Ezüst(I)-oxid
| Ezüst(I)-oxid | |
-oxide-sample.jpg) | |
-oxide-xtal-3D-SF.png) | |
| IUPAC-név | Ezüst(I)-oxid |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 20667-12-3 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | Ag2O |
| Moláris tömeg | 231,735 g/mol |
| Megjelenés | fekete/barna köbös kristályok |
| Sűrűség | 7.2 g/cm³, solid |
| Olvadáspont | 200°C (bomlás) |
| Oldhatóság (vízben) | 0,0025 g/100 ml |
| Oldhatóság | oldódik savakban, lúgokban oldhatatlanalkoholban, etanolban[1] |
| Kristályszerkezet | |
| Kristályszerkezet | köbös |
| Termokémia | |
| Std. képződési entalpia ΔfH | -31,1 kJ·mol-1 |
| Standard moláris entrópia S | 121,3 J·mol-1·K-1 |
| Hőkapacitás, C | 65,9 J·mol-1·K-1 |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Oxidáló (O) Maró (C)[2] |
| R mondatok | R8, R34, R44[2] |
| S mondatok | S26, S36/37/39, S45[2] |
| LD50 | 2820 mg/kg (patkány, szájon át)[2] |
| Rokon vegyületek | |
| Rokon vegyületek | ezüst(I,III)-oxid, AgO |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
Az ezüst(I)-oxid az ezüst egyik szervetlen vegyülete, amelynek a képlete Ag2O. Szobahőmérsékleten sötétbarna színű por.
Előállítása
Ezüstsó oldatához lúgot adva, gyorsan barnuló csapadék, ezüst-oxid keletkezik:
- 2 Ag+ + 2 OH− = 2 AgOH = Ag2O + H2O
Tulajdonságai
Az ezüst-oxid vízben csak kis mértékben (1 : 2000 arányban) oldódik, de vizes oldata határozottan lúgos kémhatású. A vizes oldatban a (tiszta állapotban nem ismeretes) meglehetősen erősen bázikus AgOH van jelen. Mivel az ezüst-hidroxid erős bázis, az ezüstsók a többi nehézfémsóktól eltérően vizes oldatban semleges kémhatásúak, nem hidrolizálnak. Az Ag2O 200°C felett elemeire bomlik. Redukálószerekkel, pl. hidrogénnel, hidrogén-peroxiddal az oxid könnyen fémmé redukálható:
- Ag2O + H2O2 = 2 Ag + O2 + H2O
Felhasználása
Ezüst-oxidot használnak a cink-ezüst akkumulátorokban. Az ezüst-oxid könnyen reagál ligandum prekurzorokkal, például 1,3-diszubsztutuált imidazolium vagy benzimidazolium sókkal, a megfelelő N-heterociklusos karbénkomplexek képződése közben. Ezek az ezüstkomplexek jól használható karbéntranszfer reagensek, könnyen kiszorítják a labilis ligandumokat, például a ciklooktadiént vagy az acetonitrilt. Ez az eljárás átmenetifém-karbénkomplexek szintézisének gyakori módja.[3]
Jegyzetek
Források
- Lengyel Béla, Szarvas Pál, Proszt János: Általános és szervetlen kémia. Budapest, 1967.
