Hanbok
A hanbok (hangul: 한복, handzsa: 韓服), Észak-Koreában: csoszonot (hangul: 조선옷, handzsa: 朝鮮옷, RR: joseon-ot), hagyományos koreai öltözék. A három koreai királyság idejében (1-7. század) jelent meg az alapdizájn, ami azóta számos változáson esett át, főként a női hanbok. A környező országok viseletei is befolyásolták a megjelenését, különösen a kínai és a mongol öltözékek.
.jpg)
A hanbok két alapvető részből áll, ez a nők esetében a csogori () (저고리, kabátka, felsőrész) és a cshima () (치마, szoknya), a férfiaknál a csogori () és a padzsi () (바지, nadrág), ezen felül azonban számos ruhadarab egészíti ki. A Csoszon ()-korban a ruha anyaga, színe jellemző volt a viselője társadalmi helyzetére, a férfiak esetében igen fontos kiegészítőnek számítottak a különféle kalapok, melyek a férfi rangját, foglalkozását, hivatali beosztását is tükrözték. A nők kiegészítőként különféle hajtűket használtak, a gazdag hölgyek és a kiszengek () körében elterjedt volt a terjedelmes, díszített, nehéz paróka is. Az egyes családi és nemzeti ünnepek, konfuciánus ceremóniák alkalmával a koreaiak csak meghatározott öltözékeket viselhettek.
A modern időkben a hanbokot csak különleges eseményeken, ünnepek alkalmával, esküvőkön, temetéseken hordják a koreaiak, a mindennapokból kiszorította a hanbokot a nyugati stílusú öltözködés. A hanbok jelenkori népszerűsítéséhez hozzájárultak a szaguk ()ok, azaz a történelmi jellegű televíziós sorozatok, amelyek számára sok esetben neves divattervezők készítik el a kosztümöket.
Története
A hanbok alapdizájnja a három koreai királyság idejében (1-7. század) jelent meg, azóta számos változáson esett át az öltözék, főként a női hanbok alakult át látványosabban. A korai hanbok az északi szkíták, illetve Nyugat-Kínával határos nomád népek öltözékének, a kaftánnak jellegét viseli magán és egyértelműen lovas nomád életmódot tükrözött.[1] A Kogurjo () sírok tanúsága szerint a nők V-nyakú, csípőig érő felsőt viseltek, nadrág fölött hosszú szoknyával, a férfiak a nőkéhez hasonló felsőt, bő szárú nadrággal.[2] A hanbok fejlődésére hatással voltak a környező országok viseletei is, leginkább a kínai és a mongol, bár legtöbbször csak időszakosan mutatható ki a hatásuk. A mongol öltözet erőteljesebben befolyásolta a hanbokot, annak köszönhetően, hogy a Korjo ()-dinasztia korában (918–1392) több mongol hercegnő is bekerült a királyi udvarba feleségként.[3][4] A sillai királyok és udvar öltözködésére a kínai uralkodóházak viseleti rendszere volt nagy hatással. A köznép öltözködését ezek a hatások nem befolyásolták olyan mértékben, mint az uralkodó osztályét.[2]
A férfiak nadrágja eleinte szűkebb volt, a lovaglást megkönnyítendő, azonban később bővebb szárúak lettek, elősegítve a könnyebb fizikai munkát és kényelmesebbé téve a padlón ülést. A csogori () hossza és jellege eleinte mind a férfiak, mind a nők esetében ugyanolyan volt, csípőig vagy még alább ért, szűk ujjú volt, ami a nomád, vadászó életmódot tükrözte. A női csogori () eleinte hosszú volt, csípőig ért, és a derékon övvel kötötték meg, az idők folyamán azonban egyre rövidebbé vált, valószínűleg a Csoszon ()-kor közepétől kezdődően. A 16. században még igen bő ruhákban jártak a nemesek, mert a gazdagság egyfajta mutatója volt az, hogy megengedhették maguknak a felesleges anyagot. A 17. században, valószínűleg a rosszabb gazdasági helyzet miatt már a viselőre szabták a hanbokot és nem használtak felesleges anyagot. A csogori () ekkor derékig ért, és innen kezdődött a szoknya. A Csoszon ()-kor végén a csogori () már olyan rövid volt, hogy a hónalj alatt végződött, és lekerekítették az elejét, hogy elfedje a melleket, ekkor lett a szoknya mell fölött kezdődő. A 20. század közepén jött újra divatba a hosszabb csogori (). A csogori ()t megkötő korum () hossza a ruhadarab hosszának változásával fordított arányban változott. A korum ()ot a Kogurjo ()-korban még a bal oldalon kötötték meg, később azonban a jobb oldalra került. A férfi csogori () hossza és jellege gyakorlatilag a Silla királyság óta változatlan.[5][3][6][7]
A cshima () az ősi Kínából származik, mely a Korjo ()-korszakban egyre bővebb és terjedelmesebb lett, a 6-7 méter szélességet is elérte. A cshima () hossza, terjedelme, az alsószoknyák száma és milyensége a viselője társadalmi státusát is mutatta. A kiszeng ()eknek (a gésákhoz hasonló, szórakoztató hölgyek) például a szoknya alját bal oldalon fel kellett húzniuk, hogy kilátszódjon az alsószoknyájuk – ez jelezte a foglalkozásukat. A cshima () jellegzetes szoknya, ugyanis nem a deréknál, hanem a mell fölött rögzítik szalagokkal, ez valószínűleg az éghajlati és kulturális sajátosságok miatt alakult így, hogy biztosíthassa a szabad mozgást, de megtartsa a test hőjét.[3][6][7]
Az öltözékeket megkülönböztették alkalom szerint is, a hétköznap viselt ruhák mások voltak, mint az ünnepeken, az ősök tiszteleti ünnepségein vagy temetéskor viseltek. Ugyancsak mások voltak a jellemzői a férfi, női és gyermek hanbokoknak.
A férfiak és nők egyaránt különféle sapkákat, kalapokat, illetve különleges alkalmakkor fejdíszeket is viseltek. A nők hajába díszes hajtű, pinjo (비녀, ) került, melynek anyaga és hossza a hölgy társadalmi helyzetét is tükrözte. A ruhaanyagok minőségéből, színéből, mintázatából és férfiak esetében a kalap formájából is meg lehetett állapítani viselőjük helyét a társadalmi ranglétrán vagy beosztását a hivatalokban.[8]
A hanbok a 19. század végéig mindennapos viselet volt, a 20. században azonban (főként Dél-Koreában) gyorsan felváltották a nyugati öltözékek. A 21. században a hanbokot már csak különleges eseményeken, ünnepek alkalmával, esküvőkön, temetéseken viselik a koreaiak. A modern hanbokkollekciók a világ divatkifutóin is megjelentek, az egyik legismertebb hanbok-divattervező I Jonghi (), aki számos televíziós sorozat (például a Moon Embracing the Sun és a Queen Seondeok) számára is tervezett hanbok kosztümöket.[4][9]
Anyaga és karbantartása
A Szankuocse (三国志, pinjin: Sān Guó Zhì) kínai feljegyzései szerint az i.e. első században már létező Pjonhan (변한, ) konföderációban [* 1] már ismerték a selyemszövés technikáját. A sillai királyok kifejezetten támogatták a selyemhernyó-tenyésztést és a selyemelőállítást, Kjongmun () király (861–875) pedig több szekérnyi különlegesen jó minőségű rami szövetet küldetett a Tang-dinasztiának ajándékként. A Csoszon () idejében a legjobb minőségű kendert Jukcsinban (Hamgjong () tartomány) állították elő.[10] Ebben a korban a szövéssel előállított ruhaanyagot fizetőeszközként is használták, a köznép például ekképp fizetett adót.[11]
A közemberek viselete általában egyszerű, fehér pamut vagy vászon volt, drágább anyagokat csak a nemesség engedhetett meg magának. A köznép színes ruhákat leginkább csak ünnepek vagy nagy családi események (esküvő, temetés) alkalmával viselhetett. A nemesség, illetve a tehetősebbek a fehér pamut és vászon mellett megengedhették maguknak az olyan drága szöveteket is, mint a különleges rami, a selyem, a szatén vagy a muszlin. A szöveteket természetes színezékekkel festették, például virágok szirmaiból vagy fák kérgéből nyerték ki a színezékeket fáradságos munkával.[8]
A ruhák karbantartására nagy hangsúlyt fektettek. A Csoszon ()-korban kifejezetten nagy erénynek számított a tisztaság, odafigyeltek a megjelenésre. A férfiak sosem hagyták el az otthonukat rendezetlen, vagy tisztségüknek, rangjuknak nem megfelelő öltözékben. A felnőtt férfiak státusuknak, foglalkozásuknak megfelelő kalapot hordtak, amit olajozott papírból készült esőkalappal (갈모, kalmo ()) védtek az eső ellen. A király előtti megjelenést is vissza lehetett utasítani, ha valakinek nedves lett az öltözéke, nem volt ugyanis illendő ily módon társaságban megjelenni. A pamut- és vászonruhákat lúggal mosták, amit széna, babhéj és fa hamujából állítottak elő. A selyemruhákat mungóbab és adzuki bab őrleményével, valamit tofu és rizs főzéséből visszamaradt vízzel tisztították. A ruhákat keményítették is, rizs-, burgonya- és hajdinakeményítő felhasználásával. A kikeményített, nedves ruhát kendőbe tekerték és a földre terítve végigtaposták, hogy a gyűrődéseket eltávolítsák. Ezt követően deszkára helyezték és bottal végigverték, majd vasalták. A különféle pecséteket, szennyeződéseket növényi anyagokkal távolították el (gyógytea főzése után maradt vízzel, gyömbérrel, tarlórépával, fokhagymával, körtefa levelével).[10][7]
Színek és minták
A színeknek nagy jelentősége volt, a köznép csak bizonyos színeket viselhetett, egyes színek a nemesség számára voltak fenntartva. Az univerzum középpontját szimbolizáló aranysárgát az uralkodói család viselhette. Egy időben a koreai királyok nem is hordhattak arany színű ruhát, mert az a kínai császár színe volt, így csak a vöröset viselhették, de olyan időszakokban, amikor a kínai befolyás gyengült, a koreai uralkodó is viselt arany színt.[8][3] A vörös, a gazdagság és a jó szerencse színe, az esküvői ruhákban köszönt vissza. Az indigó, az állandóság szimbóluma, az udvarhölgyek (궁녀, kungnjo ()) és a tudósok színe volt. A fekete, a teremtés forrásának és az végtelenségnek a színe, a férfiak kalapjában jelent meg.[7] A férfiakat a keleti égtájjal azonosítja a koreai kultúra, ennek színe pedig a kék, így a nemes férfiak a kék árnyalatait viselték (jádekéknek nevezett világosabb kék színt, „kacsatojáskéket” és a bézs egy árnyalatát). A női hanbok színe a piros világosabb árnyalatait tükrözte (rózsaszín, lila), illetve a kék, a sárga és barna árnyalatokat. A hajadon lányok élénkebb, a férjezett asszonyok sötétebb színekben jártak.[12]
A nyakrész, ujjrész, a szalagok és zsinórok kontrasztos színekkel készültek, mert a koreaiak véleménye szerint ez kiemeli az öltözet szépségét. A fehér szín mindig kifejezetten nagyon kedvelt volt a koreaiak körében, mert úgy vélték, kiváló kontrasztot nyújt a fekete hajjal szemben. A komplementer színek (zöld–vörös, kék–sárga) is igen gyakoriak, akárcsak az egymástól nagyon elütő, élénk színkombinációk, mint a zöld–kék, sárga-vörös, mert figyelemfelkeltőek. Az alapszínekről úgy vélik a koreai kultúrában, hogy távol tartja a gonoszt. A kiegészítők és a hímzett minták színeinél az alapszínek harmóniájára törekedtek.[13]
A koreai hanbok jellegzetessége, hogy rendszerint kerülték a mintákat, az egyszerű megjelenést preferálták, aminek eredményeképp a hanbok nagy felületeken „üres”, vagyis minta nélküli volt. Amennyiben mintát is használtak, általában az anyagba szövést részesítették előnyben az utólagos dekorálással szemben. Díszítés helyett a bő szoknyarész redőzését kedvelték, ami mozgás közben elegánssá és kifinomulttá tette a viselőjét. A nagy, minta nélküli felületeket azonban más módon ki lehetett használni, szokásos volt például, hogy a nemesurak maguk festettek mintát, szöveget a kiszeng ()ek szoknyájára, amit a kiszengek büszkén mutogattak.[13]
Koreában a különféle ceremóniák alkalmával is meghatározott színeket viselnek. A vőlegény anyja például a kék (vagy ahhoz hasonló) színeket ölt magára, a menyasszony anyja a rózsaszín árnyalatait. A női hanbok esetében a lila gallér a férjet jelképezi, a kék kézelő a fiúgyermeket. A zöld csogori ()val kombinált vörös cshima () a menyasszonyok számára van fenntartva, a hajadon lányok az ünnepségek alkalmával sárga csogori ()t és vörös cshimát viselnek.[13]
Egyes mintáknak is meghatározott jelentésük van. A menyasszonyi hanbokon a bazsarózsa a gazdagság és a megbecsültség óhaját fejezte ki, a gránátalma a sok gyermeket szimbolizálta. A fejsze a fiúgyermek jelképe volt, ezért az állapotos asszonyok fejsze alakú függőket hordtak, hogy kifejezzék a fiúgyermek iránti óhajukat. A sárkány-, főnix-, daru- és tigrismotívumokat csak a nemesség és a magas rangú katonák használhatták. Szokásos volt egyes, jó szerencsét, hosszú életet és egyéb pozitív jelentést sugalló kínai írásjegyek motívumként való használata is.[13] A nemesek és a királyi család tagjai aranyozott mintákat (금박, kumbak) is viseltek, amelyeket leheletvékony aranylapokból készítettek mesteremberek.[14]
Összeállítása és kiegészítői
A hanbok két alapvető részből áll, ez a nők esetében a csogori () (저고리, kabátka, felsőrész) és a cshima () (치마, szoknya), a férfiaknál a csogori () és a padzsi () (바지, nadrág).[15]
Női hanbok
A csogori (), azaz a felsőrész a nőknél jelentősen rövidebb, mint a férfiaknál, mell alatt végződik, akár egy boleró. Féloldalas vastag masnival (korum ()) kötik meg meghatározott módon. A tongdzsong () levehető papírgallér, ami segít kihangsúlyozni a nyakat. A csogori () téli változata a prémmel bélelt, vastag katcsogori () (갓저고리). A téli hidegben gyakran viseltek kabátot is, melynek neve turumagi () (두루마기). A nők, ha kiléptek az utcára, a hanbok öltözék fölé még egy színes köpenyt is terítettek, amit a fejükre húztak, hogy eltakarják magukat. A köznép által viselt ilyen köpeny neve sszuge cshima () (쓰개치마), a nemes hölgyek által viselté csangot () (장옷).[6]
A cshima () négyszögletes vagy csőszerű, redőzött szoknya, melyet a mell fölött rögzítenek hosszú szalagokkal. A hanbok szoknya a praktikusságot és a konfuciuszi értékrendet egyaránt tükrözte, a bő szoknya teljesen elrejtette viselője alakját, viszont elegendő mozgásteret biztosított a gyakran guggoló pozícióval járó háztartási munkák elvégzéséhez.[6]
Az alsónemű összefoglaló neve szokkot () (속곳), melynek több fajtája létezik. Az alsószoknya szokcshima ()[* 2] (속치마), de előfordult a szokpadzsi ()[* 3] (속바지) is, ami a hanbok szoknya alatt viselt nadrág. A csogori () alá szokcsokszam ()[* 4] (속적삼) nevű alsóing került. Az alsónemű viselete rendkívül fontosnak számított, ezért előfordult, hogy az alsóruha anyaga, minősége jobb volt, mint a külső, látható rétegé. Egyes nők akár hét rétegnyi alsóruhát is viseltek. Az öltözéket különleges formájú rövid, zokniszerű harisnya, a poszon () (버선) egészítette ki.[12]
Női hanbok
Csangot ()
Cshima ()
Poszon ()
Férfi hanbok
A férfi hanbok alapvető darabjai a csogori () (저고리, felsőrész) és a padzsi () (바지, nadrág). A nadrág alatt viselték a szokkoi ()[* 5] (속고의) elnevezésű alsónadrágot. A padzsi () alját egy vastag szalaggal (대님, tenim ()) rögzítették a boka körül, a poszon () (버선), azaz a zokni felvételét követően.[* 6] A csogori ()ra csokki () (조끼) vagy pedzsa () (배자), azaz mellény került, ami fölött felöltőt (마고자, magodzsa ()) viseltek. Utcára lépéskor erre került a turumagi () (두루마기). A nemesség topho ()-nak (도포) nevezett köpenyt hordott. A pho ()knak 12 fajtája volt (a turumagi () is ide tartozik), aszerint, hogy ki milyen társadalmi pozíciót töltött be. Az öltözéket kalap (갓, kat ()) egészítette ki.[16][12][17] A férfi hanbok öltözési sorrendje attól függ, milyen ruhadarabokat vesznek fel.[18]
Idős férfi hanbokban: padzsi ()t és csogori ()t visel, a csogori () felett pedig csokkit ().
Magodzsa ()
Topho () és kat ()
Gyermek hanbok
A gyermekek által viselt hanbok összeállítása életkortól függően változott. Az újszülöttek viselete a penet csogori () (배냇저고리) volt, nyakrész nélkül.[* 7] A tol (), azaz az első születésnap alkalmával szektong csogori ()ba (색동저고리) öltöztették, ami színes csíkokkal díszített. A kabátka az obangszek () (오방색) koncepcióról kapta a nevét, ami a koreai kultúrában igen fontos szerepet tölt be. E szerint az öt égtájhoz (kelet, nyugat, dél, észak és közép) öt színt társítanak, ezek a vörös, a fehér, a fekete, a sárga és a kék. Úgy vélték, az obangszek () megjelenítése a ruházaton elűzi az ártó szellemeket és a balszerencsét. A ruha anyagára a gyermekkel kapcsolatos szavakat hímeztek. A csogori () felett viselt mellényke a csonbok () (전복), a rá kerülő hosszú kabátka elnevezése pedig szagjuszam () (사규삼). A fiúgyermekek hátul hosszú sapkát (복건, pokkon ()) viseltek. A lányok a ceremóniák alkalmával tangi ()t (당의) viseltek, ami csogori () egy fajtája.[19][20]
Szektong csogori ()
Szagjuszam () és pokkon ()
Csonbok () (kék) és pokkon ()
Tangi () (zöld)
Formális és ünnepi öltözékek
Ceremoniális öltözékek
A koreaiak számára a legfontosabb életesemények a felnőtté válási ceremónia, a házasság, a temetés és a csesza (), az ősök előtti tiszteletadás volt. Ezek ceremoniális hagyományait Kínából vették át a kései Korjo ()-korban és a Csoszon ()-dinasztia idején fokozatosan a koreai életmódhoz és mentalitáshoz alakították őket. Az évszázadok folyamán az eredetileg bonyolult ceremóniák fokozatosan egyszerűsödtek. Mivel az ünnepségek pontos levezetését törvény szabályozta, szerves részévé váltak minden család életének. A legtöbb ceremónia sajátos öltözéket kívánt meg.[10]
A kvallje () (관례), a 15-20 éves fiúk felnőtté válási ceremóniájának középpontjában a fejtetőn kontyba fogott haj és a kalap állt. A fiúk rendszerint egy szagjuszam () (사규삼) nevű, széles ujjú köpenyt viseltek, övvel és fényes cipővel. A lányok hasonló ünnepsége a kjerje () (계례) volt, melyet közvetlenül az esküvőjük előtt tartottak, ezért az esküvői ceremónia részévé vált. A menyasszonyt szamdzsa () (삼자) nevű selyemruhába öltöztették, haját kontyba kötötték, amihez hosszú, széles tenggi () szalagot csatoltak és díszes pinjo () hajtűvel szúrtak át. A lány fejére hvagvan () (화관) fejdísz került. A menyasszonyi ruha neve eleinte jomi () (염의) volt, később a nemesség által viselt hvarot () (활옷), a vonszam () (원삼) illetve a tangi () (당의) vált a köznép esküvői ruhájává. Mivel azonban ezek az öltözékek meglehetősen drágák voltak, a falvakban általában egy volt csak belőle, amit kölcsönadtak az éppen házasságot kötőknek. A módosabb családoknál a ruha generációról generációra öröklődött.[10] A vőlegény szamo () (사모) kalapot viselt,[10] mely egyébként a hivatalnokok hétköznapi viselete volt.[8] A vőlegény ruhája hosszú, kerek nyakú selyemköpenyből (단령, talljong ()[* 8]) és phumde () (품대) övből állt,[10] ami egy négyszögletes alakú, kemény anyagból készült, keretszerű öv.[21] Az öltözéket mokhva ()[* 9] (목화), nemezcsizma egészítette ki. Ez az öltözék a Korjo ()-korban a hivatalnokok viselete volt, majd a magas rangú tisztviselők halotti ruhája lett, mielőtt megengedték a köznépnek, hogy esküvői öltözetként használhassa. Az öltözékeket és a ceremóniákat a Szarje phjollam () (사례편람, „A négy rítus egyszerű leírása” című, 1844-ben keletkezett dokumentumban rögzítették.[10][22]
A konfucianizmus tanításai szerint az elődök tisztelete volt a legfontosabb egy koreai számára, így a temetési ceremóniák szigorú és bonyolult rend szerint zajlottak, a gyászolók fázisonként más öltözéket viseltek. A halott ceremoniális felöltöztetéséig a család férfi tagjai kieresztették a hajukat, kézzel szőtt, durva vászon ruhába bújtak, amit lazán kötöttek csak meg. A Csoszon ()-kor vége felé azonban egyre inkább teljes öltözetet viseltek, apa temetése esetén a bal, anya temetése esetén a jobb ruhaujjat visszahajtották. A nők is kieresztették a hajukat, egyszerű, fehér gyászruhát viseltek, ékszerek és egyéb kiegészítők nélkül. A gyászoló család tagjai levették a poszon ()t, azaz a zoknit. A halotti ruha elnevezése monungot () (머능옷) vagy csugume ot () (죽으매 옷) volt, amit még életében előkészíttetett mindenki. A férfiakat alsónadrágba, nadrágba, alsóingbe, csogori ()ba és fehér köpenybe öltöztették, a nőket alsószoknyába, alsóingbe, cshimába () és vonszam ()ba. A köznép esküvői ruhába öltöztette az elhunyt családtagot. A hivatalnokokat utolsó viselt hivataluk szerint öltöztették fel, a nőket a férjük utolsó viselt hivatala szerint. Az öltöztetést követően a gyászolók ruhát váltottak, és szangbok ()ot[* 10] (상복), azaz gyászruhát öltöttek. A szangbok () szabása, anyaga, varrási technikája attól függött, a viselője milyen kapcsolatban állt az elhunyttal, a fiai például durva vászonruhát öltöttek, öv gyanánt kötelet használtak és szalmából font cipőt húztak. A nők fehér pamut cshimát () és csogori ()t vettek fel, szalmából készült övet, fejfedőt és hajtűt, illetve szalmacipőt.[10][7]
A csesza (), az ősök előtti tisztelgés legalább olyan fontos esemény, mint a temetés. Háromfélét tartanak, ezek a csharje () (차례), a kidzse () (기제) és a sidzse () (시제). A sidzse (), azaz egy hozzátartozó halálának évfordulója alkalmával a gyászruhát öltötték magukra a férfiak, egyéb alkalmakkor hosszú tophót () és fekete kalapot viseltek. A nők rendszerint nem vettek részt ezekben a rítusokban.[10]
A királyok ceremoniális öltözéke a mjonbok () (면복) volt, melyet fontos ünnepségek, megjelenések alkalmával viseltek, jádeövvel és jádekiegészítőkkel. A királyné ceremoniális öltözéke a cshidzsogi () (치적의) volt, melyet a Ming-dinasztia császárnői ruhája után modelleztek. A vörös cshidzsogi () alatt a királyné sötétkék cshimát () és mintegy húsz rétegnyi alsóruhát viselt.[23][19]
Formális öltözékek
A ceremoniális öltözékek mellett a hivatalnokok és a királyi család viseletét formális viseletnek nevezik. A királyi udvarban viselt öltözékek összefoglaló neve kungdzsung poksik () (궁중복식), és a királyi család tagjai mellett a szanggungok () (상궁, udvarhölgy) illetve a negvan ()ok (내관, eunuch) öltözéke is ide tartozik.[19]
A hivatalnokok bő köpenyeket viseltek, Pophung () sillai király (514–540) idejében négy színből álló hivatalnoki ruharendszert alkalmaztak, Munmu (661–681) idejében pedig átvették a kínai Tang-dinasztia hivatalnoki öltözékrendszerét. A Csoszon ()-korban a Ming-dinasztia rendszerét vették át és kodifikálták. A nők ruházata tükrözte a férjük hivatali pozícióját, rangját.[7] A hivatalnoki köpeny (단령, talljong ()) általában kék színű volt.[25] Különféle alkalmakra más és más köpenyt hordtak a tisztviselők.[26] A hivatalnokvizsgákon a vizsgázók engszam ()ot (앵삼) viseltek, ami fekete szegélyű, homokszínű köpeny.[23]
A király mindennapi állami tevékenységei végzéséhez vörös kolljongphót () (곤룡포) viselt, ötkarmú sárkánymotívummal, a koronaherceg fekete kolljongphót () hordott négykarmú sárkánnyal, a koronaherceg elsőszülött fia pedig feketét háromkarmú sárkánnyal.[27]
Kiegészítők
Fejfedők
A különféle kalapoknak és fejfedőknek a három királyság korától kezdve státusjelentése volt a koreai kultúrában, a viselő társadalmi pozíciójának megfelelő fejfedőt hordott.[28] A Csoszon ()-dinasztia idején a konfucianizmus hatására rendkívül változatos kalapkultúra bontakozott ki a férfiak körében, a külföldiek pedig úgy emlegették Koreát, mint „a kalapok országa”. A státus mellett a kalapok funkcionális szerepet is betöltöttek. Voltak benti és kinti kalapok, a koreai férfiak ugyanis nagyon ügyeltek arra, hogy még a saját otthonukban se mutatkozzanak fedetlen fővel. A házon belül viselt kalapokból kétféle volt, a kon () (건), ami csak fedi a fejet, és a kvan () (관), ami a státust is jelöli. Házi kalapként gyakran viseltek a nemesek úgynevezett thanggon ()t (탕건), vagy önmagában, vagy a kat () alatt, illetve ha a társadalmi pozíciójukat is mutatni kellett, csongdzsagvan ()t (정자관).[29] Az eredetileg tudósok által viselt pokkon () (복건) később a kisfiúk fejfedőjévé szelídült.[30][31] A házon kívül viselt kalap a kat (), mely minden karimával rendelkező típust magába foglal. Télen speciális fejfedőket viseltek a hideg ellen.[29]
A női fejfedők nem ennyire változatosak, mivel a nőknek nem volt szabad gyakran utcára menniük. Ha mégis utazni voltak kénytelenek, a nemes hölgyek noul () (너울) nevű fátylat[* 11], vagy csangot ()ot (장옷) viseltek, az alacsonyabb rangúak sszuge cshimával () (쓰개 치마) takarták el az arcukat. A kiszeng ()ek csonmót () (전모) viseltek, ami olajozott, festett papírkalap volt, és nem rejtette el az arcot. A dolgozó nők nem viseltek fátylat, mert akadályozta volna őket a munkában.[29] A nők télen csobaü ()t (조바위; egyfajta fülvédő) vagy ajam ()ot (아얌) hordtak, utóbbi nem takarja a fület és hátul hosszú fátyollal rendelkezik.[8]
A Korjo ()- és a Csoszon ()-korban a hölgyek és a kiszeng ()ek nagy méretű, gondosan kidolgozott és gazdagon díszített parókát hordtak (가체, kacshe ()). A kacshe () rendkívül drága volt, de még a közembereknek is meg kellett venniük, mert azt esküvőn a menyasszonynak viselnie kellett. Csongdzso () király (1776–1800) be is tiltotta a parókát, mert a konfuciánus elvekkel ellentétesnek találta a nők megszállottságát e tekintetben.[32]
Thanggon ()
Csongdzsagvan ()
Csonmo ()
Sszuge cshima ()
Csobaü ()
Ajam ()
Kacshe ()
Egyéb kiegészítők
A nők és a férfiak egyaránt hosszú hajat viseltek, a nők befonva hordták házasság előtt. A férfiak házasság után a fejtetőn szorosan összefogott kontyban (상투, szangthu ()) viselték a hajukat, a homlokuknál pedig manggon ()t (망건), egyfajta lószőrből készített pántot hordtak, ami megakadályozta a haj rendezetlenné válását a kalap felvétele előtt.[33][34]
A nők különféle kiegészítőket hordtak, a hajba oldalt tükkodzsi ()t (뒤꽂이) tűztek (fülpiszkálóként is használatos volt), aminek anyaga, díszítése megfelelt a hölgy társadalmi státusának. Kedveltek voltak a feltűzött, fonott haj rögzítésére szolgáló hajtűk (비녀, pinjo ()) is, amelyek a haj mellett a nemesség körében a paróka és a korona rögzítésére is szolgált. Mintázata alapján számos típusa létezik, a sárkány alakú elnevezése például jongdzsam () (용잠).[35][8] Az udvarhölgyek mindennapos viselete a cshopcsi () (첩지) volt, ami szintén a haj díszítésére szolgált. Általában mindkét végén fonott zsinór volt, amivel együtt fonták össze a hajat. A közrangú nők ünnepi alkalmakkor viselték csak.[8]
A hajban viselt szalagok összefoglaló neve tenggi () (댕기), általában vörös színű, de más színekben is használatos.[8] A tothurak tenggi ()[* 12] (도투락댕기) vastag, hosszú szalagpár, amit a menyasszony hajához erősítettek hátul.[36] Ennek kiegészítője az aptenggi () (앞댕기), melyet a kontyba szúrt hosszú hajtű tartott és a mellkasra esett. Arany mintázatú és gyakran gyöngyökkel díszített a vége.[37] A fiatal lányok hajába a fejtetőn az elválasztásnál pessi tenggi () (배씨 댕기) került, ami apró, két oldalt zsinórral vagy szalaggal tartott hajdísz. A zsinórt a lányok hajfonatába fonták bele.[38]
A női hanbok kedvelt kiegészítője a norige () (노리개), ami apró díszfüggő, általában a csogori () megkötésére szolgáló korum () szalaghoz, vagy a cshima ()-megkötő szalagokhoz kötik. Mintának, a függők számának és színének megfelelően számos fajtája létezik.[8]
A nők kedvelt cipőviselete a kkotsin (꽃신) volt, ami szó szerint „virágcipőt” jelent, a hímzett virágmotívumok miatt.[39]
Manggon () (bal szélen alul)
Norige ()
Cshopcsi () (a fejtetőn középen)
Tothurak tenggi ()
Kkotsin
_with_Bats_LACMA_M.2000.15.213a-c.jpg)
Megjelenése a művészetekben
A hanbok a japán kimonóhoz és a kínai chőngszámhoz képest kevéssé ismert ázsiai viselet a divat világában, azonban a koreai hullám terjedésének köszönhetően egyre nagyobb figyelmet kap. A hanbok dizájnja olyan neves divatházakra és tervezőkre is hatással volt, mint a Dior, Carolina Herrera, Giorgio Armani vagy Miuccia Prada. Prada I Jonghi () (이영희), az egyik legismertebb hanbok divattervező kollekcióinak nagy rajongója.[40] Ugyancsak a híres divattervezők közé tartozik I Hjeszun () (이혜순), aki a hétköznapi viseletekkel (iskolai és vállalati egyenruhákkal) igyekszik kombinálni a hagyományos hanbokot,[41] Pak Szulnjo (박술녀), aki több televíziós műsor és sorozat számára tervezett ruhákat,[42] Kim Jedzsin () (김예진), akinek vásárlói közé olyan hírességek tartoznak, mint Pan Gimun (), Anthony Quinn, Nicolas Cage és Hillary Clinton,[43] illetve I Hjodzse () (이효재), akinek több mint 60 szabadalom fűződik a nevéhez a hanbokkészítéssel kapcsolatosan.[44][3]
A koreai szaguk ()ok, azaz a történelmi televíziós sorozatok, mint például A palota ékköve vagy a Hvang Dzsini ()[45] népszerűsége a hanbok népszerűsítéséhez is hozzájárult.[3] Kortárs cselekményű sorozatokban is alkalmaznak hanbokot kosztümként, például a Princess Hours című sorozatban megjelent, Pe Jongdzsin () divattervező (배영진) hanbok-inspirálta modern ruhái igen népszerűek lettek a fiatalok körében.[46]
Mun Cshevon () színésznő a The Princess’ Man című sorozat forgatásán hanbokban
Kim Szuhjon a Moon Embracing the Sun sajtótájékoztatóján királyi hanbokban
I Jonghi () hanbokkreációi
I Jonghi () esküvői hanbokjai
Modern hanbok-interpretáció
_03.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
Hivatkozások
Megjegyzések
Jegyzetek
Források
- ↑ Cho: Cho Hyo-Soon (1995). „Korean Clothes and Fabrics”. KOREANA 9 (3). [2013. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 25.)
- ↑ ChoWH: Cho Woo-hyun (1995). „Charateristics of the Korean Costume and Its Development”. KOREANA 9 (3). [2013. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 25.)
- ↑ Condra: szerk.: Jill Condra: The Greenwood Encyclopedia of Clothing Through World History: 1501-1800. Greenwood Publishing Group (2008). ISBN 0313336628
- ↑ Han: Han Hee-sook (2004. december). „Women’s Life during the Chosŏn Dynasty”. International Journal of Korean History 6. [2019. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. január 9.)
- ↑ Hanstyle: About hanbok. han-style.com. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 20.)
- ↑ Hanstyle2: About Hanbok (Events). han-style.com. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
- ↑ Kim KS: Kim Ki-suk (1995). „Beauty of Traditional Korean Hanbok”. KOREANA 9 (3). [2013. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 25.)
- ↑ Kim YK: Kim Yoo-kyung (1995). „Clothes, Ornaments and Artisans Who Make Them”. Koreana 9 (3). [2013. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 14.)
- ↑ KOCIS1: Hanbok. KOCIS, 2012. augusztus 20. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 19.)
- ↑ KOCIS2: Hanbok: Hidden stories in Hanbok history. KOCIS, 2012. június 13. [2013. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 19.)
- ↑ Korea Times: Hats offer glimpse of Joseon culture. The Korea Times, 2010. május 12. (Hozzáférés: 2013. október 1.)
- ↑ Life in Korea 1: Traditional Korean Clothing - Women's Clothing. Life in Korea. (Hozzáférés: 2013. szeptember 19.)
- ↑ Life in Korea 2: Traditional Korean Clothing - Men's Clothing. Life in Korea. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
- ↑ Life in Korea 3: Traditional Korean Clothing - Children's Clothing. Life in Korea. (Hozzáférés: 2013. szeptember 24.)
- ↑ Life in Korea 4: Official/Court Clothing. Life in Korea. (Hozzáférés: 2013. október 13.)
- ↑ The Story of Hanbok: The Story of HANBOK. Hanbok Advancement Center, 2016. (Hozzáférés: 2017. március 26.)[halott link]
- ↑ Visitkorea: Hanbok Clothing. Korea Tourism Organization. [2013. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. szeptember 19.)
További információk
A Wikimédia Commons tartalmaz Hanbok témájú kategóriát.- A hanbok pontos felépítése és arányai (koreaiul)
- Hanbok Advancement Center Archiválva 2020. szeptember 6-i dátummal a Wayback Machine-ben (koreaiul)
