határozta el, hogy az addigi – inkább a rendezőt, mint a filmet elismerő – Nagydíj helyett, amelyet mindig egy fiatal kortárs festőművész vagy szobrász készített el, a film feltalálásának 60. évfordulóján rendezett filmseregszemlén egy arany pálmaágat adnak át a legjobb film alkotóinak. Az ötlet Cannes városának címermotívumából származik. A szervezők pályázatot írtak ki a legnevesebb ékszerészek részére, melyet Lucienne Lazon nyert meg. Az ékszerésznő szobrász barátját, Sébastien-t kérte fel a pálmaág megrajzolására. (Nem helytálló az a máig élő legenda, amely Jean Cocteau-nak tulajdonítja a pálmaág megtervezését.)
A fesztivál logójává vált Arany Pálma az évek során kissé átalakult. Az első változat egy függőleges pálmaág volt, melynek ferdén metszett vége szívalakot formázott. A 24 karátos aranyból készült ágat terrakotta talpazaton helyezték el, melyet Sébastien készített. A talpazat formája előbb kerekített volt, majd egyre szögletesebb lett, míg végül 1984-től piramis-alakúvá vált. A díj részére vörös dobozt készítettek a rendkívül ritka fehér gímszarvas bőréből.
1992-ben Thierry de Bourqueney újrarajzolta a pálmaágat és a talpazatot is, amely ekkortól csiszolt kristály lett. 1997-ben Caroline Scheufele, a svájci Chopard ékszerészet elnöknője modernizálta a Pálmát, amelyet a cég azóta minden évben ingyen szállít. A 24 karátos Arany Pálmát 40 munkaóra ráfordítással, viaszforma kézi kiöntésével készítik el, majd egy csiszolt kristály párnára illesztik. Az elkészült remeket kék bőr ékszertartóba helyezik.[1]
1963-ig kilenc alkalommal ítélték oda az Arany Pálmát. 1964-ben a fesztivál szervezői úgy döntöttek, hogy – a pálmaágat megtartva – ismét Nagydíj, illetve 1969-től A Fesztivál Nemzetközi Nagydíja néven részesítik elismerésben a legjobb filmet. 1975-től napjainkig újra Arany Pálmával jutalmazzák a legjobb alkotásokat. Mindezek ellenére gyakorlatilag Arany Pálma névvel illetik az összes átadott cannes-i fődíjat.
1997-ben – az 50. fesztiválon – egy külön zsűri tekintette át az eltelt félévszázad versenyfilmjeit, hogy azon kiemelkedő alkotások rendezői közül, akik sohasem nyerték el az Arany Pálmát, kiválasszanak egyet, aki megkapja a Pálmák Pálmáját. A díjat Ingmar Bergmannak ítélték. A művész távollétében lánya, Linn Ullmann vette át az elismerést, huszonnyolc arany pálmás rendező jelenlétében.[2] A fesztivál vezetése ezt követően is ítélt oda alkalomszerűen életműdíjat, különféle elnevezéssel, 2011-ben viszont rendszeressé tette. Lásd: Tiszteletbeli Pálma.
A díj odaítélése
A fesztivál története során több alkalommal is osztottak ki Arany Pálmát más jelentősebb díjjal együtt (legjobb rendezés díja, legjobb női és férfi alakítás díja stb.). A 2000-es évek elején a fesztivál vezetése úgy döntött, hogy a Nagydíj és a legjobb rendezés díja mellett az Arany Pálma sem járhat együtt másik jelentős elismeréssel. Ugyanígy nem lehet két alkotást győztesként jutalmazni. A megkötés csak a hivatalos válogatás díjaira vonatkozik, azokra nem, amelyekkel több szekció filmjeit is elismerhetik (Arany Kamera, FIPRESCI-díj, ökumenikus zsűri díja).
A díj alapítása óta két alkalommal vehetett át nő Arany Pálmát: 1993-ban Jane Campion, 2021-ben pedig Julia Ducournau.
2013-ban a fesztivál történetében először ítélték oda az Arany Pálmát a filmrendezőnek és az alkotás két főszereplőjének: a zsűri úgy ítélte meg, hogy a nyertes Adèle élete sikeréhez egyenrangúan járult hozzá Abdellatif Kechiche rendező művészi munkája, és a két főhőst alakító Adèle Exarchopoulos és Léa Seydoux színészi teljesítménye.
2022-ig a következő filmrendezők vehették át két ízben a fődíjat:
- Arany Pálmát
- Francis Ford Coppola (1974, 1979)
- Imamura Sóhei (1983, 1997)
- Emir Kusturica (1985, 1995)
- Bille August (1988, 1992)
- Jean-Pierre Dardenne (1999, 2005)
- Luc Dardenne (1999, 2005)
- Michael Haneke (2009, 2012)
- Ken Loach (2006, 2016)
- Ruben Östlund (2017, 2022)
Magyar nagyjátékfilm még nem részesült ebben az elismerésben; 1947 és 2022 között a hivatalos válogatásba meghívott 44 magyar alkotás egyike sem kapta meg a fődíjat.
Díjazottak
A Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja (1939–1954)
| Év | Magyar címe | Eredeti címe | Díjátvevő | Ország | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|---|
| 1939 | Acélkaraván [3] | Union Pacific | Cecil B. DeMille |  Egyesült Államok | |
| 1946 | Örjöngés | Hets | Alf Sjöberg |  Svédország | |
| Férfiszenvedély | The Lost Weekend | Billy Wilder | Egyesült Államok | ||
| Vörös lesz a rét | De røde enge | Bodil Ipsen és Lau Lauritzen |  Dánia | ||
| ––– | Neecha Nagar | Chetan Anand |  India | ||
| Késői találkozás | Brief Encounter | David Lean |  Egyesült Királyság | ||
| ––– | María Candelaria (Xochimilco) | Emilio Fernández |  Mexikó | ||
| Döntő fordulat | Velikij perelom (Великий перелом) | Fridrih Markovics Ermler |  Szovjetunió | ||
| Elveszett boldogság | La symphonie pastorale | Jean Delannoy |  Franciaország | ||
| Utolsó pillanat | Die Letzte Chance | Leopold Lintberg |  Svájc | ||
| Szárnynélküli emberek | Muži bez křídel | František Čáp |  Csehszlovákia | ||
| Róma, nyílt város | Roma, città aperta | Roberto Rossellini |  Olaszország | ||
| 1947 | A fesztivál fődíját nem osztották ki. | ||||
| 1948 | A fesztivált pénzügyi nehézségek miatt nem rendezték meg. | ||||
| 1949 | A harmadik ember | The Third Man | Carol Reed | Nagy-Britannia | |
| 1950 | A fesztivált pénzügyi nehézségek miatt nem rendezték meg. | ||||
| 1951 | Júlia kisasszony | Fröken Julie | Alf Sjöberg | Svédország | (megosztva) |
| Csoda Milánóban | Miracolo a Milano | Vittorio De Sica | Olaszország | ||
| 1952 | Othello, a velencei mór tragédiája | Othello: The Moor of Venice | Orson Welles | Egyesült Államok | (megosztva) |
| Két krajcár reménység | Due soldi di speranza | Renato Castellani | Olaszország | ||
| 1953 | A félelem bére | Le salaire de la peur | Henri-Georges Clouzot | Franciaország | |
| 1954 | A pokol kapuja | Dzsigokumon (地獄門) | Kinugasza Teinoszuke |  Japán | |
Arany Pálma (1955–1963)
| Év | Magyar címe | Eredeti címe | Díjátvevő | Ország | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|---|
| 1955 | Marty | Delbert Mann | Egyesült Államok | ||
| 1956 | A csend világa | Le monde du silence | Jacques-Yves Cousteau és Louis Malle | Franciaország | |
| 1957 | Szemben az erőszakkal | Friendly Persuasion | William Wyler | Egyesült Államok | |
| 1958 | Szállnak a darvak | Letjat zsuravli (Летят журавли) | Mihail Konsztantyinovics Kalatozov | Szovjetunió | |
| 1959 | A fekete Orfeusz | Orfeu Negro | Marcel Camus | Franciaország | |
| 1960 | Az édes élet | La dolce vita | Federico Fellini | Olaszország | |
| 1961 | Ilyen hosszú távollét | Une aussi longue absence | Henri Colpi | Franciaország | (megosztva) |
| Viridiana | Luis Buñuel |  Spanyolország | |||
| 1962 | Fogadalom | O Pagador de Promessas | Anselmo Duarte |  Brazília | |
| 1963 | A párduc | Il Gattopardo | Luchino Visconti | Olaszország | |
A Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíja (1964–1974)
| Év | Magyar címe | Eredeti címe | Díjátvevő | Ország | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|---|
| 1964 | Cherbourgi esernyők | Les Parapluies de Cherbourg | Jacques Demy | Franciaország | |
| 1965 | A csábítás trükkje | The Knack | Richard Lester | Egyesült Királyság | |
| 1966 | Egy férfi és egy nő | Un homme et une femme | Claude Lelouch | Franciaország | (megosztva) [4] |
| Hölgyek és urak | Signore és signori | Pietro Germi | Olaszország | ||
| 1967 | Nagyítás | Blowup | Michelangelo Antonioni | Egyesült Királyság | |
| 1968 | Az 1968. májusi zavargások miatt félbeszakadt a rendezvény. | ||||
| 1969 | Ha… | If…. | Lindsay Anderson | Egyesült Királyság | |
| 1970 | MASH | Robert Altman | Egyesült Államok | ||
| 1971 | A közvetítő | The Go-Between | Joseph Losey | Egyesült Királyság | |
| 1972 | A munkásosztály a Paradicsomba megy | La classe operaia va in paradiso | Elio Petri | Olaszország | (megosztva) |
| A Mattei-ügy | Il Caso Mattei | Francesco Rosi | Olaszország | ||
| 1973 | A Lady sofőrje | The Hireling | Alan Bridges | Egyesült Királyság | (megosztva) |
| Madárijesztő | Scarecrow | Jerry Schatzberg | Egyesült Államok | ||
| 1974 | Magánbeszélgetés | The Conversation | Francis Ford Coppola | Egyesült Államok | |
Arany Pálma (1975-től napjainkig)
Különleges Arany Pálma
A 2018-ban a Cannes-i fesztivál vezetése első alkalommal ítélt oda Különleges Arany Pálmát (Palme d'or spéciale) egy alkotásnak.[* 1]
| Év | Magyar címe | Eredeti címe | Díjátvevő | Ország | Megjegyzés |
|---|---|---|---|---|---|
| 2018 | Le livre d’image | Jean-Luc Godard | Svájc | [* 1] |
Jegyzetek
- Megjegyzések
- Hivatkozások
Források
- Petite histoire de la Palme. festival-cannes.fr. Festival de Cannes (2014) (Hozzáférés: 2016. május 14.) arch (angolul), (franciául), (arabul), (japánul), (kínaiul), (oroszul), (portugálul), (spanyolul).
További információk
- A Cannes-i Fesztivál hivatalos honlapja (angolul), (franciául), (arabul), (japánul), (kínaiul), (oroszul), (portugálul), (spanyolul)
- Cannes Film Festival Archiválva 2010. április 11-i dátummal a Wayback Machine-ben az Internet Movie Database oldalán (angolul)
- Arany Pálma a PORT.hu-n
- Néhány fotó a díjakról
