Erdei elefánt

Az erdei elefántnak és az afrikai elefántnak (Loxodonta africana) a nukleinsavas DNS-vizsgálata azt mutatta, hogy a két állatfaj fejlődése körülbelül 2,6-5,6 millió évvel ezelőtt vált ketté. Az ázsiai elefánt (Elephas maximus) és a gyapjas mamut (Mammuthus primigenius) közötti szétválás, csak 2,5-5,4 millió évre becsült; tehát az erdei elefántnak az afrikai elefántról való leválasztása igenis helyénvaló. A különböző erdei elefánt állományok közti genetikai változatosság igen magas, ami arra hagy következtetni, hogy a pleisztocén korban a változó éghajlati körülményeknek köszönhetően a populációk elszigetelődtek egymástól.^[1][2]

A mitokondriális genetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy egyes afrikai elefántok az erdeieknek a mitokondriumát hordozzák, ami pedig a fajok közti hibridizációra utal.^[3]

Szintén a DNS tesztek az erdei elefántot közelebbi rokonságba hozzák az egykori eurázsiai erdei őselefánttal (Palaeoloxodon antiquus); ez pedig megkérdőjelezi a Loxodonta ormányosnem érvényességét.^[4]

Az erdei elefánt előfordulási területe Afrika középső részének a nyugati térségei, amely magába foglalja az Elefántcsontpart, Gabon - ahol a legtöbb példánya él-,^[5] Kamerun, a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Közép-afrikai Köztársaság és Uganda esőerdeit.^{[6][7][8][9][10][11]}

2013-ban, a kutatók és állatvédők 30 000 példányra becsülték a világszintű állományát. Az élőhelyének elvesztése és feldarabolódása, valamint az orvvadászat súlyosan veszélyeztetett fajjá tették ezt az utolsóként felfedezett elefántot.

Az afrikai elefánt és az ázsiai elefánt után a harmadik legnagyobb elefántfaj. A bika 2,4-3 méteres átlagos marmagasságával valamivel kisebb, mint az afrikai elefánt. A tehén a bikánál is kisebb, ennek a marja csak 1,8-2,4 méter magasságban van. Testtömege 2-4 tonna. Lábnyom átmérője 12,5-35,3 centiméter közötti. Mindenre használható ormánya az afrikai elefánthoz hasonlóan két nyúlványban végződik; az ormányt 40-60 ezer izom mozgatja. A szavannai fajtól eltérően, az erdeinek az agyara majdnem teljesen lefelé mutat; valószínűleg azért, hogy a sűrű erdőben ne akadjon be. Az agyar általában 150 centiméteresre és 45 kilogrammosra nő meg; árnyalata rózsaszínes. Mindkét nemnek van agyara, viszont a bikáé nagyobb.^{[12][13][14][15][16]}

Mint neve is mutatja, főképp dzsungelekben él, ahol a fák magvainak széthordásával fontos szerepet tölt be az erdő ökoszisztémájában. A szavannai fajtól eltérően a családok nem annyira összetartók és nem is nagyok; egy-egy család összetétele időnként megváltozhat. Levelekkel, kérgekkel és gyümölcsökkel táplálkozik. A kutatók legalább 72 különböző gyümölcsfajjal figyelték meg táplálkozni; köztük főleg a következőkkel: Omphalocarpum mortehanii, Anonidium mannii, Antrocaryon nannanii, Klainedoxa gabonensis, Treculia africana, Tetrapleura tetraptera, Uapaca guineensis, Autranella congolensis, Gambeya africana, Gambeya lacourtiana, Mammea africana, Cissus dinklagei és Grewia midlbrandii.^[17]

Ahhoz, hogy étrendjüket ásványi anyagokkal kiegészítsék, azokban gazdag víznyelőknél és ásványi nyalóknál szoktak összegyűlni.^[18][19]

Az állománynagyságtól és az életfeltételektől függően a tehén 8-12 évesen válik ivaréretté. Általában legelőször 23 évesen ellenek először, aztán 5-6 évenként hoznak egy borjat; ezzel a borjadzási ráta alacsonyabb, mint az afrikai elefánté. Születésekor a kis erdei elefánt körülbelül 105 kilogrammos és elég gyorsan megtanul lábra állni. Az elválasztás 4-5 év után következik be, de már 16 hónapos korában elkezd nőni az agyara; az elválasztáskor már 14 centiméteres is lehet, ami hozzájárulhat ennek okához. A vemhesség 22 hónapot tart. A bika csak 15-25 éves korától kezd küzdeni a tehenekért.^{[20][21][22][23]}

Ez az állatfaj általában 60-70 évig él.

Afrika trópusi erdeiben talán él egy még nálánál kisebb elefántfaj is. Ez a Loxodonta pumilio nevet kapta és 1906-ban írták le először. A mai zoológusok nem fogadják el önálló fajnak, sőt létezésében is kételkednek. Szerintük azok a példányok, amelyeket eddig láttak vagy el is ejtettek, csupán alulfejlett erdei elefántok vagy fiatal egyedek voltak. Akik el is fogadják, hogy létezik a Loxodonta pumilio, azok is az erdei elefánt alfajának vélik. Ezen állat létezésének rejtélyével jelenleg a kriptozoológia foglalkozik.^[24]

• Shoshani, Jeheskel (November 16, 2005). in Wilson, D. E., and Reeder, D. M. (eds): Mammal Species of the World, 3rd edition, Johns Hopkins University Press, 91. ISBN 0-8018-8221-4.
• Debruyne, R., Holt, A. van, Barriel, V. & Tassy, P. 2003. Status of the so-called African pygmy elephant (Loxodonta pumilio (NOACK 1906)): phylogeny of cytochrome b and mitochondrial control region sequences. Comptes Rendus de Biologie 326(7):687-697.
• Sitzb. Ges. Naturf. Fr. Berlin, p. 194.
• A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2021. március 27.)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az African forest elephant című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
• Ez a szócikk részben vagy egészben az African elephant című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Képek és videók az erdei elefántról (angol)
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)