Az Uránusz holdjai

A bolygó első két holdja, melyet William Herschel fedezett fel 1787. január 11-én, mindössze hat évvel azután, hogy magát a bolygót felfedezték. Herschel úgy gondolta, hogy több mint hat hold keringhet a bolygó körül, illetve lehetségesnek vélte, hogy egy gyűrű is létezik. Közel 50 éven keresztül Herschel távcsöve maradt az egyetlen eszköz, melynek segítségével meg lehetett figyelni ezen objektumokat.^[1] Az 1840-es években már fejlettebb eszközök és az Uránusz bolygó kedvező elhelyezkedése tette lehetővé, hogy további szórványos égitestekkel bővülhessen az eddig felfedezett két hold listája. Végül 1851-ben William Lassel fedezte fel az Arielt és az Umbrielt. A felfedezett égitesteket római számozással látták el, ám hosszú időn keresztül a publikációk hezitáltak Herschel megállapításai (mivel a Titániát és az Oberont gyakran Uránusz III-ként, illetve Uránusz IV-ként jelölték) és William Lassel felfedezései közt, (melyeket Uránusz I és Uránusz II. jelöléssel illettek).^[2] Az Ariel és az Umbriel figyelembevételével Lassel megszámozta a holdakat I-től IV-ig és végül ez így maradt a későbbiek során is. 1852-ben Herschel fia, John Herschel ellátta a holdakat a ma is használatos neveikkel.

Közel egy évszázadon keresztül nem is történt semmilyen további felfedezés az Uránusz további holdjait illetően. 1948-ban Gerard Kuiper a McDonald Obszervatóriumban felfedezte a legkisebb holdat és az öt fő hold utolsó tagját, a gömbölyded formájú Mirandát.^[3] Évtizedekkel később a Voyager-2 űrszonda próbaútja vezetett a következő tíz belső hold felfedezéséhez. A Perdita holdat 1999-ben fedezték fel visszamenőlegesen, miután tüzetesebben megvizsgálták a Voyager-2 által készített felvételeket.

Az Uránusz volt a legutolsó óriásbolygó, amelynél még nem fedeztek fel szabálytalan holdakat, ám 1997-ben kilenc szabálytalan pályájú holdat azonosítottak a földi teleszkópok által. További két belső holdat, a Kupid holdat és a Mab holdat fedezték fel a Hubble űrteleszkóp segítségével 2003-ban. A Margaret holdat 2012-ben azonosították, ám a korábbi 2003-as adatok alapján már sejtették létezését.

Az Uránusz legbelsőbb holdjainak mérete, a Puk és a Portia kivételével, nem éri el a 100 km-t. A legközelebbiek, például a Kordélia terelőholdként hatnak a gyűrűkre. Szinte az összes hold a Voyager–2 űrszonda 1986-os elhaladásakor lett felfedezve, a Cupid és a Mab 2003-ban lett azonosítva a Hubble képein.

Az 5 legnagyobb hold, kivétel nélkül elérte a hidrosztatikus egyensúlyt. Ezek lettek a legkorábban azonosítva Herschel, Lassel és Kuiper által. A legnagyobb köztük a Titánia, a legváltozatosabb felszínű pedig a Miranda. A Mirandát hatalmas kanyonok szelik keresztül, és kriovulkanizmusra utaló jelek is találhatók rajta.

• Titánia (1578 km) William Herschel fedezte fel 1787-ben
• Oberon (1522 km) William Herschel fedezte fel 1787-ben
• Ariel (1158 km) William Lassel fedezte fel 1851-ben
• Umbriel (1169 km) William Lassel fedezte fel 1851-ben
• Miranda (471 km) Gerard Kuiper azonosította 1948-ban

A legkisebb méretűek tartoznak közéjük, 150 kilométeres átmérőjével a Szükorax a legfényesebb. 1997-es felfedezésüktől kezdve ezidáig 9 hold lett felfedezve. Átlagos távolságuk az Uránusztól 4 és 21 millió km között van. Jellemzően retrográd keringési iránnyal, nagy pályahajlással rendelkeznek. Egyedül a Margarét rendelkezik szabályos keringési iránnyal.

Miután Herschel 1787. január 11-én felfedezte a Titániát és az Oberont, utána abban kezdett el hinni, hogy további négy holdat is sikerült azonosítania, ezek közül kettőt 1790. január 18-án, egyet február 9-én, majd még további kettőt 1794. február 28-án és március 26-án. Ezután évtizedeken át úgy vélték a csillagászok, hogy az Uránusz körül egy hat holdból álló rendszer kering, jóllehet a később felfedezett holdakat más csillagászoknak nem sikerült megfigyelniük. Lassel 1851-ben felfedezte az Arielt és az Umbrielt, ugyanakkor ezen felfedezések azt támasztották alá, hogy Herschel megfigyelései valójában ezen égitestek megfigyelésén alapultak.

Korábban a csillagászok nem tartották valószínűnek, hogy az Uránusznak trójai holdjai lennének, a Neptunusz gravitációs hatása miatt. Azonban létezik ilyen kisbolygó, a 2011 QF99, ami a bolygó L4 Lagrange-pontja körül kering, meglehetősen nagy távolságra az anyabolygótól. Átmérője mintegy 60 km, anyaga szikla és jég. A bolygó az elmúlt pár százezer évben foghatta be, és a QF99 nagyjából egymillió év múlva el fog szabadulni tőle.^[4]

Az Uránusz első két felfedezett holdja 1787-től egészen 1852-ig nem kapta meg mai nevét, ám ekkor John Herschel elnevezte őket. Az ifjabbik Herschel nem a görög mitológia szereplői közül választotta ki ezen égitestek elnevezéseit, hanem az angol irodalom neves alkotóinak műveiből válogatott szereplőket, így a Titánia és az Oberon William Shakespeare: Szentivánéji álom című művének szereplőiről kapta nevét, míg az Ariel és az Umbriel elnevezése Alexander Pope: Fürtrablás című vígeposzából származik. Ugyanakkor Ariel szellem szerepel Shakespeare: A vihar című drámájában is. Ezen elnevezések mind különböző szellemeket és tündéreket jelölnek az említett művekben, amely feltehetően azért alakult így, mert a mitológia szerint Uránuszt, aki az ég és a levegő istene, a levegő szellemei kísérik.^[5]

A további elnevezések is folytatták ezen légi tündérek felsorolását, bár mindössze két esetben, a Puk és a Mab hold esetében, melyek elsősorban Herschel kutatásaira koncentráltak. 1949-ben az ötödik felfedezett hold, a Miranda nevét Gerard Kuiper adta, aki Shakespeare: A vihar című drámája egyik halálos karakterének nevét adta az újonnan felfedezett égitestnek. A jelenleg hivatalos, a Nemzetközi Csillagászati Unió által követett elnevezési módszer is elsősorban Shakespeare műveinek szereplőit veszi alapul, jóllehet az Ariel, az Umbriel és a Belinda holdak elnevezései Alexander Pope műveiből származnak. A bolygó legkülső pályáin mozgó holdjait mind egyetlen műből vett szereplők neveivel illették, melyek mind A viharból származnak, ugyanakkor a Margarét elnevezésű hold a Sok hűhó semmiért című mű egyik szereplőjéről kapta nevét, így e hagyomány megszakadt.

Művek, melyek szereplőinek nevét viselik az Uránusz holdjai:

• Alexander Pope
  • Fürtrablás: Ariel, Umbriel, Belinda
• William Shakespeare
  • Szentiván éji álom: Titánia, Oberon, Puck
  • A vihar: (Ariel), Miranda, Caliban, Sycorax, Prospero, Setebos, Stephano, Trinculo, Francisco, Ferdinand
  • Lear király: Cordelia
  • Hamlet: Ophelia
  • Makrancos hölgy: Bianca
  • Trolius és Cressida: Cressida
  • Othello: Desdemona
  • Rómeó és Júlia: Juliet, Mab
  • Velencei kalmár: Portia
  • Ahogy tetszik: Rosalind
  • Sok hűhó semmiért: Margaret
  • Téli rege: Perdita
  • Athéni Timon: Cupid

A táblázatban az Uránusz holdjai keringési idejük alapján felállított sorrendjében követik egymást a legrövidebb keringési idejűtől a leghosszabbig.

Uránusz holdjai

Sorrend	Címke	Név	Kép	Átmérő (km)	Tömeg (·1018 kg)	Fél fő tengely (km)	Keringési idő (n)	Inclináció (Fok (szög)°)	Excentricitás	Felfedezés éve	Felfedező
1	06 VI	Cordelia Kordélia	-	0040 40 ± 6 (50 × 36)	000004 0,044	49 770	0000,33 0,335034	000,084 0,08479°	0,00026	1986	Terrile (Voyager-2)
2	07 VII	Ophelia	-	0043 43 ± 8 (54 × 38)	000005 0,053	53 790	0000,37 0,376400	000,103 0,1036°	0,00992	1986	Terrile (Voyager-2)
3	08 VIII	Bianka	-	0051 51 ± 4 (64 × 46)	000009 0,092	59 170	0000,43 0,434579	000,193 0,193°	0,00092	1986	Smith (Voyager-2)
4	09 IX	Cressida Kresszida	-	0080 80 ± 4 (92 × 74)	000034 0,34	61 780	0000,46 0,463570	000,006 0,006°	0,00036	1986	Synnott (Voyager-2)
5	10 X	Desdemona Dezdemóna	-	0064 64 ± 8 (90 × 54)	000018 0,18	62 680	0000,47 0,473650	000,111 0,11125°	0,00013	1986	Synnott (Voyager-2)
6	11 XI	Juliet Juliet	-	0094 94 ± 8 (150 × 74)	000056 0,56	64 350	0000,49 0,493065	000,065 0,065°	0,00066	1986	Synnott (Voyager-2)
7	12 XII	Portia Portia	-	0135 135 ± 8 (156 × 126)	000170 1,70	66 090	0000,51 0,513196	000,059 0,059°	0,00005	1986	Synnott (Voyager-2)
8	13 XIII	Rosalind Rosalind	-	0072 72 ± 12	000025 0,25	69 940	0000,55 0,558460	000,279 0,279°	0,00011	1986	Synnott (Voyager-2)
9	27 XXVII	Cupid Cupid	-	0018 ~18	000000,38 0,0038	74 800	0000,61 0,618	000,1 0,1°	0,0013	2003	Showalter és Lissauer
10	14 XIV	Belinda Belinda		0090 90 ± 16 (128 × 64)	000049 0,49	75 260	0000,62 0,623527	000,031 0,031°	0,00007	1986	Synnott (Voyager-2)
11	25 XXV	Perdita Perdita	-	0030 30 ± 6	000002 0,018	76 400	0000,63 0,638	000 0,0°	0,0012	1999	Karkoschaka (Voyager-2)
12	15 XV	Puck Puck		0162 162 ± 4	000290 2,90	86 010	0000,76 0,761833	000,319 0,3192°	0,00012	1985	Synnott (Voyager-2)
13	26 XXVI	Mab Mab	-	0025 ~25	000001 0,01	97 700	0000,92 0,923	000,133 0,1335°	0,0025	2003	Showalter és Lissauer
14	05 V	Miranda †Miranda		0470 471,6 ± 1,4 (481 × 468 × 466)	006600 65,9 ± 7,5	129 390	0001,4 1,413479	004 4,232°	0,0013	1948	Kuiper
15	01 I	Miranda †Ariel		1157 1,157,8 ± 1,2 (1162 × 1156 × 1155)	135000 1,353 ± 120	191 020	0002,5 2,520379	000,260 0,260°	0,0012	1851	Lassell
16	02 II	Umbriel †Umbriel		1169 1,169,4 ± 5,6	117000 1,172 ± 135	266 300	0004,1 4,144177	000,205 0,205°	0,0039	1851	Lassell
17	03 III	Titánia †Titania		1577 1,5768 ± 1,2	3527 ± 90	435 910	0008,7 8,705872	000,340 0,340°	0,0011	1787	Herschel
18	04 IV	Oberon †Oberon		1522 1522,8 ± 5,2	301000 3014 ± 75	583 520	0013 13,463239	000,058 0,058°	0,0014	1787	Herschel
19	22 XXII	Francisco ‡ Francisco	-	0022 ~22	000000,72 0,0072	4 276 000	0266 −266,56	147,459°	0,1459	2003	Holman et al.
20	16 XVI	‡ Caliban	-	0072 ~72	000025 0,25	7 230 000	0579 −579,50	139,885°	0,1587	1997	Gladman et al.
21	20 XX	Stephano ‡ Stephano	-	0032 ~32	000002,2 0,022	8 002 000	0677 −676,50	141,873°	0,2292	1999	Gladman et al.
22	21 XXI	Trinculo ‡ Trinculo	-	0018 ~18	000000,39 0,0039	8 571 000	0749 −758,10	166,252°	0,2200	2001	Holman et al.
23	17 XVII	Sycorax‡ Sycorax	-	0150 ~150	000230 2,30	12 179 000	1283 −1283,4	152,456°	0,5224	1997	Nicholson et al.
24	23 XXIII	°Margaret Margaret	-	0020 ~20	000000,54 0,0054	14 345 000	1694 1694,8	051 51,455°	0,6608	2003	Sheppard és Jewitt
25	18 XVIII	Prospero ‡ Prospero	-	0050 ~50	000008,5 0,085	16 418 000	1992 −1992,8	146,017°	0,4448	1999	Holman et al.
26	19 XIX	Setebos ‡ Setebos	-	0048 ~48	000007,5 0,075	17 459 000	2202 −2202,3	145,883°	0,5914	1999	Kavelaars et al.
27	24 XXIV	Ferdinand ‡ Ferdinand	-	0020 ~20	000000,54 0,0054	20 900 000	2823 −2823,4	167,346°	0,3682	2003	Holman et al.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Moons of Uranus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Uranus Satellite and Moon Data